Túlélő vagyok. Túléltem a kénköves pirosassárgát és úgy érzem téged is túl foglak, minket biztosan.
Jós vagyok. Jósolok és látok dolgokat a Kifürkészhetetlenből. Az lesz a végünk, hogy egymásba karolunk (én elmondok egy Miatyánkot) és átlépjük a földi lét határait.
Művész vagyok. Tölcsérbe öntöm a fájdalmaimat és cikornyás betűket formázok belőlük, mint egy ősrégi keresztény kódex betűit.
Pap vagyok. Példát veszek Krisztusról és leereszkedem a bűnösök közé. Hallgatom, ahogy meggyónod nekem a bűneid, kéred a feloldozást, de nem tudod, hogy tövises széken ülök; én ilyet nem adhatok.
Bika vagyok. Bika, a színvak, ki önszántából csábul a vörös után, mert nem tudja hogy árt neki a matador, ki megbabonázta őt.
Én mindez vagyok. Te viszont alakváltó vagy, eljössz, mint matador a templomba meggyónni a bikák vérét ami tapad kezedhez. Az én vérem volt. Valahol az univerzumok spiráljában egy párhuzamos helyen is kioltottad az életemet.
YOU ARE READING
nyúltorok
Poetryérzelmi alapú pársoros fejezetek erős(ebb) témák megemlítésre kerülnek