𝙆𝙥𝙤𝙥 𝙄𝙢𝙖𝙜𝙞𝙣𝙚𝙨 𝙄𝙄𝙄.

𝐒𝐓𝐑𝐀𝐘 𝐊𝐈𝐃𝐒 ~ Seungmin

Halihóóó,

élek még... úgyahogy...

Ééés jöttem egy édes kis slice of life résszel, ami igazi kuriózum nekem. Sosem írtam még Seungminnal, pedig ő az UBm (*/ω＼)

Remélem tetszeni fog, a véleményeknek csak örülök^^

Jó olvasást!

D.

 - Jagi, kész vagy már? – pattog melletted Seungmin izgatottan egy Lotte Giant mezben. Ilyenkor abszolút érted, hogy a fanok miért hasonlítják egy kölyökkutyához. Pontosan olyan most, mint egy túlpörgött, impulzivitás zavaros golden retriever kölyök... az elviselhetetlenebb alomból.

- Nyugi már – sóhajtod századjára is, miközben a sminkedet igyekszel befejezni.

- Nem kell ez – hajol az arcodba, ellehetetlenítve a szempillaspirál felkenését – enélkül is gyönyörű vagy – mosolyog édesen, mire szinte elolvadsz. – És ha sokáig szerencsétlenkedsz, elkésünk – tör ki belőle a valódi énje hirtelen.

- Kim Seungmin – morgod. – Legalább három óránk van a kezdéséig, lehiggadnál végre?!

- Teljesen nyugodt vagyok, csak nem akarok erről is lemaradni – biggyednek le az ajkai, mire egy pillanat alatt sajnálod meg. Hatalmasat sóhajtva lépsz elé és arcát kezeid közé fogva húzod le magadhoz egy apró, édes csókra.

- Ne aggódj, nem fogsz – cirógatod meg a tarkóját mosolyogva, ő pedig csak a nyakadba bújva ölel magához.

Néhány percnyi csendes nyugalom után aztán elengeditek egymást és csak csendben figyeli, ahogy az utolsó simításokat is elvégzed és útra késznek nyilvánítod magad. Mosolyogva figyeli, ahogy néhányszor körbe fordulsz előtte és csak halkan felkuncogva húz magához.

- Csodaszép vagy – súgja. – Én pedig piszok szerencsés – dörgöli össze az orrotokat, majd két másodperc múlva pedig már a lépcsőn száguld le maga után húzva téged is.

- Azért a nyakunkat ne törjük ki, jó? – sikítod, ahogy leértek a nappaliba. Pillanatok alatt összeszedi a cuccait és néhány perccel később már az autóban ülve gurultok a stadion felé.

Mindig is tudtad, hogy Seungmin szereti a baseballt, így egy pillanatig sem volt kérdés, hogy a mai meccsre kilátogattok. Te magad ugyan nem vagy nagy rajongója a sportnak, jóformán a lényegét sem érted, de végre tölthettek együtt egy kis minőségi időt. Neked igazából az is mindegy lenne, ha űrsétára mennétek, a lényeg az, hogy ő veled legyen.

A kapcsolatotok majdnem a kezdetek óta nyilvános, így sokkal szabadabban mozoghattok, de mostanában minden összejött ahhoz, hogy leginkább facetimeon fussatok össze, mint élőben. A comebackeke, a turné, a fesztiválok, mind-mind azt segítették elő a legkevésbé, hogy – az alap körülményekhez képest – átlagos napjaitok legyenek.

Így hát abszolút rátok fér némi a móka. A múltkori elmaradt meccs és a Szerelmed mérhetetlen csalódottsága után meg aztán végképp szükségetek van erre a délutánra.

A stadion a szokásos módon tömve van. Mindenhol emberek, hatalmas ricsaj, zene. Habár nem kifejezetten rajongsz az ilyen programokért, rád is hamar átragad az emberek lelkesedése és izgatottsága. Meg persze Seungmin tekintetének puszta látványa elég ahhoz, hogy azt érezd, megérte.

- Minden rendben? – hajol hozzád gondolataid főszereplője egy lágy csókot nyomva a halántékodra, miután elfoglaljátok a helyeteket a VIP szektorban. Habár a fanok jól fogadták a kapcsolatotokat és kifejezetten szeretnek titeket, azért mindketten szerettek biztosra menni, ami a nyugalmatokat illeti és hergelni sem szeretnétek senkit.

- Persze – hajtod a vállára a fejed. – Örülök, hogy itt vagyunk – kulcsolod össze a kezeiteket, mire ő csak felkuncog.

Ahogy elkezdődik a meccs, a stadionban a hangulat a tető fokára hág. Ha eddig hangos volt a szurkolótábor, akkor most leírhatatlan a tombolás. A csapatot pedig láthatóan feltüzeli a közönsége és gyakorlatilag hibátlan teljesítményt nyújtanak.

Már amennyire te meg tudod állapítani a szakértelmeddel.

- Érted, hogy mi történik? – hajol a füledhez egy kicsit feszültebb pillanatban.

- Nem – nevetsz fel, mire ő csak a fejét csóválja és már nyitja is a száját, hogy elkezdje a magyarázatot, de egy gyors puszival elhallgattatod. – Ne törd magad feleslegesen – kuncogsz az ajkaira –, úgyse fogom fel.

- Való igaz – mosolyodik el gonoszan, mire csak a vállára csapsz, majd visszafordulva a pálya felé figyeled az eseményeket tovább. Ahogy a labda a levegőbe repül és az egyik Lotte játékos futásnak ered, szinte az egész stadion egy emberként üvölti a nevét, majd hatalmas üdvrivalgásban törnek ki, amikor sikeresen körbe futja a pályát.

- Touchdown? – tippelsz vigyorogva, mire Seungmin csak a szemét forgatja.

- Az, touchdown – neveti el magát és összeborzolva a hajad késztet nyafogásra.

A szünetben aztán hogy kinyújtóztassátok a tagjaitokat, beálltok a büfé előtt kígyózó sorba, ahol összeakadtok néhány Stayjel, akik kezdetben csak messziről méregetik a Szerelmed, majd minden bátorságukat összeszedve hozzátok sétálnak egy autogramért és egy közös képért, amit aztán illedelmesen megköszönnek és további jó szórakozást kívánva visszasétálnak a helyükre. Nem sokkal később ti is visszatértek egy-egy doboz kólával és némi popcornnal a kezetekben.

- Nem is tudtam, hogy itt is vannak fellépők – nézel rá csodálkozva, mikor megpillantod az egyik nem rég debütált lánybandát a stadion közepén.

- Nem régóta van ilyen – dob a szájába egy kukoricát. – Egy ideje már könyörgök Manager hyungnak, hogy hívassuk meg magunkat mi is – fűzi hozzá totál komolyan, mire te csak felnevetsz, ahogy elképzeled PJY fejét az ötletre.

Gondolataidba merülve figyeled a lányok produkcióját, ami láthatóan a közönség tetszését is elnyeri, hiszen vastaps és ujjongás követi a dal utolsó hangját. Miközben integetve levonulnak, újabb dal csendül fel és a hatalmas kivetítőn a közönség sorait pásztázza a kamera, amit csak összevont szemöldökkel figyelsz.

Van sejtésed arról, hogy mi ez, de sosem gondoltad, hogy épp Dél-Korea lesz az a hely, ahol először találkozol a nagyonamerikai kiss cam-mel a gyakorlatban.

- Ez most komolyan... – hajolsz Seungmin felé, de a mozdulat közben a vér is meghűl benned, ahogy meglátod magatokat a kivetítőn. A meccs egyetlen pillanatában sem szabadult el úgy a tomboló őrület, mint most. Elvörösödve temeted az arcod a nevető fiú vállába, mire csak egyre hangosabb a tömeg.

- Csókot!

- Csókot!

Lányos zavarodban azt sem tudod, hogy merre nézz, de a kamera kitartóan fókuszál rátok és úgy tűnik meg is várja, amíg elcsattan az a bizonyos csók. Még inkább elvörösödsz, amikor megérzed Seungmin puha ujjait az állad alatt. Finoman emeli fel a fejed és a tekintetétől csak még inkább zavarba jössz.

- Nos, Hercegnő? – kúszik egy édesen szemtelen mosoly az ajkaira, miközben a kamera továbbra is makacsul vesz minden pillanatot, a tömeg pedig egyre lelkesebben követeli a csókot.

- Nem lesz baj? – súgod halkan.

- Nem hiszem – mosolyodik el és egy pillanatot sem várva tovább puha ajkaival birtokba veszi a tieid. A stadion szinte felrobban, te pedig csak boldogan nevetsz bele a csókba. – Szeretlek – súgja, majd egy apró puszit nyom az orrodra.

- Azt hiszem, ma ezzel lesz tele a net – bújsz a mellkasába, de tagadhatatlan boldogság önti el minden porcikád a tudatra, hogy ez a fiú hozzád tartozik és csak a tiéd.

- Áh, majd viszek Manager hyungnak valami idegerősítőt – legyint lazán, mire felnevetsz, de érzed, ahogy a zsebében megrezzen a telefon, amit hirtelen előkap, majd hangosan felnevet – És azt hiszem, Chan hyungnak is kell valami – fordítja feléd vigyorogva a készüléket, aminek képernyőjén egy Chantól származó üzenet virít:

KIM SEUNGMIIIIIIN TI MIT MŰVELTEK?!?!?!?!?!?!?!