Restricted Chapters (~El precio de la libertad)

Uno

Vallj színt

Nem jött utánam a medencéből való távozás után, csak bámult felém. Hogyan is gondolhattam, hogy megcsókolom? Tiszta hülye vagyok, hogy egyáltalán az ő társaságára vágyom, egyszerűen magamat is megnevettetem. A szobámba igyekeztem, és egyensúlyoztam, hogy a talpam minél kevesebb felülettel érintkezzen a padlón, mert később számítottam rá, hogy nekem kell majd feltakarítani a vizet magam után. Leakasztottam a törölközőt és körbetekertem magamon. A felsőmet egy laza mozdulattal ki is csatoltam, és bedobtam a fürdőkádba, és következett volna a fürdőruha többi alkatrésze is amiből szivárgott a nedvesség, de egy tompa puffanó hangot hallottam kintről, mintha kinyílt volna az ajtó, és valaki becsukta volna maga után. Ebben a házban attól sem lepődnék meg, ha maga az ördög rendezne vacsorát, viszont ennél ma délután materiálisabb voltam, és egy szál vizes törölközővel a mellkasom előtt kinéztem a fürdőszobaajtómon, hogy mégis mi történik, tényleg képzelődöm-e. Meghűlt bennem a vér, amikor megpillantottam Kormányost, aki a szobámban állt, és a ruháim között turkált nagyon alaposan:

- Már ne is haragudj, de keresel itt valamit? Esetleg ne segítsek? – rendkívül ingerült voltam, gyűlöltem azt is, ha a saját anyám hozzáért a holmijaimhoz, de most szó szerint fel tudtam volna robbanni az ingerültségtől.

- Nem, csak nézelődök – vetette oda egyszerűen, mintha bájosan csevegnénk, amitől még jobban bepöccentem. Még van pofája a szemétnek így válaszolni! Felháborító...

- Hogy merészelsz a cuccaim között turkálni? Ehhez nincsen semmi jogod vagy indokod – sziszegtem idegesen és a mutatóujjamat fenyegetően felemeltem.

- Az a szabály, hogy nem léphetsz be a birtok területére egy mindenre kiterjedő motozás nélkül, és azt hiszem te kimaradtál ebből a körből. Vagy tévednék? – továbbra is elképesztő szemtelen és arrogáns volt, egyúttal pedig szívdöglesztő, ahogyan a fehérneműimet pakolta módszeresen, és a keze egy picit többet időzött egy csipkés halványlila brazil bugyimon.

Éreztem, ahogyan az arcomat és a mellkasomat elönti a forróság. Mindig ez volt, ha zavarban éreztem magam, de sűrűn előfordult akkor is, ha ideges lettem valamitől. Mások lefehérednek, vagy megnémulnak, rajtam pedig természetesen csak jól látható helyeken piros foltok jelennek meg. Rettentő kellemetlen dolog, és egyben persze rohadt feltűnő: akivel szembe kerülök egyből látja, hogy mennyire zavarban vagyok.

- Nem gondolnám, hogy a te munkaköri leírásodba tartozik a többiek munkájának felülbírálása ha egyáltalán van ilyened – forgattam a szemem majd folytattam: - Bár ha már bántani akartam volna valakit, akkor rég halott lenne – vetettem oda lenézően és próbáltam ignorálni, hogy éppen a legintimebb holmijaimat vizslatja, majd nyeltem egy hatalmasat és még nem fejeztem be: - Ahogyan azt sem gondolom, hogy ez, amit csinálsz és mi csak turkálásnak hívunk, megegyezne egy motozással! – mielőtt rájöhettem volna mit is mondtam, már elhagyták a számat a gyilkos mondatok. Hogy lehettem ennyire hülye, te jó ég!

Természetesen ő nem is tétlenkedett, és egyből lecsapta a magas labdát, amit én önként és dalolva ütöttem neki fel:

- Ohh, milyen édes! Ha már itt tartunk és szeretnéd, akkor ezt is megcsinálhatom –csillant fel a szemében a tűz és tett egy határozott lépést felém. – Egyáltalán nem hiszek neked vagy benned. Mégis miért jöttél te vissza? Miért pont most? – szegezte nekem a kérdéseket a lehető legtermészetesebb hangnemben.

Nem volt időm átgondolni mit mondok, csak igyekeztem kilépni a bűvköréből és meghátráltam egy ugyanakkora lépéssel, amivel ő közeledett felém. Be kellett valamit vetnem, hogy ne kerüljön közelebb hozzám, és végre lelépjen: