Ha most nem hagyod abba...

120 26 4
                                    

Mindig is szerettem a tűzzel játszani és Minhot "kínozni" kifejezetten jó móka volt. Na persze ezt nem csak a magam szórakoztatására csináltam, hanem egy kicsit bosszúból is. Életem megkeserítője, akarom mondani a szerelmem, ritka nagy pöcs volt a szürke hétköznapokban és a hálószobában is. Előszeretettel hozott kellemetlen helyzetbe, valamint örömmel túráztatta az idegeimet és tette próbára a türelmemet.


Családi ebédre voltunk hivatalosak Lino szüleihez és amíg az egyébként tündéri anyósom és apósom kint sürögtek a konyhában, azalatt én ágyékuk egy szem gyümölcsét gyötörtem az asztal alatt. A kezem lassan kihúztam az idol mancsából és lehelet finoman lesimítottam a térdéig, ahol apró köröket írtam le az ujjaimmal. Tenyerem szemtelenül feljebb siklott és erősen megmarkoltam a belsőcombját.
-Mit csinálsz? - sziszegte, mint egy támadásra kész vipera.
-Én? Semmit - vettem elő a legártatlanabb arckifejezésem, majd Minho füle mögé csókoltam.


-Fejezd be Y/N... - nyögött fel kissé lehunyt pillákkal és még a fejét is ösztönösen hátra hajtotta, ahogy a nadrágon keresztül a farkára fogtam.
-Ugye már visszafelé nem annyira vicces a dolog Mr. Lee? - vigyorogtam rá fölényesen és apró csókokkal hintettem be a nyakát.


-Ha most nem hagyod abba... - próbált megfenyegetni, de nem volt túl meggyőző, miközben úgy olvadozott az érintéseimtől, mint egy kocka vaj a serpenyőben. Egyre jobban vergődött és mikor enyhén megszívtam érzékeny bőrét, kicsit hangosabban nyögött fel, mint szeretett volna. Tetszett a lebukás veszélye és az is, hogy most végre nem én voltam célkeresztben...
-Akkor mi lesz? - doromboltam kéjtől perzselő hangon. - Az ebédlő asztalon fogsz megdugni a szüleid előtt? - kérdeztem kirívóan.
-Mikor lett neked ilyen mocskos szád? - vigyorodott el féloldalasan.


-Most visszakapod az összes szemétkedésedet Minho - közöltem tárgyilagosan, mire az idol jól láthatóan egy nagyot nyelt és szemében a vágy és a tiltakozás egyvelege lángolt. Imádtam ezt az összezavarodott tekintetet, büszkeséggel töltött el.


Gyötrelmes tempóban lehúztam a fiú sliccét és már majdnem kiszabadítottam az óriás kígyót a börtönéből, mikor Lino hangosan felkiáltott.
-ANYA! - szinte sikította ezt az egy szót és nem kellett sok hozzá, hogy elröhögjem magam.
-Ezek szerint én nyertem - húztam ki magam diadalittasan, de az idol rám villanó tekintetéből tudtam, hogy ezért nagyon meg fogom kapni a magamét.


-Igen kisfiam? - lépett be az ajtón Minho anyukája. - Mi a baj? - kérdezte aggódva.
-Szörnyű migrénem van - sóhajtott színpadiasan a fiú és a fejem kénytelen voltam a nyakába fúrni, hogy az anyja ne vegye észre az önelégült mosolyom. - Szédülök - tette hozzá, én pedig gondolatban átnyújtottam neki egy Oscar díjat.
-Jaj szegénykém - sopánkodott a nő. - Y/N azonnal vidd haza és ápolgasd őt gondosan! - adta nekem parancsba, mire felemeltem a fejem és egy aprót bólintottam.
-Igenis anyuka - szalutáltam vigyorogva. - Ne féljen, alaposan leápolom - tettem hozzá csöndesen, mikor a leendő anyósom ismét eltűnt a konyha ajtó mögött.
-Aljas némber - sóhajtott frusztráltan Lino, majd erőszakosan az ajkaimra mart.


Eszeveszett csók csatánkat közeledő léptek szakították félbe, mire azonnal szétrebbentünk és úgy ültünk egymás mellett mint két ma született bárány. Mindkét szülő elbúcsúzott tőlünk, jobbulást kívántak a fiúknak és természetesen jól felpakoltak minket kajával. Miután mindketten kaptunk egy-egy csontropogtató ölelést elhagytuk a családi fészket.


-Szívem szerint itt a liftben dugnálak meg - pusmogta a fülembe Minho, miközben a felvonót vártuk. A lehelete és a hangjából áradó vágy szinte égette a bőrömet...
-Hmm és még nekem van mocskos szám - feleltem somolyogva.
-Vagy a kocsi hátsóülésén - ötletelt tovább a fiú, figyelmen kívül hagyva az előbbi "beszólásomat". - Úgyis sötétítettek az ablakok... - nézett kihívóan a szemeimbe, mire flegmán felvontam a szemöldököm és megragadtam a derekát.
-Hajrá nagyfiú, lepj meg! - válaszoltam közelebb hajolva hozzá és mikor a lift ajtaja csilingelve kinyílt, Minho övtartójába kapaszkodva húztam magam után a felajzott idolt.

-Hajrá nagyfiú, lepj meg! - válaszoltam közelebb hajolva hozzá és mikor a lift ajtaja csilingelve kinyílt, Minho övtartójába kapaszkodva húztam magam után a felajzott idolt

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Has llegado al final de las partes publicadas.

⏰ Última actualización: Oct 27, 2023 ⏰

¡Añade esta historia a tu biblioteca para recibir notificaciones sobre nuevas partes!

Fictober 2023 🍁Donde viven las historias. Descúbrelo ahora