Rossz emberbe szeretve ( Lee Felix ff.)

3.

Csak értetlenül kémleltük  kedves barátaimmal az előttünk pár méterre el helyezkedőket. Furta az oldalamat hogy Somi mit akarhat, hiszen ő sohasem tűnik fel ok nélkül. Teljesen el bambulhatam mert csak arra lettem figyelmes hogy Jisung vág tarkón. Gyilkos szemmel meredtem a mellettem ülő fiura.

-Ezt most miért kellett?
-Yiren, most úgye nem mondod komolyan már vagy 5 perce be csengetek.
- Sajnálom. Na de mindegy akkor menjünk. -mondtam élet vidáman.

[•••••]

Végre vége a mai napomnak a suliba, szegény madárkáimnak még van 2 órája, így egyedül megyek haza. Vagyis csak mennék mert olyan érzés kerített hatalmába mint hogyha követne valaki. Párszor hátra néztem de nem volt ott senki. Míg nem valami vagy valaki még nem húzta a hajamat. És ez a valaki Felix volt.

-Mi a francot akarsz?!
-Vissza fizetni azt amit reggel csinált a kis barátod.- mondta ridegen de egyben gúnyosan is.

Ezzel egy időben még éreztem az öklét a hasamban, mit ne mondja nem volt valami kellemes , sőt a legfájdalmasabb dolog amit éreztem valaha. Ezután kaptam még egy két ütést de már gyengébeket de még most is iszonyúan fáj. Lehet hogy a sokktól de semmit se tudtam csinálni egy hang se jött ki ajkaim közül. Ezt az egész kis cselekedetét egy hang szakította meg , az én meg mentőm Heeseung.

- Felix te még is mit csinálsz?! - mondta dühösen.
- Segíts... - ez az egy szó fért ki a számon.
Ami úgy láttom meg hozta eredményét mert Felix az arcába kapott egy jobb egyenest, az ütés után el szaladt kis gyáva, de az arca nem ezt sugározta mosolygott, meg rémitet nem is kicsit, ez a gyerek nem normális de tényleg.

-Úristen jól vagy ? - ült le mellém.
- Én...én...- sírtam fel keservesen.
- Shhh nyugi.- ölelt át.
-Az a barom már el ment ne sírj vigasztalt tovább.

Ahogy csak tudtam bele bújtam védelmet nyújtó karjaiba. Lehet furán néz ki de Heeseung olyan mint a bátyám. Kis korom óta ismerem, hiszen az apja és én apám elégé jó barátok. Ő csak 2 évvel idősebb, sokan  hajtanak rá de őt nem érdekli hiszen , ott van a barátnője, nem hazudok a baratnője a legrangosabb teremtés a világon imádom őket.

- Gyere haza viszlek.

Már egy ideje itthon ülök csak nézem a tévét és ráment eszek. Igazából már meg nyugodtam hisszen tudom hogy itthon úgy se tud majd bántani semelyik se. Gondolat menetemet az ajtó  nyitodása szakította meg. Apa haza ért .

- Szia apu.- öleltem át.
-Szia kicsim. Képzeld van egy jó hírem.- ölelt át majd el is húzódott tőlem.
- Micsoda?- mondtam gyermeki hanggal.
- A Lee család ma velünk fog vacsorázni. Tudom nem szereted a fiúkat , de légyszíves picim ma tegyél ki vételt.
- Rendben apu.....

Mit ne mondjak az örömöm oda is lett egy pillanat allat.

Ez lesz életem legrosszabb estéje.......

Na hali itt vagyok , kicsit késtem meg nem is lett olyan jó , de légyszi nézétek el , nem olyan jó betegen írni szooo jah, na de m1 ha tetszett akkor hagyj magad után nyomot kövi részig puszi.

UI: valszeg ma még ki fog jönni a Sunghoonos könyvem új része , ha van kedved akkor olvad el , na szia ♥️