Rossz emberbe szeretve ( Lee Felix ff.)

7.

Új nap újabb nyomor az iskolában, sőt inkább ezt nem is mondanám iskolának szó szerint maga a pokol és egyben börtön is , mármint az egész életünk több mint a felét itt töltjük el.

Ezekkel a gondolatokkal kószálódtam ki kényelmet nyújtó kis ágyikómból, majd szememet meg dörzsölve álltam be az újonnan meg vett tükröbe. Igaz el is felejtettem Felixék látógatása óta el telt már egy egész hét,  és jó szerencsére pont beteg is lett viszont bal szerencsére édes kis mókus haverom pont hogy le betegedet így nem teljes a kis baráti körünk de valahogy meg oldjuk hiszen a kis ügyetlen Jisungom mindennap felhív mikor unatkozik, nem számít neki hogy nappal vagy éjjel vagy hogy órán vagyok e vagy se, ő felhív és ha nem veszed fel akkor ő sértődik meg, amúgy nem is igazán zavar, de egy tényező igen még pedig az hogy valami történt de mégse mondja el hogy mi. Vagy lehet hogy csak túl gondol ahh mindegy is.

Véglegesen tényleg a fürdőbe véve az irányt láttam neki egy gyors zuhanynak majd amint el készültem magamra kaptam az egyen ruhámat és le sietve a nappaliba köszönök el apától majd az ajtón ki lépve szívom be a friss levegőt, utalom az iskolát de a jó időd amikor oda megyek azt soha se tudnám meg unni.

- Író szem szöge -

A lány nagy léptekkel de még se sietősen lépkedett be a busz megállóba majd a buszt meg várva szállt fel rá majd fényét az ablakhoz döntve hunyt le szemeit s csak hallgatta a busz zaját,  majd pár perc múlva csak annyit vett észre hogy valaki le huppan mellé,  a lány furcsálkkózva  nézett a mellette ülőre hisz még soha se látta ez előtt, de amint fel mérte szemeivel csak arra realizált hogy a srác mosolyog.

- Szia Sannak hívnak,  és téged? - kérdezte a fiú mosolyogva majd érdeklődve vezette tekintetet a lányra.
A lány kissé furán de mosolyogva üdvözölte a fiút. - Szia!! Yirenek hívnak , gondolom új vagy erre fele.

A két fél egy jó hosszú beszélgetésbe kezdett, nem ismerték egymást olyan rég óta, mégis olyan érzés volt mintha már évek óta közeli barátok lennének. Yiren megtudta hogy San egy évvel felette jár s új az iskolába. Észre se vették de már az iskola udvarán voltak, úgy telt az idő körülöttük mint ha az soha se létezett volna. 

Elbúcsúzkodtak egymástól majd a lány az osztálytermébe be ülve kezdte egyedül érezni magát, hisz legjobb barátai közül a mókus arcú beteg lett, Yuqi pedig a másik osztályba járt.

Az óra idővel lassan elkezdődött, a lány szinte szíve szerint el ment volna az osztály teremből hisz semmi kedve sem volt dolgozatot írni, de hát az élet ilyen. Valamit valamiért.  


*Yiren szemszög*

Végre vége van ennek a napnak is; mehetek végre haza. Körül néztem de végül az arcomra mosoly helyet bú ült. Se Yuqi se az újonnan meg ismert Sant se láttam.


Csalódottan haza érve  ugrok be az ágyamba majd a fejemre húzva a takarómat alszok el