Csillagfény- Kiscsillag- Ragyogás Extra (Flufftober 2023)

október 1.- Első csók

Fehér csendbe burkolózott a táj. Minden mozdulatlan volt. Még a szél sem rezdült. A hegy élettelenül és magányosan állt és tűrte a nap rázúduló sugarait. Szikla és hó fedte a tájat ameddig a szem ellátott. Nem nőttek fák, vagy bokrok, és nem éltek arra élőlények sem. Az élet nem terjedt tovább a hegy lábáig húzódó erdőből, mintha csak elvarázsolták volna. Egy átok, ami elzárta a világtól a hófödte csúcsot. A fák közül két gyerek lépett ki, egy lány és egy fiú. A két kiskamasz megálltak, hogy feltekintsenek az égbenyúló bércre. A kihaltság szinte ordítva figyelmeztette őket, de mit sem törődtek vele.

- A-Feng, ez az a hely- szólt a fiú, akinek a fekete haja fel volt tűzve és sötétbarna szeme komolyan vetült a mellette állóra. Kinézetéhez képest érett férfihoz hasonlított a viselkedése, aki bármi áron meg akarta óvni a lányt a rá lelkesedő veszélytől.

- Menjünk- mondta tettre készen a lány.

Kezét a fiú vállára tette, majd nekiveselkedtek az egyre meredekebbé váló sziklatenger megmászásának. A csúcshoz közeledve vakító fehér hó borította. A két utazó szökkenve és könnyed léptekkel küzdötték le az embert próbáló nehézséget. Nem véletlen, mivel mindketten szellemek voltak valójában. A fiú a Keleti-tenger egyik neves szelleme volt, az ott tanyázó sárkányok legfiatalabb hercege, ahogy őt nevezték. A-Jingnek hívta a lány. Azután adtak egymásnak becenevet, miután majdnem a nevén szólították egymást az utazásuk elején egy kis faluban. Ott, ahol A-Feng, kard nélkül megleckéztetett egy pökhendi fiatal kultivátor legényt. Az akkori kaland után olyan neveket találtak ki egymásnak, ami egyáltalán nem hasonlít a mások által ismertre. Kisebb volt az esély, hogy az álnevekkel lebuktatták volna a személyazonosságukat. A-Fen pedig nem volt más, mint a három világon hírhedt Virágért Nyúló Virágeső testvére, aki nem egyszer maga is borsot tört a mennyei tisztviselők orra alá, kiváltképpen a Császárnak.

Most éppen előle bujkált, mert keresztül húzta a Mennyei Udvar vezetőjének a számítását és megakadályozta a keleti sárkányok leigázását, ráadásul megszöktette a Jáde Királyt és a legidősebb sárkányherceget, akikkel a Császár végezni akart. A-Jing új családjáról volt szó, akik befogadták őt a halála után. A fiú lelki szemei előtt újra meg újra megelevenedett a kép, ami elé tárult, amikor a sárkánykirály lakhelyéhez ért a támadás idején. Felfoghatatlan pusztítás nyomai, ami pillanatok alatt forgatták fel fenekestül a mindennapjaik. Az üresen tátongó lyuk a díszes mennyezet helyét vette át. Alatta két alakot vett észre. Egy fényes páncélba öltözött férfit, aki csakis a Mennyei Császár lehetett. A másik a három világ legbátrabb lánya volt, aki egymaga állt ki a betolakodóval szemben.

Az ifjú sárkányherceg gondolatai ezután A-Feng körül forogtak. Ha egyszer az eszébe jutott, attól kezdve örvényként rántotta magával és hirtelen mindig azon kapta magát, hogy képtelen másra figyelni, egyedül rá. Egy lányra, aki a szó szoros értelmében egyszerűen belecsöppent az ő életébe, ha a szellemek esetében lehetett erről beszélni. Mióta útra keltek a tengerpartról, azóta rá kellett jönnie, hogy jól érezte magát A-Feng társaságában. Mire ráeszmélt, hogy újfent elkalandoztak a gondolatai és úgy érezte ideje megálljt parancsolni nekik, akkor tűnt fel a fiúnak, hogy az útitársa elaludt.

A lány szeme csukva volt, s bár szellem lévén nem volt szüksége légzésre, a mellkasa fel-leemelkedett. Úgy ahogy volt, ültében, a barlang falának dőlve elszenderedett. A fiút szinte megbabonázta ez a látvány, és mielőtt bármit végiggondolt volna. Ráterítette a felöltőjét és egy puha csókot lehelt az alvó homlokára. A megbarnult sárgadinnye szemek elkerekedtek, mikor rájött, mit tett, és a szájához emelve a kezét ült tisztes távolba, nehogy valami mást is tegyen. Közben igyekezett lecsitítani az örömtől ujjongó gondolatait, és észérveket felsorakoztatni, meggyőzze magát arról, hogy ezentúl nem fogja kihasználni a védtelen A-Fenget, hanem inkább óvni fogja, akár ébren lesz, akár alszik.