Vlagyimir pov:
Amióta az a idióta beköltözött hozzám és fenekestűl felforgatta a házamat (és életemet), még nem volt lehetőségem nyugodtan pihenni. Ez az őrült nappal is ébren van mert technikailag nincs szüksége alvásra. De sajna ez a bolond az én bolondom és igen is szeretem annak ellenére hogy igen idegesítő tud lenni -. -
Az első hét után viszont nagyjából kezdtem hozzászokni ahhoz hogy mostmár ő is nálam lakik. Viszont volt egy probléma ami mindvégig visszatartott a feloldódásom és relaxációmtól.
Az pedig egy dolog lehetett csak.
Az én TRUST ISSUES-om.
Ez ugyan is fisszafogottá tett engem bármikor is John-nal beszéltem. Már szerintem ő is észrevette, hogy mi a helyzet. Ami eléggé rossz hír mivel ezt már joga van sértésként vennie. Viszont én nem tudok csak úgy megváltozni a kedvéért. Én igen is egy visszahúzódó és nehezen feloldódó vámpír vagyok.
A puszta sok száz évnyi létezéssel is rájöttem rengeteg dologra. Mint példul arra, hogy emberrel szigorúan TILOS🚫 összejönni. Nem azért mert ők halandók (azt amúgy simán meg lehet oldani), hanem mert egyszerűen képtelenek megmaradni egy helyben. Mindig valami újat akarnak, valami jobbat. Ezért egy idő után mindegyikük elhagy így is úgy is. Na persze ha halhatlanságot adok nekik akkor azt én vissza is vehetem tőlük úgyhogy mindegyikük elporladt a pillanatban amikor kimondták, hogy szakítani akarnak.
Viszont ez most más.
Még soha nem volt egy szellem sem akivel akivel összejöhet templom volna. Így fogalmam sincsen hogy mire kéne számítanom....
Egy részt megfélemlíteni se tudom őt mert már eleve halott. Másrészt pedig most az egyszer érzem azt hogy valaki egyenrangú velem és nem egy másik vámpír az. Ha belegondolok még soha nem voltam olyan párkapcsolatban ahol mind a ketten egyenlő szinten vagyunk. Vajon meddig fog kitartani ez az egész? Lesznek e olyan veszekedéseink amik akár mindent tönkre tehetnek köztünk?
És ha igen meg tudjuk akadájozni hogy ez megtörténjen vagy eleve az elválásra lettünk hivatva? Valaha fogok választ kapni ezekre a kérdésekre?
...
Egyenlőre jobb ha ezzel később foglalkozok.
Jelenleg éppen azt kérdezi John, hogy szeretnék e egy közös vacsorára kimozdulni a házból.
Johnnie:'Szóval?? '
Vlagyimir:'Rendben de pontosan miért is? '
Johnnie:'már mondtam, hogy végre bemutassalak a családomnak!😘'
Vlagyimir:'ugh utálok új embereket megismerni... Főleg ha családi találka'
Johnnie:'ugyan már Vlagyi❤🥵👻🧛♂️ez nem a világvége, amúgy is szerintem imádni fognak téged!! 👻😘🧛♂️'
"Johnnie adott egy arcra puszit Vlagyimir-nek"
Johnnie:'és egyrészt szeretném végre komolyan venni a kapcsolatunkat'
'Tudod mennyire örülök annak, hogy már egy hete együtt vagyunk?! '
Vlagyimir:'igen tudom már vagy 1 milliószor elmondtad'
Johnnie:'Annyira mint kutya a csontjának! '
Vlagyimir:Annyira mint kutya a csontjának. '
(Ezt most így egyszerre mondták btw)
"Vlagyimir elmosojodva nézett szeretőjére majd Johnnie ezt viszonozta egy még nagyobb mosollyal"
Johnnie:'szerintem nem lesz semmi gond amíg együtt vagyunk. '
Vlagyimir:'ha te mondod szerelmem.. '
"Vlagyimir egy passionate kiss-t adott Johnnie-nak"
Johnnie:'na akkor majd az étterem előtt várlak puszi babbbby 😘😘😘❤❤🥵🥶🌹💕🏳🌈❤🧡💛💚💙💜'
Vlagyimir:'Rendben Johnny🖤'
Ha összeségében nézzük....
annyira nem lehet rosszul kijönni ebből a helyzetből... 🖤
Wohooo még egy chapter kész 🙃
==================================>
