A hercegnő

1.rész

Érezted már, hogy többre vagy hívatott? Azt, hogy valami van még benned? Nem tudod mi, de érzed mélyen legbelül a szívedben, hogy más vagy! Nos... én amióta az eszemet tudom, mindig ezt éreztem, nem mintha szörnyű életem lenne: A szüleim szeretnek és mióta az eszemet tudom imádják egymást, mind a ketten gyermek orvosok egy jól menő magánklinikán.

Van egy nagyszerű barátnőm már álltalános óta egymás nyakán lógtunk, szinte már a testvérem: Josephine Martin, kissé forró fejű és ami a szívén, az a száján típus, de a legjobb ember akit valaha ismertem! Szeretem a munkámat is, szerencsére elég jó is vagyok benne, bár nem mindenki lehet olyan szerencsés mint én és Jo, ugyanis amint kikerültünk az egyetemről lecsaptak ránk a cégek, köztük a Hunter Holding, ahol a gyakorlatunkat töltöttük az egyetemi évek alatt.

A karrierünk innentől indult meredeken, egyenesen felfelé, így lettem 26 évesen New York City egyik legjobb női kártérítési ügyvédje. Akkor még nem gondoltam semmi másra, mint fentartani ezt a tökéletes életet, boldog lenni, majd pár év múlva férjhez menni és élni tovább az életemet a férjem oldalán, de az élet mást tartogatott a számomra....

De kezdjük az elején:

Reggel az ébresztő kicsit sem kellemes hangjára keltem fel, ami 7: 45 mutatott, máskor nem kelnék fel ilyen korán, viszont ma cég elnöke megbeszélést hirdetett a részlegen, amin „kötelező és kihagyhatatlan " címszóval részt kell vennem. Fáradtan, de már éberebben kikeltem az ágyból és a konyha felé vettem az irányt. Egy nem túl nagy, de nem is olyan kicsi, 2 szobás, nappali-konyha-étkező egyben, plusz egy nagyobb fürdőből álló lakás, amit szüleimtől kaptam a sikeresen elvégzett diploma után.

A munka miatt be is költöztünk Joval, aki a mellettem lévő szobát kapta meg. Így biztonságban érezzük magunkat mind a ketten, hiába ez egy jobb környék New Yorkba két egyedülálló nő számára, még mindig veszélyes tud lenni, nem is beszélve arról, hogy így a szüleink is nyugodtabbak.
Jo már a konyhában volt éppen müzlit evett, de már fel volt öltözve a szokásos szerelésbe, fekete ceruza szoknya, fehér ing, eperszőke haját félig felfogta, a többi tincs pedig hullámokban ért a háta közepéig.

- Jó reggelt álomszuszék! Ritka téged ilyen korán látni. Hamarabb be kell menned? – kérdezte miközben befejezte a reggelit és a tálat a mosogatóba téve figyelmét teljesen rám fordította.

- -Ne is mond... Tegnap Paul szólt mindenkinek, hogy megbeszélés lesz 9 kor, ha minden igaz az Elnök akar valami fontosat mondani. – kezdtem mesélni az elejétől neki, közben én is kivettem a reggelinek valót a hűtőből, bár kissé elgondolkodtam. Pár napja már nem az igazi a gyomrom és alig tudok letuszkolni pár falaltot, lehet összeszedtem valami gyomorvírust.

- Hmm... mintha fél füllel hallottam volna én is valami ilyesmit. Minden esetre, majd avass be mit akart!- kérdezte kíváncsian. Nem hiába volt Ő a gimnázium, majd később az egyetem legjobb hírszerzője.

- Mindenképpen! Te merre ilyen korán? – érdeklődtem én is, hiszen nagyjából egyszerre szoktunk elindulni munkába.

- Találkozom lesz az egyik ügyfelemmel 8:30 kor, így gondoltam korán kezdek valamint lehet randizok is este, így szeretnék még munka után haza jönni összekészülődni!- felelte mosolyogva. Hát nem hiába, Jo soha nem fukarkodott, ha testi vágyakról volt szó, velem ellentétben.

- Hmmm... Ki a pasi?-kérdeztem. Közben befejeztem a szánalmas kísérletemet az evéssel, a csokis-karamellás müzlinek papír íze volt és szabályosan felfordult a gyomrom tőle, két kanál után, inkább a kukába végezte.