A hercegnő

3. rész

Halk beszélgetés hangja szűrődött ki az egyik fényes szobából két férfi, mintha az ajtóban álltak volna, próbálták visszafogni a hangjukat, még nem akarták felébreszteni a szobában fekvő nőt.
Természetesen, nem jártak sikerrel a lány lassan ébredezni kezdett..

Istenem...sajog mindenem. Mi történt? Hol vagyok? Egy ágyon fekszem, egy ismeretlen szobába és fogalmam sincs, hogy kerültem ide. Had gondolkozzak.. az utolsó emlékem, hogy elindultam haza, meg álltam a boltba, majd haza sétáltam aztán... Te jó ég a nyakam... Ez a szúró fájdalom onnan ered, a kezemet oda érintettem. Ott egy seb, már a vér megalvadt körülötte, de ott van. Mégis mibe keveredtem?

Jó, ne essünk pánikba, alig pár órát lehettem kiütve, talán elraboltak, messze ne vihettek, ez alatt az idő alatt. Ha nem megyek haza ma Jose biztos keresni fog, szóval tudják, hogy eltűntem csak addig kell valahogy kihúznom.

Már éppen néztem volna körbe a szobába menekülési útvonal után vagy legalább valami fegyver után, de kinyílt az ajtó és belépett két férfi.

Te jó ég, mit férfi... kettő hegy, vastagon kidolgozott izmokkal, félő, hogy nagyon menekülni előlük nem fogok tudni, de nem adhatom fel. Felültem az ágyon és elhátráltam a fal felé, hogy minél messzebb legyek, a lábaimat magam alá húzva vártam mit lépnek arcukat nem láttam halvány szürkeség miatt.

Egyszer csak a kisebbik hegyomlás felkapcsolta a villanyt a szobába, a hirtelen vakító fény miatt előszőr be kellett csuknom a szememet majd mikor már megszoktam a világosságot végre láthattam az elrablóim arcát.

Mind a ketten jóképűek voltak a nagyobb, barna hajú és barna szemű volt, látszott rajta, hogy ő az idősebb, fekete póló és nadrág volt rajta valamint fekete csizma. A szeme rátért a másikra is, ha ránéztem valahogyan ismerősnek tűnt mintha már láttam volna Őt de fogalmam sem volt, hogy hol,  Ő is ugyan olyan szerelésbe volt, mint társa haja viszont olyan fekete volt mint a szeme, Istenem azok a fekete szemek olyan mélységet rejtettek amit úgy éreztem ember fel sem foghat, megbabonázott, rendkívül furcsán éreztem magam miatta, lehet valami drogot is kaptam volna?!

-          Asszony ki a védelmeződ? Miért mászkálsz egyedül a sötétben? –kérdezte az idősebb alak. Közelebb nem jöttek látva, hogy a szoba végébe húzódtam, bár mintha a másik a fekete hajúnak nem tetszett volna a reakció, de a barna hajú közénk állva nem engedte a közelemebe ez valamiért engem is frusztrált.

-          Védelmező? – néztem rá értetlenül. Ez valami szleng amiről nem tudok?

-          A családod nem figyelmeztettet, hogy veszélyes idők vannak és Te, mint nőstény ne mászkálj egyedül? Melyik családhoz tartozol? –kérdezte most már kicsit türelmetlenebbül mire a társától egy erőteljesebb morgást kapott, nem értem ez most nekem szólt vagy a barna elrablómnak?

-          Miért mondanám meg neked? Mit akartok tőlem? – halvány lila gőzöm nincs, miről beszélt ez a fickó, az a környék, ahol lakom nem tartozik bandákhoz, sőt amennyire én tudom  elég nyugis környék, soha nem volt veszély arrafele, azért költöztünk oda. Ezen kívül eszembe sem volt elmondani ki vagyok, nem akartam a szüleimet belekeverni ebbe. Mi van ha utánam őket bántanák, na azt nem élném túl.

Láthatólag nem tetszett a válaszom neki, de reagálni nem tudott, mert az időközben nyitott szobaajtón bejött egy törékeny külsejű, gyönyörűszép nő, hosszú szőke haja volt, ami a karcsú derekáig ért és világítóan zöld szeme, kedves mosollyal az arcán fordult felém, majd a nagyobb férfira nézett és megrovó tekintettel nézett rá, aki erre rögtön visszavonulót fújt, mint egy kisgyerek, aki tudja, hogy éppen rossz fát tett a tűzre.