Between heaven and hell 16+ (Plus parts)

Jason fiatalkora

Miután Jason iskolába került allándóan avval csúfolták, hogy hol lakik. Milyen rossz neki, hogy mindenkitől elszigetelten egy hatalmas házban él egy gyönyörű erdő kellős közepén egy tisztás és egy patakocska festői képe mellett.

Minden egyes nap minden egyes évben ezzel szekálták ezért megpróbálta az egészet elhallgatni anyukája elől és megpróbálta mindig csak eltűrni, tűrni és tűrni, ezért egyre inkább magábafordult és elkezdett megőrülni.
Egy nap anyukája észrevette, hogy idegi ősszeroppanást kap Jason és beleüt egy hatalmasat a szobájában a szekrénye mögötti falba, ahol több kisebb-nagyobb lyuk is tátongott már. Anyja kérdőrevonta, hogy ez meg mi meg, hogy miért csinál ilyeneket, de Jason csak annyit mondott:
-Csak ideges voltam az egyik matek feladat miatt

Azóta Jason mindig csak fekete ruhákban, fekete kapucnis pulcsiban járt és ha le is vette csukjáját a fejéről, akkor se volt hajlandó levenni a pulóverét. Minden álldott nap, nyolc éven keresztül vagdosta magát, amit persze anyja nem tudott.
Egy napon miközben testvéreivel játszottak a lakásban, hirtelen Jason arra gondolt, hogy egyik testvérét le kellene löknie a lépcsőn, furcsának gondolta ezt az érzést, de nem tudta kiverni a fejéből, ezért csak egy könnyed mozdulattal, mintha véletlen esne le a lépcsőről, meglökte és végig nézte, ahogyan testvére hirtelen, nagy lendülettel ordítások közepette legurul a lépcső legtetejéről. Furcsa de egy megkönnyebbülten érezte ezt követően és elvonult csendben, mint ahogyan szokott, a szobájába.
Másnap miután anyja még a „balesetet" követően bevitte testvérét a kórházba, ma reggel mégis egy nagyon rossz hírt kapott a kórházból. Az éjszaka során feladta a küzdelmet Jason testvére, sajnálatos módon olyan súlyos agyrázkódást és csonttöréseket szerzett a megannyi zúzódás mellett, hogy egyszerűen nem tudott tovább küzdeni a szervezete.

~

Mire végzett volna az iskolával anyja akaratára muszáj volt elmennie gimnáziumba, ahol szerencsére senki se ismerte a múltját, ezért nem is gúnyolták, kiderül, hogy még barátokat is sikerült szereznie, mert nekik tetszett a stílusa is.
Egy nap egyik jó barátja Jacob iskola után elhívta beszélgetni, együtt tanulni magukhoz.
Szerencsére Jacob testvére már rég nem lakott velük, szülei rengeteget dolgoztak, így senki nem volt otthon. Jacob kapott is az alkalmon, felmentek a szobájába magukra zárta az ajtót és elkezdte barátját „faggatni",mert többet akart róla tudni, úgyhogy Jasonnek semmi más választása nem volt már. Nagynehezen, de még mindig nem teljesen sikerült megnyílnia barátjána, ezentúl minden héten tartottak egy ilyen napot, amikor csak egymással beszélgetnek és ki tudnak kapcsolni.

Egy nap Jasont, nagy csodálatára, meghívták egy buliba, amin az osztálya nagy része ott volt, kivéve a nagymenők, mert azokat mindenki utálta, hamár csak azt tudják állandóan híresztelni, hogy ők milyen jók, meg hogy milyen jó nekük itt, mindenki csak velük foglalkozik, de a lényeget senki se tudta róluk, hogy nincsenek barátaik.
Jason és Jacob elmentek erre a partyra de nem maradtak túl sokáig, mert nem az ő világuk ez a partykra eljárkálás, úgyhogy úgy döntöttek, hogy beülnek egy kocsmába és iszogatnak.
Jason egy kicsivel többet ivott a kelleténél, de még mindig józan volt, nem úgy, mint barátja Jacob. Éppen hazafelé tartottak, mikor egy zebrán menve hirtelen felbukkant egy autó, aki nem tudott időben lelassítani, így elütötte Jasont. Jasonnek hirtelen elsötétült minden, utána már csak arra emlékszik, hogy a kórházban fekszik, mellette anyja.
Miután felébredt Jason a kórházban anyját kérdezte, hogy mi történt és milyen nap van. Erre anyja ennyit felelt:
-A szívbajt hoztad rám! Tudod mennyire aggódtam miattad, hogy ne veszítselek el!
- De anya, meddig nem.voltam magamnál
Ismételte meg kérdését Jason
Anyja sírvafakadt és könnyek között mondta
- három napon át aggódtam, hogy mi lesz veled. Soha többé ne merészelj ilyet csinálni!!
-Da anya! Nem én tehettem róla.

E történéseket követve Jason sikeresen és nagyon jó eredményekkel befejezte a gimit és elhatározta, hogy ügyvédi pályára szeretne lépni.
Ezentúl egész gimnazista éveire élvezettel, kedvvel emlékszik vissza és a kórházos storyból is már csak azt emlegeti, hogy milyen jól járt azzal, hogy eltört a keze, így nem kellett két hónapig dolgozatokat írnia.