Tegnap óta egyedül vagyok. Ben elment egy táborba ami 1 hónapig tart. Legalább nem kell a fájdalmas arcomat bámulnia szegénykémnek.
Chase 3 napja folyamatosan hívogat. Nem tudom miert nem képes felfogni, hogy egyszerűen gyűlölöm.
Megint csörög a telefon. Chase. Felment bennem a pumpa es idegesen vettem fel.
-Mi a faszért nem tudsz leszállni rólam?? -orditottam a telefonba.
-Csak hallgass meg. Tudom, hogy most utálsz de légyszi. - könyörgött. Valamiért megesett rajta a szívem. Lehetséges, hogy én még mindig....? Nem, nem és nem, Lisa! Tönkretette az életed és nem véletlen vannak azok a hegek a tested bizonyos pontjain!!
Valamiért nem akartam arra a kis belső hangra gondolni...
-Chase! -állítottam le könyörgését- hol vagy most?
-A házatok előtt.-mondta kifejezéstelen hanggal.
-Hogy mi??-nem is tudom, hogy miért lepődtem meg ezen. Előtte is csinált ilyeneket.
-menjünk el sétálni. -mondta mikor kinyitottam az ajtót.
Már fél órája sétálunk síri csöndben amikor egyszer csak meglátom, hogy hova hozott. A helyre ahol először randiztunk. Akaratlanul is könnycseppek áztatták szememet amikor visszagondoltam, hogy milyenek is voltunk régen.
-Miért hoztál ide? -Elcsuklott a hangom a végén.
-Mert emlékeztetni szeretnélek. -a földet bámulta es nem nézett rám.
-Hidd el, nagyon is emlékszem mindenre. -motyogtam magam elé.
-Tessék? -kérdezte.
-Semmi.
Felemelte az állam, hogy szemébe tudjak nézni.
-Figyelj....nagyon sajnálom amit veled tettem. Egy önző seggfej voltam...-könnyes lett a szeme, de közben mosolygott saját kijelentésén. Ez engem is megmosolyogtatott. - Rendbe hozhatom még?
-Nem tudom Chase...ez...Most haltak meg a szüleim, Bent nem látom egy hónapig most meg ez..nekem ez sok! -kirántottam magamat karjai közül es elkezdtem futni valamerre.
Körülbelül egy óra mulva eszméltem fel arra hogy el tévedtem...
Jó párszor körbe néztem de semmi sem volt ismerős... Ekkor megláttam egy alakot közelíteni felém.
