*visszaemlékezés*
Imádom a nyarat. Tegnap ért véget a suli így Breevel mostantól szabadok vagyunk!! Épp az öcsémmel fogócskázunk kint, mivel anyáék átmentek a nagyiékhoz, akik viszont utalnak engem, apát és Bent. Senki sem tudja, hogy miért...
Már épp mentünk volna be amikor elkezd csörögni a telefonom.
-Szia kicsim! Tudnál csinálni Bennek vacsorát? Mi apáddal itt alszunk nagyiéknál.-na itt megállt bennem az ütő... Az nem lehet!!! A mamáék eddig apát be se engedték a házba most meg ott alszik? Ez nekem sok. -Persze, de... Anyu?
-Igen?
-Apuval mi lesz?- eléggé aggódom.
-Ő is itt marad szívem! De most le kell tennem. Jó éjszakát! -már épp tettem volna amikor amikor egyszer csak megszólalt - És ne hagyd Bent sokáig fennt lenni!
-Oké anya! Puszi.
Ben! -kiabáltam 7 éves öcsém után. -Mit szeretnél enni?
Felcsillant a szeme.
-Spagettiiii. -ugrált örömében.
Én nevetve csináltam a tésztát, mert Ben folyamatosan csak hülye hangokat adott ki.
Elkészült a spagetti. Már ültünk volna le, amikor egyszer csak csöngettek.
-Majd én nyitom! -ugrott fel.
Az öcsém már vagy 2 perce ott állt amikor egyszer csak sírásra lettem figyelmes. Egyből futottam, de egy pillanatra megtorpantam. Nem az idegen sírt, hanem Ben!!
Félve mentem az ajtóhoz ahol egy középkorú, öltönyös, férfi állt. Mielőtt még hozzá szóltam volna fel küldtem Bent a szobájába.
-Ön Lissa Taylor? -kérdezte.
-I.... Igen - könnybe lábadt a szemem de nem tudom miért.
-Nagyon sajnálom, de a szülei és a nagyszülei meghaltak egy tűz vészben.
-N... NEM!! AZ NEM LEHET!! 1 ÓRÁJA BESZÉLTEM ANYÁVAL, NINCS SEMMI BAJA!!! -itt már ordítozok. Mit képzel ez, hogy idejön és itt hazudozik nekem. -Mondja, hogy ez csak valami rossz vicc!
-Sajnálom, de nem az.
Erre bevagtam az ajtót és siettem Fel Benhez.
*visszaemlékezés vége*
