Az Egyetlen...(Gojo×Geto)

Part Three

Kezdtem magamhoz térni ájultságomból. "De javu",-gondoltam magamban, mivel eszembe jutott a legutóbbi eset, mikor Suguruval találkoztam. Bár szemeim valahogy még nem akaróztam kinyitni, mikor végre rávettem magam, furcsa látvány fogadott. Egy félhomályba burkolózó szoba, melyet csak az a pár gyertya világít be, amik az ágy melletti szekrényen égnek. A gyenge fény kísértetisebb hangulatot ad a szobának. Hirtelen összerezzentem, és felpattantam a földről, ahol eddig "kényelmesen" feküdtem. Suguru..hol lehet?.. Sietve, de próbálva minél kevesebb zajt csapva léptem ki a szobából. Kinn egy folyósóra léptem ki. Balra egy bejárat, jobbra a nappali. Egy teljesen átlagos, külvárosi lakás, kissé kísérteties hangulattal. Nem úgy tűnik, mintha el akarnának fogni, vagy hasonló. Éjszaka van. Lábujjhegyen jobbra indultam-vagyis a nappali felé-, hogy megnézzem van e ott valaki. Amint beléptem, szemem először a bekapcsolt Tv-re tévedet, majd a vele szemben álló kanapéra. A kanapén feküdt valaki és békésen szuszogott. Az arcát nem láthattam, mivel befelé fordult. Óvatosságom alul maradt kíváncsiságommal szemben, így lassan hangtalanul oda léptem, és közelebb hajoltam, hogy rá lássak arcára. Ahogy közelebb hajoltam, szinte megdermedtem. A férfi, aki a kanapén fekszik, nem más, mint Suguru. Lélegzet visszafojtva néztem rá, de meg se mozdult. Kisimult arc vonásait figyelve, valami megmozdult bennem, és a késztetés, hogy megérintsem egyre csak nőtt bennem. De ekkor a "vészjelző" amely megszólalt agyamban megállított. Ő mégis csak Geto Suguru...az a Suguru aki elárult mindannyiunkat, és emberek ellen használta az erejét. Meg kellene ölnöm. Itt és most. Ezzel egy a baj, mégpedig, hogy az itt fekvő Suguru teljesen védtelen és kiszolgáltatott..és a legjobb barátom. Elhajlotam tőle és a kanapé elé telepedtem. Egyre csak bámultam az alvó Sugurut, azon tanakodva, milyen békés ilyenkor. Csak mellkasa mozog fel-le, egyenletes tempóban. Ezt a Sugurut örökké el tudnám nézni. Ilyen, és eféle gondolatok közt nyom el lassan újra az álom. Éreztem, hogy fejem lassan a kanapé szélére ereszkedik, majd elaludtam.

Reggel ott ébredtem, ahol elaludtam. Annyi volt csak a különbség, hogy az alvó Suguru eltűnt. -Engem keresel, Satoru?- kérdezte egy lágy hang mögülem. Oda kaptam a fejem és megláttam, hogy ki ül mögöttem. A konyhában, aminek bejárata ide néz, egy széken ült. Suguru hátrafordulva, két két a támlra fektetve támasztotta a fejét. Mosolyogva nézett rám. Én csak lepörgettem a fejemben az elkövetkező pillanatok lehetséges eseményeit, ám Suguru nem mozdult, csak azzal kedves, lágy mosollyal nézett rám, mely számtalanszor,-mint ezen alkalommal is- megbabonázott. -Suguru..-kezdtem bele, és ahogy kiejtettem a nevét olyan sok idő után újra, kellemes érzés fogott el. -Miért hoztál ide?- kérdeztem gyanakvóan, mire csak kuncogott egyet. -Biztosan azt hiszed, bántani akarlak, vagy hasonló, pedig az oka valójában sokkal egyszerűbb.:- Hiányoztál és ez volt az egyetlen módja, hogy valahogy a közeledbe férkőzzek.-mondta vállatrántva. -A közelembe..férkőzni.?-kérdeztem vissza meghökkenten. -Miért akarnál te..azok után, velem akár beszélni is. -gondolkodtam hangosan tovább. -Már mondtam, de egyébként 3 év alatt amíg nem láttalak, nem csak a képességeied, hanem az agyad is eltompult?-kérdezte szórakozottan. Kezdett felmenni bennem a pumpa. -Ne hazudj nekem. Itt hagytál engem, mindenkit, mert "majmokat akartál ölni", szó nélkül leléptél, kételyek közt hagyva engem és most újra itt állsz, mintha mindaz ami történt semleges lenne, mintha csupán kedvtelésből és unalomból akarnál velem lenni, mert nincs jobb dolgod. Menj és kövess el további bűntényeket, tudván, hogy rajtam kívül senki sem tud elkapni, de mivel Te vagy a legjobb barátom és szeretlek, nem tudok majd ártani neked..-mondtam ki mindent amire gondoltam, de azonnal meg is bántam. Hogy lehetek ekkora hülye?.."szeretlek". Ez az amit soha nem akartam neki elmondani. Észre sem vettem hogy mondatom végére könnyesek lettek szemeim. A velem szemben ülő arcán, mintha pillanatnyi meglepettség futott volna át, de aztán ismét vissza nyerte mosolyát. -Ne értsd félre..nem tudlak itt tartani, ha nem akarod.-mondta. Pontosan tudja...abból amit az előbb elmondtam neki, hogy mennyit jelent számomra, és nem tudnám így itt hagyni..-El kell mennem, Suguru..Te az ellenségem vagy..vagyis el kellene kapjalak.-néztem rá jelentőség teljesen. Pár másodpercig gondolkozott majd megszólalt.: -Kössünk alkut.- ajánlotta fel. -Mit foglalna magába?.-kérdeztem, mivel nem úgy ismerem Sugurut, mint aki értelmetlenül ajánlana fel ilyesmit. -Itt maradsz velem 1 teljes hónapig, nem árulod el, hogy itt vagyok, és magadról sem adsz információt, azon kívül hogy "nyaralni mentem". Ha ez teljesül, 1 hónap múlva feladom magam a rendőrségen és a bűneimhez méltóan fognak bánni velem, téged pedig megdicsérnek amiért elkaptál. Valószínűleg többé ki sem engednek a börtönből amibe zárni fognak, de ki tudja, még le is pecsételhetnek..-játszadozott hangosan gondolataival, mintha csak mindennapi általános dolgokról fecsegnénk. Hosszabb gondolkodás után megszólaltam.: -És neked ez miért lenne előnyös?-tettem fel a legelső kérdést ami felmerült bennem. Erre hirtelen fel állt a székről és közelebb lépett hozzám. Automatikusan hátra húzódtam volna, ha nem szól közbe.:- Nyugi. Nem teszek semmit, csak beszélgetni akarok.- ült le elém törökülésben. Nem bízhatok benne csak úgy. Felálltam, és neki háttal szólaltam meg.: -Sajnálom, Suguru..lett volna idő, amikor itt ültem volna veled a végtelenségig, ha arra kérsz..de annak már vége..-fejeztem be, és léptem volna egyet, hogy elmeneküljek innen, de ekkor karjaim alatt finoman két másik kar fonódott át, és kulcsolódott össze mellkasomon, vállamra pedig valami rá nehezedett. Megdermedtem. Hogy is lehettem akkora hülye, hogy hátat fordítsak neki...Ekkor megéreztem egy forró lehelletet nyakamon, mire megborzongtam. -Maradj még, Satoru!- kért nyájasan, amitől még inkább kirázott a hideg. Próbáltam kiszabadulni kezei közül, de egyre jobban szorított magához. Testünk egyre jobban összepréselődött, így kezdett kényelmetlenné válni a helyzet. -Suguru, mit akarsz elérni ezzel?..-kérdeztem mert, bár nem volt ellenemre a helyzet, abban sem voltam biztos, mit is szeretne pontosan. -Hát nem egyértelmű?..-kérdezte suttogva, majd adott egy óvatos puszit nyakamra. Valamiért megrémültem a közelségétől, amit Ő is érzékelhetett, mivel sóhajtva kezdett magyarázatba. -Tudod, kezdetben valóban úgy voltam vele, hogy elfelejtek mindent, mindenkit, és járom a saját utam. Sikerült is mindent magam mögött hagynom. Mindent..kivéve egy dolgot.- mondta szinte suttogva. -Az a dolog pedig Te vagy, Satoru. Rájöttem, higy nélküled nem lehetek boldog. Ezért kérem ezt az egy hónapot, hogy aztán örökre elfelejthess, én pedig méltó büntetést kapjak. -fejezte be, még mindig hátulról ölelve engem. Már nem akartam kiszabadulni kezei közül. Soha többé. Az érzelmek, melyeket eddig magamba folytottam, egyszerre törtek elő újra, sok idő után. Könnyeim csak gyűltek és gyűltek, majd lefolytak arcomon. -Mi..miért hagytál el, Suguru..?-kérdeztem a sírástól remegő hangon, miközben kezeimet övéire helyeztem. Erre nem válaszolt, csak némán ölelt tovább. -Nem is tudod hányszor reménykedtem..hogy valahol, valahogy megtalállak..majd mikor minden remény elhagy, és elfogadom ,hogy többé nem vagy..ismét megjelensz, és arra kérsz, hogy szeresselek újra, pont úgy mint ezelőtt.-mondtam valamivel indulatosabban. Ekkor éreztem, hogy arcát nyakamba fúrja és csak motyogva válaszolt valamit. -Nem engedlek el többé, ígérem.-suttogta alig érthetően. Egy érzés, amelyet már rég elfojtottam, most újra éledt, és erődösni kezdett bennem. Szívverésem és légzésem egyenletlenné vált, érintése hatására...épp mint akkor. -Suguru..-szólítottam meg erőtlenül. Amit készültem mondani, lehet hogy egy borzalmas hiba, de úgy érzem, ha most nem mondom el, többé nem lesz rá megfelelő pillanat. -Én szeretlek, Suguru. -mondtam ki határozottan. -És nem úgy mint barát..-itt abba hagytam a beszédet, mert éreztem, hogy a mögöttem levőnek hirtelen elállt az eddig nyugodt, és folyamatos lélegzete. Nem szólt egy dzót se, de éreztem, hogy karjai elengednek szorításából, majd szembefordított magával. A köztünk lévő távolság alig 5 cm lehetett, mégis azonnal meg akartam szüntetni. Nem is fogtam fel mi történik, csak éreztem, ahogy karjai újra -ezúttal előlről- derekam köré fonódnak, majd megszüntette a köztünk lévő távolságot, és durván megcsókolt. A vágy, és a boldogság amit ekkor éreztem, arra sarkallt, hogy folytassam, így hát ahogy csak tudtam vissza csókoltam. Fél perc után lihegve, és kipirosodva váltunk szét. -Su..guru..-néztem rá még mindig könnyes szemmel. - Ugye nem hagysz el többé?..-kérdeztem szomorúan. Erre Ő csak elmosolyodott és úgy felelt.: -Soha.

Na jó, úristen!! Először is bocsi, bocsi és bocsi, hogy másfél hete nem hoztam részt, holott max két nappal későbbre ígértem, de mostanában nem olyan egyszerű a suli, (meg úgy semmi) szóval így is csak egy ekkora kis semmi részt tudtam írni. Az ezutáni részeket tartalmasabbra tervezem, de most inkább nem ígérek semmi konkrétat, hogy mikor hozom a kövit, na pusszantok mindenkit^^