Az Egyetlen...(Gojo×Geto)

Part Four

Bruu, nem is tudom mennyi ideje nem volt rész, na de vágjunk bele:>

Két nap telt el azóta a beszélgetés óta Suguruval. Annak ellenére, hogy egy házban élünk, nem nagyon beszélgettünk, tegnap előtt óta. Beállt közénk egy kínos csend, amelyhez akkora "szakadék" társult amelyet egyikünk sem tudott erővel legyőzni. Többnyire aludtam az elmúlt két napban, mivel Suguru nem zargatott és most, sok idő óta először kipihentnek éreztem magam, de valami még mindig nem hagy teljesen nyugodni, mégpedig az, ahogy figyelmen kívül hagyott. Én nem kezdeményeztem, mert arra gondoltam, hogy majd ő fog. Hát nem tette.

Este, pontosabban éjjel fél egykor álmosan botorkáltam el a szobámig, egy borzalmasan hosszú film után. Teljes csend honolt a házban, ebből arra következtettem, hogy Suguru már alszik. Beértem a szobámba és villanyt sem kapcsolva, jól esően "zuhantam" bele ágyamba.

Oldalamon feküdtem, és már fél álomba voltam, mikor mintha nyílt volna az ajtó, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, mivel azt hittem csak álmodom...Aztán valóban elnyomott az álom..

Másnap reggel, sok ideje először kipihenten ébredtem. Mikor észrevettem, hogy valaki szuszog mellettem, majd rám jött a frász, így kicsit megugrottam. -Mi a...FRANC?..-kérdeztem elég hangosan ahoz, hogy Suguru kinyissa szemeit. Ekkora már kipattantam az ágyból és elég furán nézhettem rá, mivel rámnézve elmosolyodott. A szobába már besütött a nappali fény, bár a függöny leárnyékolta a szoba nagyrészét. Agyam elkezdett dolgozni.

Mi a fő célom? Sugurut visszavinni a Jujutsu középbe. Ehez pedig teljesítenem kell a kérését, hacsak, nem akarok erőszakhoz folyamodni. Ez persze nem kérdés az esetében, hiszen..sosem okoznék neki fájdalmat. Így hát, azt hiszem a kikötött 1 hónapon keresztül kell folytatnom ezt. Szeretem Őt, de mindennek csak színjátéknak kellene maradnia..

A csodálatos gondolatmeneteből Suguru szakított ki. -Valamin nagyon elmélkedsz, ahogy azt elnézem. -Mondta mosolyogva. -Nem fontos..-motyogtam, mostmár a padlót pásztázva, mintha különösen érdekelne. Suguru lassan felkelt az ágyból és szó nélkül elhagyta a szobát. Nem tudok kiigazodni rajta, azt hiszem. Mindegy is, valahogyan ki kell bírom ezt az 1 hónapot, az érzelmeimet háttérbe szorítva, hiszen a küldetésem a prioritás.

Hiába ígérte meg, hogy nem hagy el többett..Hogyan bízhatnék meg benne? Hiszen annyiszor hazudott..Még ha az érzelmeim azt is mondják, maradjak vele itt örökké...Túl nagy rajtam a felelősség ahoz, hogy mindent úgy csináljak ahogy én érzem. Meg kell próbálnom elhidegülni tőle, amennyire csak lehet. Nem kedvelhetem meg...

Nem is tudom mennyi ideig álltam ott, a földet bámulva, de egyszer egy finom illat ütötte meg orrom. Kintről jön..

Kíváncsi voltam minek lehet ennyire jó illata, így hát az ajtóhoz sétálva kinyitottam azt, és megpróbáltam a lehető legkevesebb zajt csapva kijutni a konyháig, mivel arról sejtettem az illatok forrását.

Mikor odaértem a konyha bejáratához, óvatosan belestem rajta és őszintén elcsodálkoztam attól amit láttam.: Suguru a konyhában állva készített valamit. Valamit, ami finomnak tűnik innen távolról is..

Ahogy szemem az ételre tévedt -valamiféle sütemény, azt hiszem- rájöttem mennyire éhes vagyok, de továbbra sem szólaltam meg, csak csendben lestem Sugurut.

Ez nem vall rá..Régebben maximum Én sütöttem a többieknek, de azt is csak születésnapokra..Vajon miért?..

Nagy gondolkodásomból gyomrom korgó hangja szakított ki, mely szégyenteljes hangon jelezte felém, hogy nem igazán tetszik neki az, hogy nézem percek óta az ételt, mégsem nyúlok hozzá.