Summer Camp

𝟚𝟡. ~ 𝕁𝕦𝕟

ötödik nap

Nem sokáig maradtunk a medencénél, ugyanis valamiért nem sok kedvem volt Yejiék társaságával egy légtérben maradni, úgyhogy rábeszéltem Tent, hogy menjünk vissza, aki emiatt hisztizett egy sort, de aztán végül hallgatott rám. Viszont közben Yeji meg Hobe (igen direkt mondom rosszul a nevét) visszamentek a házba de azért nem baj, inkább mi is eltűntünk a szobánkban.

Először Ten elindított valami borzasztó (korhatáros...) filmet, így inkább előszedtem a fülesemet és zenét hallgattam, egészen addig, amíg valaki el nem kezdett őrült hangerőn kopácsolni az ajtónkon.
 - Te jó ég, ki a fene ez?? - tápászkodott fel Ten, ideiglenesen szüneteltetve a borzalmakat a laptopján. Amikor azonban kinyitotta az ajtót, senki nem állt ott. - Ez most ki volt? - értetlenkedett, majd kiment a folyosóra körülnézni, de mivel ott nem talált senkit, inkább visszajött. Épp csak két másodperce ment a film (nekem ennyi bőven elég), amikor megint kopogtak. - Na jó most már - ugrott fel idegesen Ten, és kicsapta az ajtót. - Ki a fene ez???!!! - ordította a folyosó félhomályába, de hasztalanul, és pedig bent majd' megvesztem az elfojtott röhögéstől. Ten visszajött és lehuppant az ágyára, majd megnyomta a start gombot a képernyőn, és... kop kop kop. - NA MOST MÁR AZTÁN - Ten konkrétan lebukfencezett az ágyról, majd kivágta az ajtót, de igazából még ki se nyílt, már üvölteni kezdett. - KOMOLYAN KI A JÓ ÉLET EZ, AZ EMBER MÁR TÉNYLEG NEM MARADHAT EGY PERCIG NYUGTON, HOGY A JÓ ÉLET KI NEM RÁGNÁ A--
 - EMBER HALKÍTSD MÁR LE A HÜLYE FILMEDET, AZ EGÉSZ HÁZ EZT HALLGATJA ÉS VALAHOGY SENKI SEM KÍVÁNCSI A KORHATÁROS VACKAIDRA MAX TE, HA NEM KAPCSOLOD KI ÉN KOMOLYAN KIVÁGOM AZT A LAPTOPOT AZ ABLAKON - kezdett el vele párhuzamosan ordítani az ajtóban Giselle, én pedig behúztam a nyakam. - Ó, szia Jun - pillantott rám mintegy pótcselekvésként, érzékelve hogy amúgy sajnos én is létezem. Hát, a pillantása kábé annyira volt barátságos, mint egy felbőszült gorilláé. Kicsit rácsesztem... - Na jó, sziasztok - csapta be az ajtót Ten orra előtt, akinek persze az orrába vágódott a falap, és jajgatva ült le mellém. Ezután inkább kikapcsolta a filmjét (köszönöm, végre), és kitalálta, hogy most akkor karaoke-zni fog.
 - Neeee, könyörgöm, akkor inkább kapcsold vissza azt a borzalmat - kezdtem el szenvedni, de hasztalanul, a haverom már ki is kereste az Antifragile karaoke verzióját a YouTube-on.
 - ANTITITITI-FRAGILE-FRAGILE-ANTITITITI-FRAGILE-HOO - kezdte el nyivákolni a dalszöveget, én pedig megpróbálkoztam élve elásni magam egy fagyiskanállal. Sajnos nem sikerült, így kénytelen voltam tovább hallgatni Ten karistolását.
 - Na jó, ha nem hagyod abba, én komolyan bemászok az ágy alá - meredtem rá idegesen. 
 - DEO NOP-I GAJULGE, NAEGA BALASSDEON SEGYE JEL WIE AH-AH - ordította tovább Ten, amit beleegyezésnek vettem, ezért szenvedve lezuhantam az ágyról, és bemásztam alá. Már éppen meg akartam keresni a poros füldugómat amit valahova ide dobtam be, amikor felnéztem, és... a szemközti ágy alól Mr. Műtősing nézett vissza rám Ten kornyikálásától szenvedő fejjel. Szóval e jelenség után elkezdtem keresni az ágy alatti padlórész jobb felén (asszem oda raktam le) a füldugómat, de sajnos nem találtam meg, úgyhogy kész voltam egy csatabárddal kiugrani az ágy alól, legyilkolva Tent, amikor is... várjunk egy percet. Lassan oldalra néztem, és...

 - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - üvöltöttem fel rémülten, ugyanis a bal oldalamon közvetlen közelről Yeji bámult a fejembe, és mivel gondolom nem számított arra, hogy valaki háromezer decibellel kezd el ordítani a képébe, ő is visítani kezdett. - TEN, SEGÍTS MÁR!! - ordibáltam ki az ágy alól.
 - LOVEY LOVEY LOVEY, DOVEY DOVEY DOVEY, MEOSDAELO JEONGHANE NALAN AEE DAEHAE - süvöltötte tovább a dalszöveget a haverom, és nagy valószínűséggel nem is érzékelte a helyzet abszurditását. - Ó, szia Yeji! - köszönt az ágy alól éppen feltápászkodó lánynak, aki Hoseokot is felsegítette.
 - Ez nem igaz - ejtettem a fejem a karomra, érzékelve, hogy Tent nem áldotta meg túl nagy ésszel a Sors.
 - Várjunk - kezdte nyiladozó értelmiséggel Ten. - Ezek meg mit keresnek itt??? - sivította vagy öt oktávval magasabb hangon, és ha nem krízishelyzetben lettünk volna, biztos, hogy kiröhögném.
 - Ezt én is szeretném tudni - meredtem rájuk dühösen, felállva a földről.
 - Hát az úgy volt... - kezdte Yeji.
 - Elindultunk a medencétől, és egyszer csak egy bokorból ránk támadt Top egy zsiráfjelmezben, mire mind futni kezdtünk, és a ti szobátok ajtaja pont nyitva volt, így berohantunk. Ez a Márka kampányának a része volt, de nagyon megijedtünk - magyarázta hadarva az a Hobe gyerek, Ten pedig kissé (csak enyhén, á) csodálkozó tekintettel meredt rá.
 - Mi? - kérdezte.
 - Mi? - meresztettem a szemem én is.
 - Mi? - tette fel velünk együtt a kérdést Yeji is, mire mind furán néztünk rá.
 - Tudod, a zsiráf - emlékeztette Hoseok.
 - Jaaa, igen, csak nem tudtam hogy az egy kampány volt - nevetett furán a lány. - Emlékszem csak azt hittem hogy Top megőrült vagy mi és sátánt idéz vagy nemtom mert nála volt Psy horgászbotja is, de most már értem - halandzsázott összevissza.
 - Ja igen, ezt kifelejtettem. Szóval ugye úgy volt, hogy elrohantunk de aztán Top kifogott egy cápát a tengerből ami Yejire vetette magát... - magyarázta Hoseok, én pedig kezdtem megkérdőjelezni az agykapacitásom használhatóságát.
 - Te jó ég, és jól van? - kapta a szája elé a kezét Ten, mire kapott három "hülye vagy" pillantást.
 - Szia - meredt rá pislogás nélkül Yeji, aki mellesleg mellette állt.
 - Óóó - bólintott Ten, azt hiszem, leginkább magának. Istenem, valaki mentsen ki innen!
 - Na igen, és aztán megjelent Pókember, aki valójában Top volt, és elkapott minket a hálójával... - folytatta Yeji, én pedig biztos voltam benne, hogy ezúttal a szemgolyóim helyén is kérdőjelek jelentek meg.
 - Várj, Top nem a zsiráfjelmezben volt? - szakította félbe Ten, úgy látszik, ennyi neki is leesett. Jó tudni hogy nem csak én nem értem ezt az egészet...
 - Ja, de - bólintott Yeji. - Csak összekevertem. Amúgy az Józsi volt, a portás.
 - Ki az a Józsi? - tárta szét a karját Ten.
 - A portás - állította nagy meggyőződéssel Yeji.
 - Van portás? - ráncoltam a homlokom.
 - Van. Józsi.
 - Hagyjátok már Józsit, kezd felforrni az agyvizem - söpörtem félre az izzadt hajtincseimet a homlokomból.
 - Meg akarom ismerni Józsit - merengett maga elé nézve Ten.
 - Ööö... most ööö... most érkezett meg az ausztrál repülőtérre - mondta Yeji.
 - De mit keres ott? - kérdeztem összezavarodva.
 - Meg kell mentenie Orbán Viktort Shookynak öltözve - állította Hoseok.
 - Ki az az Orbán? - masszíroztam fáradtan az orrnyergemet.
 - Ki az a Shooky? - érdeklődött Ten. - Jut eszembe, ennék egy pizzát - közölte teljesen random módon.
 - Ez most hogy jött ide? - nézett rá értetlenül Yeji.
 - Nemtom - vonta meg a vállát Ten. - Akkor felhívhatom Józsit? - csillant fel a szeme, Yeji pedig segélykérően nézett a plafon felé.
 - Ten, Ausztráliában most éjjel van.
 - Nem baj - közölte töretlen vidámsággal.
 - Na jó, tessék - nyújtotta át neki Yeji a telefonját, amin már tárcsázta a számot.

Ajjaj...