Fantomrezgés/CARSON COMA/

IV

A basszeros reggel 9 környékén kelt fel. Rögtön beütött hasogató fejfájása, ami a tegnap estének köszönhető. Feltápászkodott ágyából, és kivánszorgott a konyhába komótosan.

Lefőzött magának egy adag kávét, és azt egy perc múlva már iszogatta is, miközben valami random tévéműsort nézett. Nem nagyon tudott mit kezdeni magával. Valahogyan pedig el kellett ütnie az időt fél kettőig.

Hogy mi lesz fél kettőkor? Akkor kezd el készülődni, hogy kettőkor már indulhasson Lindáért. Pontosnak kell lennie, hiszen egy hölgyet nem illik megvárattatni. Még akkor is, hogyha Lindának nem esne rosszul, hogyha Ati egy pár perccel késne, a basszeros nagyon szívére venné.

Körülnézett lakásában, hátha találna valami olyat, amivel elfoglalja magát. A harmadik megtett kör után kezdett rájönni, hogy nem lesz egyszerű menet a mai.

<><><><><><><><><><><><><><><><><><>

Eközben Linda és Barni otthon ült a kanapén. Csak úgy ücsörögtek egymás mellett. Egy szó nem hangzott el közöttük amióta ott vannak. Viszont ők így szeretik. Így szeretnek együtt időt eltölteni. Mel már nagyon várta a kávézásukat Attilával.

Egyik pillanatról a másikra, Barnabás a lány lelkébe tekintett. Iszonyatos késztetést érzett aziránt, hogy kifaggassa húgát. Avagy csak úgy bármiféle módon zaklassa. Mivel a bátyáknak ez a dolguk.

- mibajod?- kérdi Linda egy cseppet flegmán.

- nekem? Semmiiii..

- Barnabás... - Mel felnézett telefonjáról és mélyen beléneztt bátyjának szemeibe
-mi van veled? Olyan.. furcsa vagy mostanság - nézett Barnira kérdően Mel.

- tuti megkattant - szólt bele a Héra testvérek édesapja a két ifjú beszélgetésébe

- apa! - háborgott Barnabás - különben is, nincsen semmi bajom, leszállhatnánk rólam? - kérdte sértődötten

- teljesen igazad van - szólt Mel apukájukhoz - tényleg megkattant.

Barnabás megforgatta szemeit és felállt a kanapéról dühöngve. Összeszedte cuccait és felment szobájába.
Mel nagyot sóhajtott és ránézett az órára. 11:27. Hátradöntötte fejét és becsukta szemét.

A lány hamar elaludt. Valami jóról álmodhatott, hiszen egészen nyugodtan ébredt fel. Az étkező helységben senki más nem volt jelen. Barni valószínűleg kiment szívni egy cigit, apukájuk a dolgozószobájában gépelt valamit. Anyukájok pedig, mint szokásosan, dolgozóhelyén volt. Ritka volt az, hogy mind a négyen voltak egyszerre a házban. Mindenki saját dolgára rohan, és néha csak aludni járnak haza. De ők így szokták meg az évek alatt.

Mel rátekintett az órára. A műszer éppen 14:38-at mutatott. Melnek egyenesen kipattantak szemei és felrohant szobájába, hogy elkészüljön. Jól bealudt.

Előhúzott valami jó öltözéket magának. Valami nem túl csicsásat akart, hiszen ez csak egy baráti kávé, viszont meg kell adni a módját neki.

Egy kis szemceruzát rakott magára és már kész is volt. Egy vászontáskába pakolt pár cuccot mikor Barnabás kiáltását hallotta lentről - Mel, megjött a lovagod! - viccelődött Barni. Mel lerohant, felvette cipőjét és már indult is kifelé.

Attila a piros autónak támaszkodott, szemét napszemüveg takarta. Egy sima szürke póló és egy farmer volt rajta. Elmosolyodott mikor meglátta a lányt. Melről sugárzott, hogy örül, hogy látja a basszerost. Ati egy baráti ölelésre invitálta Melt, aki rögtön el is fogadta. Ölelkeztek egy pár másodpercig, mielött Ati kinyitotta az anyósülésre pillantó ajtót. Melt ezzel a gesztussal megmosolyogtatta és be is szállt az autóba. Ati beült a volán mögé és indulhattak is.