GENYA SHINAZUGAWA X READER | the love story

1. rész

Még mindig rejtély, hogyan kerültem a Pillangókúriába. Nem sok idő telt el azóta, hogy a klinika egyik ágyán ébredtem. Kedves kislányok gyakran jöttek, hogy vigyázzanak rám, és beadják a gyógyszereimet. Egy nap azonban, amikor arra vártam, hogy beadják a gyógyszereimet, egy sötétlila hajú fiút láttam bejönni helyettük a szobába.

Mikor meglátott könnyekben tört ki, és drámai módon a lábaimra vetette magát, a kórház takaróján elterülve.
-Ööö helló?- mondtam, kérdően úgy hogy nem tudtam,hogy ki ez a fiú. Az enyhe memóriazavarom tudatában gyorsan és részletesen elmagyarázta ideérkezésemnek csínját-bínját.

-Röviden, te egy démonölő vagy, aki éppen járőrözni volt, ahová küldetésre küldtek. Amikor egy falusi megmentésére sietettél, sajnos olyan ütést kaptál harc közben, amely kiütött teljesen. Azonban az általad felszabadított erő, olyan nagy volt, hogy elmondták a falubeliek a hashira hadtestének mesterének, Kagaya Ubuyashikinek, aminek köszönhetően idehozott téged a Pillangó kúriába. Egyértelműen elégedett a bátorságod történetével, ezért úgy döntött, ad neked egy esélyt démonölőként. Kagaya elvitetett Shinobuhoz, aki beleegyezett, hogy segít neked visszanyerni az erődet. És ez a történet. Így kerültél a Kúriába. -mesélte Tanjiro

-Oké - mosolyogtál, lassan észhez térve - és te pedig...

-Kamado Tanjiro vagyok! Egyébként jól emlékszem, hogy L/n Y/n a neved?-sugárzott, mire felnevetett.

-Igen Tanjiro!- nevettem vele én is

Az ifjú démonölő ezek után arra törekedett, hogy a gyógyulásod minden napján eljöjjön üdvözölni téged. Egyszer még a kis húgát is elhozta. Annyira imádnivaló volt, hogy felkeltél az ágyadból, hogy a karjaidba vedd. A bátyja rád kiabált, hogy vigyázz, nehogy túl nehéz legyen neked, mert még lábadozol. Egy nap még jött velük egy zajos szőke hajú fiú is, akit végül a lányok kirúgtak, mert annyira zavarta a többi beteget.

Mielőtt észrevettem volna, ki is engedtek a kórházból, és a többi emberrel is találkozhattam. Először megtudtam, hogy a szőke hajú fiút Zenitsunak hívják- igen, múltkor még bemutatkozni sem volt ideje- és aznap még, amikor elhagytam a klinikát, Tanjiro bemutatta nekem egy másik barátját is, Inosukét, akinek meg kellett akadályozni, hogy megtámadjon engem, mert azt hitte, hogy elveszem a "területét".

-Inosuke neeeeeee , most jött ki Shinobu klinikájáról!- kiáltotta a fiú, és kinyújtotta a karját, hogy megvédjen a vaddisznómaszkos fiú támadásától.

-Maradj ki ebből Gonpachiró, hacsak nem próbálod meg te is elfoglalni a hegy királyaként a trónomat!- kiáltotta két elcsorbított élű katanáját lóbálva.

Egy idő után végre megnyugodott - szerencsére -, és újra elindultam tovább a Pillangó kúriában. Természetesen már ismertem Shinobut, mivel nagy szerepet játszott a gyógyulásomban. Találkoztam más Hashirákkal is- legalábbis azokkal, akik hajlandóak voltak beszélni velem.

Először a Tűz Hashira, Rengoku volt, aki nagyon boldog volt, amikor látta, hogy új lakója van a Demon Slayer Hadtest főhadiszállásának. Az is nagyon hízelgő volt, hogy szívesen tanított, ha leckékre volt szükségem. Mitsuri, akiről megtudtam, a Szeretet Hashira, ami sokkolt, mert amikor az ölelésébe vett, nem habozott úgy megszorítani hogy a csontjaim majd összeroppantak. A nyitottságában valóban volt valami.

Bemutattak más Hashiráknak is, akikkel nem volt alkalmam beszélni, de szimpatikusnak tűntek, köztük a Hang Hashiras és a Kő Hashira, amelyeket impozáns méretük miatt egyszer-kétszer már távolról is láthattam. Aztán ott volt a Köd Hashira, Muichiro, akit én és Tanjiro is már látott sétálni a bambusz ösvényeken- de túlságosan el volt foglalva a felhők bámulásával ahoz hogy a jelenlétünk kizökkentse.