GENYA SHINAZUGAWA X READER | the love story

7. rész

-És ha ezután a beszólásod után nem akarok odafeküdni melléd akkor mi lesz?-jött elő a kötekedő énje Genyának. Természetesen ő is oda akart feküdni melléd hogy átöleljen, viszont így akart visszavágni az előbbi beszólásodra.

-Ne légy ilyen gonosz! Vagy azt szeretnéd hogy iderángassalak?-vágtam vissza neki bociszemekkel nézve rá

-Haah?!-morcosodott el mégjobban a fiú- Ez most egyáltalán nem volt válasz a kérdésemre!-tette karba a kezét-Vagy talán azt akarod hogy rángassalak meg én?-nézett félre puffogva

-Ahh jolvan. Látom nem akarod, hogy itt legyek így léptem is!-tápászkodtam fel a futonról és az ajtó felé vettem az irányt.
Mikor nyúltam volna a zárért hogy kinyissam, az a bizonyos erős kéz megállított.

Megfordulva a vállam felett elnézve csak a magas felém tornyosuló Genyát láttam. Arcára mogorva tekintet ült ki, majd hirtelen magához rántott és felkapott. Lábaimat dereka köré fontam, majd így vitt gyorsan vissza az ágyba.
Leült, majd a falnak támasztotta hátát, miközben az ölében szorosan tartott engem.
Hirtelen eltünt a morcosság az arcából és fejét a nyakamhoz fúrta. Éreztem puha ajkait és lélegzetvételének csiklandozását.

-Nem akarom hogy elmenj te kis hülye!-ölelt mégszorosabban magához

-Ez most bocsánat kérés akart volna lenni?-nyugodtam én is le kicsit

-Ha szeretnéd tudok meggyőzőbb is lenni!-emelte el fejét a nyakadtól, majd egy kaján vigyorral az arcán mélyen a szemedbe nézett

Ennek láttán szíved egy nagyobbat dobbant. Nem voltál még hozzászokva az arcotok közelségéhez és ennek nem tudtál mit csinálni. Nem tudtad tagadni, de tetszett ez a kijelentése. Szerény de mégis mindent mondó. Innenstől kezdve nem tudtál rá tovább haragudni, viszont nem is akartad feladni a győzelmed az első kis vitátok felett. Ekkor a szemedet forgatva félre néztél és egy sóhaly hagyta el szádat.

-Úgy látom szükség van a győzködésemre!-simított végig egyik kezével hátadon, majd a nyakadra vezette a kezét és a fejedet megtartva hívott csókba. Ajkaitok szinte táncoltak.
Kezeidet végigsimítottad erős karján, a vállán, majd tovább vándorolva felnyírt haján keresztül túrtál bele hosszabb hajába. Nem tudtál leállni. Ennél jobb dolgot még álmaidban sem képzeltél. A mai nap történtek minden eddigit felülmúltak és csak mégjobban megerősítették a benned lévő érzelmeket. Tudtad, hogy nem szeretnél Genya nélkül lenni és szerdtnél vele minél több időt tölteni és jobban megismerni őt. Annak ellenére, hogy úgy indult hogy távol akarod tartani magad tőle, valami mégis azt súgta hogy nektek bizony eggyütt kell lennetek. Csak semmi távolság!

-Úgy látom bejött!-mondta csókunkból kiszabadulva

-Igen, te nyertél te barom!-mondtad neki cukin ismételten félrenézve és kicsit megboxolva mellkasát.

-Hééé, mostmár így fogsz hívni? Tudod hogy a párok cuki neveket adnak egymásnak nempedig ilyeneket?-fordított maga alá egy kezével tartva a hátam a másikkal pedig támaszkodva.

-Amugysem vagyunk átlagos pár. Miért kéne átlagos neveket adjunk egymásnak? Démonölők vagyunk elfelejtetted?-morciztam ismételten

-Igen-igen, kösz hogy emlékeztetsz!-fordult mellém, a karját a fejem alá helyezve. Magához húzott majd nyomott egy puszit a homlokomra.
Betakaróztunk és engem azonnal el is nyomott az álom.

Másnap reggel a madarak csicsergése keltett fel. A nap már enyhén besütött a szobába, arany megvilágítást hagyva maga után. Nyújtózkodtam és felültem az ágyba megtörölni a szemem. Hajam kócosabb volt a megszokottnál, de nem tudott most zavarni. Ásításomat egy hirtelen kopogás zavarta meg. Erre Genyának is kicsatattant a szeme és egyből fel is ült az ágyba ő is.