2. rész

102 7 0
                                    

Ezek után Genya a vacsoránál helye felé közelített. Nem tudott segíteni és megérteni a szívét attól, hogy milyen gyorsan ver még azután is, hogy elmentél. Amikor a bátyjával az asztalhoz ült, még egy egész tál ételt sem tudott megenni, nemhogy még a rizst vagy a zöldségeket- reméljük Tanjiro nem vette észre.

Vacsora után amikor eljött az idő, hogy elaludjon, ugyanaz történt újra. Futonjában feküdt, és tekintete a plafonra szegeződött, és nem tudta megállni, hogy túlgondolja azt az edzést, amelyet holnap meg fog osztani veled. Az agya gyorsan dolgozott, miközben újra és újra megismételte a jelenetet.

-Te vagy az, aki kérte, ez azt jelenti, hogy időt akartál vele tölteni, igaz? És talán jobban megismerhetem nemigaz? VÁRJ ! Ez most egy RANDI lesz?!?- gondolt döbbenten vissza Genya.
Óvatosan a fürdőszobába sétált, ügyelve arra, hogy ne ébressze fel Sanemit. A fürdőszobában a tükör elé állt. Felsóhajtott pirosló arca láttán.
A fenébe! Nem is voltál ott a szobájában. Miért viselkedett olyan drámaian Genya?!? Ezután előrehajolt, és finoman hideg vizet fröcskölt égő arcára, abban a reményben, hogy ez megadja neki a kezdő löketet, amelyre szüksége van ahhoz, hogy valóban el tudjon aludni.

De miután visszatért a futonba, nem tudta megállítani, hogy a gondolatok újra kavarogjanak a fejében. Mi van, ha mégis csalódást okoz neked holnap? Mi van akkor, ha a légzésszabályozásának hiánya miatt bolondot csinál majd magából előtted?

Próbálta megnyugtatni magát, amennyire csak tudta, mondván magának, hogy mivel most jöttél ki a lábadozásból, nem biztos, hogy a legjobb formában vagy, de nem tudta megállni, hogy lenyugtassa magát, azt gondolva, hogy mindenesetre legalábbis elsajátítottad az egyik képességet, ellentétben vele. Kisebb aggódás után végre elaludt.

Másnap remegő kézzel készült az edzésre, ami tükrözte a veled töltött idő izgalmát. Felkapta a katanát és a fegyvereit, és erősen magához szíjazta, csettintett az ujjaival, amikor eszébe jutott, hogy elfelejtett valamit. Hátralépett, és elővett két kis szövet zsebkendőt, hogy felszívja az orrából esetlegesen kicsöpögő vért. Jobb felkészülni a legrosszabbra nemigaz?

Nem meglepő módon, amikor megérkezett a gyakorlópályára, egyedül volt. Legalább vagy 15 percet vett igénybe, hogy megnyugodjon, mielőtt odaértél volna. Várakozás közben egyik lábáról a másikra váltott, időnként pisztolyával játszott, vagy sziklára lőtt.

Amikor azt hitte, hogy nem fogsz megjelenni, hallotta, ahogy a távolból kiabálsz, és drámaian hadonászod a karjaidat.

-Hé helló! Elnézést a késésért!- kiáltottam a távolban, miközben teljes sebességgel rohantam felé, többször is majdnem elesve a sérüléseim miatti edzéshiány miatt, de eljutottam oda, ahova akartam.

-Sajnálom, hogy késtem csak megint feltartott Inosuke, aki párbajra akart kihívni, de mondtam neki, hogy most nem érek rá, és elszaladtam.- mondtam elé érve kicsit kifulladt hangon.

Előtted Genya félig hallgatta, amit mondasz, halvány rózsaszín szín kezdett megjelenni az arcán, ahogy elébe léptél.

Inosuke említésére felkapta a fejét: -Megyek, beszélek vele!- mondta határozott és remegő hangon. Nagyon nem tetszett neki, hogy ilyen baromságokon van fennakadva Inosuke.
De megállítottam azzal, hogy megráztam a fejem.

-Ne aggódj emiatt, azt hiszem inkább kezdjünk el edzeni!- mondtam boldogan, és végigsimítottam a katanámon.

Amikor szeme a katanád azúrkék pengéjére esett, teljesen elfelejtette megkérdezni, hogy ki volt az a személy, aki Inosukét megállította hogy ne jöjjön utánad és essen neked. (és kitalálhatod, ki volt? Nyilván Tanjiro hiszen érezte a köztünk kialakuló parázsló légkört)

GENYA SHINAZUGAWA X READER | the love storyTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang