Az esőcseppek dobbanásai megülnek a fülemben,
Míg a ruhám túlhevült börömhöz tapad.
De a tűz továbbra is lobog a könnyes szememben,
Pont úgy, mint mikor először megláttalak.
Egyre csak távolodsz, nem is nézel felém,
Lehajtod a fejed, ahogy hajadba kap a szél.
"Ne menj még" -- mondom csendesen,
S mint aki hallotta, felém úgy lesel.
Lépteid elcsendesülnek, a pocsolya körbevesz,
De a tekinteted ott többet engem nem ereszt.
A szél a fülembe fújja apró sóhajod:
Tudom, mit érzel, még ha ki nem is mondhatod.
Letörlöm könnyeim, míg némán nézek feléd.
Magamhoz intlek, bár tudom, úgysem követnél.
Pillantásod tüzes, hol van már belőle a közöny!
Mégis eltűnsz az esőkabátos emberek között...
YOU ARE READING
Novellák, versek, mesék
RomanceKezdetben megadott hívószavak alapján készülnek a rövidebb verseim, novelláim, melyet az Írópalánták fb csoport által kaptunk minden napra. Majd ezt saját hívószavaimmal folytatva kerültek bele rövidebb mesék is.
