Ha kíváncsi vagy, hogy milyen szinten lehet megtanulni rajzolni a Youtub-ról, mindenféle előképzettség nélkül, akkor itt a helyed. A nevem Hoshi-chan és különféle művészetekkel ütöm el az időm. Rajzolok, írok, fuvolázok, éneklek és most neki álltam...
Elképesztő belegondolni, hogy eme gyönyörű magyar ünnep miatt (1956 október 23-as forradalom) kerültem bele az éneklésbe. Ma van annak a napja, amikor először énekeltem nyilvánosan és álltam színpadra lelkesen. Bele gondolni is felemelő, amit akkor és ott én elértem. Igaz, nem volt egyáltalán jó, sőt innen visszanézve valószínűleg borzasztó volt, de ott, az általános iskolám ebédlőjében kezdődött minden. Két éve, döntöttem el, hogy a hangommal, egy dalban összefoglalva akarom elmondani mit érzek. Sose voltam a szavak embere, de egy dalba mindent bele tudok adni. Két év... Nem tűnik soknak, de... úgy érzem mintha mindig is ezt csináltam volna. A színdarabon rengetegen sírtak, hiszen főhősünk, életét vesztette hazaszeretete miatt, és mi, az osztályommal még közelebbinek éreztük, ami ott, akkor történt Budapesten. A diákok lelkes készülődése, az elszántság. Igaz nem akkor volt az a pont az életemben, mert annak, hogy én akkor színpadra álltam, volt egy előzménye. A hős akadémia első openingjét/főcímdalát énekeltem, egy farsangi bulin, ami még annál is borzasztóbb volt, de jól szórakoztam, az akkori barátaimmal. Az igazság, hogy a két alkalom közt kicsivel több mint fél év telt el, de éreztem a változást. Az 56-os forradalmi előadásunk óta elkezdtem felépíteni a jövőm, és elkezdtem Youtube-ról tanulni énekelni. Őrültségnek hangzik, de bebizonyítottam, hogy lehetséges. Most így a középsuli kezdetével, elkezdtem rendesen, szakképzett tanárnál tanulni, mert érthetően azért Youtube-ról nem az igazi. Most itt vagyok, Két évvel később, és bátran mondom ki, hogy igen, tudok énekelni. Nem profi szinten, de tudok. A gimnáziumba ahova járok, egy hónapja, nem egy tanár mondta, hogy van bennem potenciál. Az általánosban rengetegen bántottak, és a szomorú, hogy a volt legjobb barátaim többsége is csak kihasznált és a képembe hazudott, azért mert megtanultam szeretni magam, azt aki vagyok. Megtanultam szeretni, a kinézetem, a céljaimat és azt aki belül vagyok. Hogy mire akarok kilyukadni? Arra, hogyha van egy álmod, akkor ne hagyd elúszni. Kapaszkodj bele minden lehetőségbe és dolgozz érte, mert én magam vagyok az élő példa, hogykemény munkával bármit ellehet érni. Rengeteget Dolgoztam, hogy akár idáig eljussak, de megérte. És újra végig csinálnám, ha arról van szó. Hogy fájt-e az út amin idáig jöttem? Őszintén? Rettentően. De tényleg újra csinálnám. Rengeteget vesztettem vele, köztük a legjobb barátaimat. De rengeteget nyertem, köztük rengeteg utálót. De sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem lehetek mindenkinek jó, és tízen évesen ott tartok, hogy leszarom. Én, én vagyok és nem leszek más. Idegesítő vagyok? Ó de mennyire. Gyerekes, és túlságosan rajongok dolgokért. Makacs vagyok, túl ragaszkodó és rendkívül érzékeny. De én boldog vagyok, mert megtanultam ön magam lenni, ha ez nem is mindig könnyű. Hogy mért írom ezt le? Titeket szeretnélek bátorítani és motiválni, azzal,hogy elmeséltem, életem egyik legkalandosabb történetét. Ha van valami, amit elakarsz érni az életben, akkor ne habozz. Vágj bele még ma, hogy elérd amit elakarsz. Az élet túl rövid ahhoz, hogy áldozatok legyünk, és beleragadjunk egy szürke mókuskerékbe. Hát rajta gyerünk, mire vársz még?!
Emlékezzünk a hősökre, kik vérüket adták hazájukért, hogy egy nap szabadon élhessenek! Nagyon boldog 56-os forradalmat mindenkinek!
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
