Száműzött herceg

4.

Már kb a film felénél jártunk amikor anya hívott.
- Szia- vettem fel a telefont.
- Szia kicsim- szólt bele anya- apukáddal szeretnénk elmenni a barátokkal úgyhogy jó lenne ha elindulnál haza
- De még nincs vége a filmnek- szomorkodtam. Nem is ez zavart hanem nyilván Hanával akartam lenni még.
- Kérlek kicsim- fogta anya könyörgőre- itthon befejezheted
- Komolyan egyedül akarsz hagyni Lokival? Mi van ha felgyújtja a házat?- nevettem.
- Eszemben sincs- halottam a mellettem ülő hangját.
- Minden rendben lesz kicsim és ott lesz veled a bátyád- nyugtatott anya- csak vihar van és nyugodtabb lennék ha látnám amikor hazaérsz
- Okés indulunk- adtam be a derekamat- gyere Loki megyünk haza
- Végre- szólt. Válaszra sem méltattam a beszólását.
- Szia Hana- öleltem a barátnőmet.
- Majd még írok a tudod mivel kapcsolatban- kacsintott.
- Várni fogom- mosolyogtam- szia Jack
- Sziasztok- intett- vigyázzatok magatokra
- Oké- léptem ki mosolyogva az ajtón.

A hideg és az eső hirtelen ért úgyhogy kicsit megtántorodtam.
- Kellett volna eső kabát- szóltam.
- Jah annak aki cukorból van- szólt Loki.
- Ez burkolt célzás arra hogy édes vagyok?- vigyorogtam.
- Hát nem ez az első dolog ami eszembe jutna rólad- nézett rám.
- Najo menjünk gyorsan- kezdtem pánikba esni a dörgés miatt majd sietve elindultam. Volt egy olyan érzésem hogy ez a kezdete egy viharosabb időszaknak.

Kb hat óra lehetett. A nap már majdnem lement és mivel ott pont nem voltak felhők egy szivárvány jelent meg előttünk.

- Hű de szép- vettem elő a telefonomat és lőttem pár képet. Az egyiknél éppen villámlott így gyorsan elraktam a készüléket és ha lehet még gyorsabban lépkedtem.

Loki is jött mögöttem tartva tempót.
Viszonylag hamar hazaértünk. Az istenséget meg sem várva rontottam be a házba.
- Jaj kicsim megijesztettêl- ugrott fel anya aki az étkező asztalnál ült már szépen felöltözve indulásra készen.
- Bocsánat csak tudod hogy félek viharban- léptem hozzá majd arcomat a vállába fúrtam. Végre biztonságban éreztem magam.

- Igen tudom de házon belül nem lesz semmi baj- simogatta a hajamat.
- Okés- léptem el tőle- érezzétek jól magatokat.
- Meglesz- lépett hozzám apukám is majd ő is megölelt.
- Ne merd bántani- fordult a mögöttem álló Loki felé.
- Nem fogom- szólt a fekete.
- Legyetek jók- lépett ki anya apa után az ajtón.
- Okés sziasztok- intettem majd a szobám felé vettem az irányt.
Hallottam hogy Loki jön fel mögöttem a lépcsőn.
A szobámban egyből levágódtam az ágyamra.
19:14 volt.

Halottam hogy Loki kinyitotta az ajtót majd éreztem hogy mögöttem besüpped az ágy. Felültem majd szembe fordultam az istenséggel. Szeme maot zöldesen csillogott a félhomályban.
- Mi az?- nézett rám.
- Semmi- fordultam el- nem vagy éhes?
- Nem ettem abból a kenyérből- válaszolt.
- Oké- feküdtem vissza. Éreztem hogy kissé ellepte a pír az arcomat.

- Milyen könyveid vannak?- nézett a polcomra Loki.
- Menj oda és nézd meg- szóltam vissza- vedd le ami tetszik és olvass bele
Nem kellett kétszer mondanom. Loki a polchoz sétált majd egy kis ideig nézegette a regényeket és végül levette a hobbit első részét.
- Jó választás- szóltam mosolyogva.
Ő csak bólintott majd visszaült mellém.

***

Már épp kezdtem bóbiskolni amikor egy hatalmas dörgést hallottam ám nem kintről.
Hirtelen a szoba közepén megjelent fénycsik ami egyre nőtt majd egy ember alakja kezdett kirajzolódni.
Ijedtségem miatt ösztönből felültem és Loki mellé csúsztam. A szívem a torkomban dobogott.

Amint a fényesség megszűnt egy ismerős férfit véltem felfedezni az ágyam előtt.
- Bocsánat a késői zavarásért- szólt a férfi. Mély hangja volt és szőke haja. Egyből felismertem. Thor volt az Loki bátyja. A mennydörgés istene. A bosszúállók tagja. Nem a megszokott ruha volt rajta. Egy laza szürke pólót viselt és egy farmert. Haja egy laza kontyba volt kötve a tarkóján.
Miután végigmértem Thort észrevettem hogy túl közel vagyok Lokihoz így arrébb csúsztam. Ismét elpirultam.
- Megzavartam valamit?- kérdezte vigyorogva a szőke férfi.
- Az ég világon semmit se- válaszolt helyettem Loki- a nyugalmamon kívül
- Ne légy már ilyen- vágott durcás fejet Thor- csak jöttem megnézni hogy élsz-e még
- Miért ne élnék?- ráncolta a szemöldökét Loki.
- Nem tudom elég tűzről pattant ez a leányka- fordult most felém- amúgy Thor vagyok Odin fia- lépett hozzám majd kezet csókolt nekem.
- Én Luna vagyok- pirultam el kicsit- és amúgy tudom ki vagy
- Ez általában így van- nevetett.