Végére ér lassan a néma November,
Téli nagykabátot húz immár az ember,
S mikor az alkony a békét elhozza,
Méltóan búcsúzik a ködöknek hava.Korai hóesés jött ma el a széllel,
Apró kis hószemcsék hullnak szerteszéjjel,
Megmutatja őket az utcai lámpa
Halvány fényének lágy kupolája.Ilyenkor, ősz végén, a sötét hamar kél,
A nappali világ rövid, s elég gyér.
Sűrű ködtakaró száll le a városra,
Házait, mint az ár, bőven beborítja.Megváltás ilyenkor egy kicsiny hóesés,
Friss hidegben járni üdítő és mesés.
Felnézni az égre, sűrű fellegekre,
Amiket így ősszel barna szín borít be.Egy közlámpa alatt sokáig időzni, és
Az égből hulló pelyheket figyelni,
Hallgatni, ahogyan a csupasz fák ága
Az őszi szellővel kél lassú, lágy táncra,Tovább andalogni, mély hóba süppedni,
S minden lámpánál a hóhullást lesni,
Élvezni a percet, csak egy pillanatra,
Miközben a szíved fakadna épp dalra.Ezt jelenti hát nekem a novemberi hó,
Szívemnek, lelkemnek éppoly boldogító.
Akinek nem inge, ne vegye magára,
Ám megvan piciny hónak a maga kis bája.
* megj.: a vers az eredeti átírt változata
YOU ARE READING
Téli regék 🎄⛄❄
PoetryEbben a gyűjteményben összeszedegetem a téllel, Adventtel, Karácsonyal kapcsolatos verseimet, írásaimat, illetve, ahol kell, kissé kipofozom őket 🎄⛄❄