*A szeretet él ébresztő 9.00*
Az én nevem Ragályi Csenge. És a mai nap különleges lesz. Tudni kell rólam hogy egy igazán tehetséges és különleges csajszibarack vagyok. És van egy különleges kiszemeltem. Bereczki. Igen igen, tudom hiába a tökéletességem ha Bereczki híres. Én meg még csak nagyképernyőn láttam. Még. De ma ez megváltozik. Ugyanis megyek a Sztárban Sztár Leszek műsorába megpróbáltatni magam. Megmutatom neki ki is vagyok. Ironikus, pont nem azt fogja látni hogy én ki vagyok, de na. Mégis csak számít valamit nem? Ezzel a gondolattal a fejemben, el is kezdtem készülődni. Ki nem találjátok kit adok elő ma a színpadon. De, de. Gáspár Lacit. Az ébresztőmnek beállított A szeretet él, című számot fogom előadni. Na induljunk is útnak. Amikor megérkeztem a célponthoz, csak ámultam és bámultam. Akkora épület előtt álltam hogy megállt bennem az ütő. Egy lélekerősítő mentolos tereát elszívtam, majd bementem a megmérettetésem kapuján. Gyorsan kisminkeltek és felöltöztettek, őszintén nagyon lekezelőek voltak, a kezembe nyomták a mikrofont és mehettem is. A színpad csak úgy csillogott, de Bereczki kék szeménél nem csillogott jobban semmi a hatalmas térben. Ott ült és nézett. Egy másodpercre majdnem lefagytam de rájöttem hogy nem szabad! Itt van előttem életem szerelme. Össze kell szednem magam.
-Szia! Hogy hívnak? -Kérdezte Bereczki.
-Sziasztok! Csenge vagyok, és ma Gáspár Lacit fogom alakítani!
-Sok sikert! -mosolygott rám. Majd elolvadtam.
*Bereczki szemszöge az előadásról*
Nem mondhatok semmit, de... Azok az ajkak. A romabarna festék alatti csillogó bőr. Olyan gyönyörű ez a lány. Egyszerűen magamévá akarom tenni. Nem. Nem szabad. És olyan tehetséges is. És nem ismerhetem meg. Vagy... Ha mégis?
*Csenge szemszöge*
Vége az előadásnak. 4 igennel tovább jutottam! El sem hiszem. Amint leadják a tévébe a műsort meg kell néznem. Addigis el kell ütnöm az időt. Bekapcsoltam a tévét és ekkor... Megláttam valakit. Ki ez a tökéletesség gondoltam magamban. Mi a neve. Meg kell tudnom. Amikor felmentem az internetre hogy megkeressem Őt, egy szó villant fel a telefonomon. Alekosz. Alekosz hm? Nem. Nem nem. Nem tettszhet. Már évek óta csak Bereczki jár a fejemben erre most hogy közel kerültem hozzá, az univerzum elém dobja ezt az istent? Jézusom miket gondolok. Nem szerethetek két olyan embert akik a létezésemről nem tudnak. Jó. Már csak egy. De Bereczkinél úgysincs esélyem. Hogy is lenne? Miért csinálom én ezt? Nem értem magam. Vissza kell mennem a stúdióba és beszélnem kell Bereczkivel. Abba kell hagynom a műsort. Nem tehetem ezt magammal, tönkreteszem az életem ha olyanok után futok akiket nem is érdeklek. Visszamegyek. Ez az.
Amikor a stúdió ajtóit berúgva léptem be, idegességgel hirtelen megfagyott bennem a vér. Megláttam az üres stúdióban Bereczkit. A félmeztelen Bereczkit. Gyönyörű kockás hasán papírt lehetne vágni, és a mellkasán csak úgy csillogott az izzadság. Nem akartam már semmit, csak őt. Csakis őt. Bereczki közeledni kezdett hozzám. Mozdulni se mertem. Pár bocsánatot alig nyögtem ki amikor lélegzetelállító eres kezeivel az arcomhoz ért és alig pár centi választotta el vágyakozó ajkainkat.
-É-én s-sajnálom nem kéne itt-itt lennem.
-Ugyan. Rád vártam. Mindvégig rád.
-Miről beszélsz? - nem gondolkoztam csak beszéltem és ez a mondat olyan indulattal hagyta el a számat, hogy Bereczki hátrálni kezdett.
-Ne haragudj Csenge. Azt hittem- -
És ekkor beszéd helyett csak cselekedtem. Megcsókoltam.
Kezei hevesebben kapkodtak értem mint ő a levegőért, én pedig tudat alatt elkezdtem mászni rá, mint majom a fára. Tetszett neki. Nekem is. Elkezdte kigombolni az ingem miközben arcán amolyan perverz mosoly ült aminek a bugyim nem tudott ellenállni. Bereczki szeme térdre parancsolt én pedig jó kislány részemre cselekedtem. A kezével megfogta az én kezem, mintha azok egymásnak lennének teremtve, és a duzzadó nadrágjához irányította. Hevesen kigomboltam. Bereczki a szemembe nézett, és megkérdezte akarom e. -Akarom. Mindennél jobban akarom. -mondtam. Berczki a hajamat tépve odairányított az erektől duzzadó farkához. Melegsége és vastagsága betöltötte a számat, miközben nyalogattam mint macska a tejet, azzal a céllal hogy halljam élvezkedni. És elértem célomat. Nyögése szebb zene volt füleimnek, mint Gáspár Laci hangja. Nem akartam abbahagyni. De ekkor pici testemet minden erejével felkapta, és falhoz szorítva a szenvedéllyel átjárt levegőben magáévá tette. -Nem tudod elhinni mennyire akartam ezt. Az első pillantástól fogva. Csenge. Akarlak. -mondta. De az élvezkedéstől nem tudtam választ adni neki. -Csenge. -tett le. -Abba kell hagynunk. El fogok késni egy találkozóról az egyik jóbarátommal. -Nem akarom. -válaszoltam. -Azt akarom hogy ez örökké tartson. -És ekkor az aktus közben, egy ismerős arc lépett be a stúdióba.
-ALEKOSZ! -Kiáltott fel bereczki. Én mint egy görög szobor álltam a terem közepén. Alekosz.
