Love Painter | {Hyunlix}

28. 🎨

My prince👑
Kiskoromban oda voltam a színekért. Rengeteg ecsetem, palettám volt és legalább 10 fajta festék közül tudtam válogatni. A szüleim imádták mikor ecset került a kezembe, és már kevésbé mikor a ruhámon ott virított a művészet maradványa, de szerettem.
Minden nap előáltam egy ötlettel és ezekből csináltam egy ceruza vázlatot, hogy utánna pár nap munka után kész legyen egy. A szobám tele volt festményekkel, és anyukám is szerette őket kiakasztani a ház minden zugába, persze csak úgy hogy az szép legyen.
Aztán már olyan sok lett nem tudtuk hova tenni. 14 éves lehettem mikor azt mondtam adjanak el párat.
Ebből pedig annyi zsebpénzem jött össze hogy tudtam venni egy házat mikor egyetemre kerültem.
Jöttem a felkérések és egyre meg egyre több lett. Apukám elvitt múzeumokba, kiadókba, de sehol nem akartak elfogadni fiatal festőként. Olyan csalódott lettem hogy abba hagytam. Talán egy évig nem tudtam többé vászon elé ülni. Azt hittem velem van a baj. Én nem vagyok elég jó. De a felkérések csak jöttek és jöttek. Nem győztük őket vissza mondani.
Mikor egy nő az eltávozott kisfiáról kellett portrét készíteni, megszakadt a szívem érte, ezért neki kezdtem.
A végeredmény pedig valami csodás lett. Így készült el az oldalam.
Azótta se találok olyan helyet ahol megbecsülnek, de legalább kapok felkéréseket.