Hetedik rész - Terv a délutánra

192 9 0
                                    

Lily szemszöge

Hát őszintén ezek után nehéz volt megszólalni. Soha nem tudtam azt elképzelni hogy bármikor is Lando lesz a barátom. Csak egy álom volt amit úgy gondoltam hogy soha nem fog megvalósulni. És most mégis itt ülök a Mclaren gyárában, Lando fölsőjében és azon gondolkodok hogy mi történt az előbb. Muszáj volt összeszednem magam mivel vészesen közeleg az államvizsga. Az utóbbi napokban nem igazán tudtam tanulni, szóval ameddig Lando edzett addig én bújtam a könyveket. Mondjuk egy idő után már nagyon untam és mellé még meg is éheztem. De lassan idő volt hogy lemenjek Lando autójához. Amint leértem nem kellett várnom 5 percet sem és Lando is megérkezett. Odasétált mellém majd nyomott egy puszit az arcomra, kinyitotta a kocsit majd az ajtót nekem. Haza fele úton igazából nem történ nagyon semmi, elindítottam az F1-es műsorlistámat ami között ott volt Lando egyik kedvence. Nagyrészét énekeltem és Lando is. Aztán otthon együtt főztünk, bár Lando inkább csak darabolt meg adogatta a cuccokat de azért ez nagyon romantikus volt. Aztán persze megettük és utána mentünk Netflixezni. Mivel én az ilyen elborult sorozatokat szeretem így a Mindannyian Halottak Vagyunkat néztük. Koreai, zombis sorozat. Bár néha volt néhány jumpscare de akkor mindig Landoba bújtam, ő meg ezt persze hagyta. A sorozat felét végig is néztük mivel egyenlőre csak 1 évada van. De elméletileg hamarosan jön a következő. Aztán elmentünk aludni bár a hasam eléggé fájt, szóval én inkább csak néztem Lando fürtjeit ahogy az arcába lógnak. Olyan aranyosan szuszogott. Alig bírtam nem meg csókolni de nem akartam felkeltetni az álmából. Nehezen Lando karjai között el is aludtam.

Reggel úgy keltem hogy az szemembe sütött a nap. Lando még mindig mellettem szuszogott. Vasárnap volt, pont 1 hete írt rám Lando. Jövőhéten versenyhétvége. És ez nem más mint Baku. Utcai pálya, nem rossz de nem is a kedvencem. Visszatérve a jelenbe, én reggel kezelhetetlen vagyok. Muszáj innom egy kávét hogy felébredjek. De nyugi nem olyan tipikus kávé idézetes ember vagyok aki azt mondja hogy "ameddig nem ittam meg a reggeli kávémat addig ne szólj hozzám." Soha nem értettem ezeket az embereket, és ebben az a legrosszabb hogy ők ezeket még komolyan is gondolják. Mire lefőtt a kávé Lando is kikászálódott a konyhába. Mivel április van, tipikus tavaszi idő amit persze szeretek de akkor inkább már az ősz. Kiültünk a teraszra és ott ittuk meg kávénkat. Igazából mára nem volt nagyobb terv. Abban biztos voltam hogy még ma végig nézzük a sorozatot. Aztán Landonak kipattant valami a fejéből:

- Mi lenne ha... - mondta Lando de direkt nem fejezte be hogy húzza az agyam.

- Ha? - kérdeztem kicsit frusztráltan mert furdalt a kíváncsiság.

- Ha elmennénk sétálni a közeli parkba? - vetette fel az ötletét.

- Jó terv, de akkor muszáj csinálnunk képeket is, tudod olyanokat amiket Pinteresten és Instán is meg lehet találni. - mondtam, de persze belepirultam mert elképzeltem magunkat ott.

- Nekem oké de ki fogja azokat megcsinálni? - tette fel tök jogosan a kérdést.

- Na ez egy jó kérdés, mondanám hogy a legjobb barátnőm de ő Magyarországon van és egy csomó idő mire ideérne szóval, meg amúgy sem tud rólunk mivel még nem mondtam el neki. Jobban belegondolva elég régóta nem beszéltem vele. - mondtam mire kicsit elszomorodtam.

- Akkor megkérdezem Charles, hátha ő benne van. - mondta Lando amikor eszembe jutott valami.

- Na de várjunk csak, neked nincs egy fotósod Lando Norris? - kérdeztem tőle.

- Hát van, de mégis csak jobb lenne egy olyan emberrel tölteni az időt akit ismerünk és a barátunk, plusz nem akarom őt ebbe beavatni még. Így is van elég paparazzi aki nem hagy élni. - mondta Lando amivel persze teljesen egyetértek.

- Jó végül is nekem mindegy. - mondtam majd becsoszogtam a konyhába. Lando jött utánam, aztán bementünk a hálóba. Lando közben ráírt Charlesra, a monacoi istenre. Én közben bedugtam a bal fülembe a fülhallgatót és elindítottam a Drivers Licenset Olivia Rodrigotól. Egyszerűen imádom ezt a zenét. Nem vagyok nagy Olivia fan de ez a zenéje egyszerűen fenomenális. Mondjuk a Deja Vu száma is isteni. Halkan elkezdtem énekelni a refrént. Persze ezt Lando is meghallotta de nem zavarta mivel szerinte isteni hangom van. Nem bírtam megállni hogy hangosan ne énekeljek szóval elkezdtem énekelni:
'Yeah, today, I drove through the suburbs,
And pictured I was driving home to you,
And I know we weren't perfect,
But I never felt this way for no one,
And I just can't imagine, how you could be so okay, now I'm gone?
I guess you didn't mean what you wrote in that song about me,
'Cause you said forever, now I drive alone pass your street.'
Egyszerűen felemelő volt ez ki énekelni magamból. Főleg egy olyan ember mellett aki imádja a hangom. Aztán a zene végére Charles is visszaírt hogy ő benne van és szívesen segít. Szóval Landoval elkezdtünk öltözni. Most kivételesen egy saját pólót vettem fel, viszont a pulcsi amit még rávettem az Landoé volt. Ezután el is indultunk, le a kocsihoz.

________________________________

Sziasztok kedves olvasóim. Először is meg szeretném köszönni hogy néhányan olvassátok ezt a fanfictiont. Életem első storya és igazából nem tudom hogy jutottam el odáig hogy írjak csak egyszer megjött a kedvem hozzá. Remélem azért tetszik és élvezitek Lily és Lando storyát. Bár lesznek még fordulatok azt garantálhatom de minden esetre remélem kedvelitek. És azért bocsánatot szeretnék kérni mivel nem tudok olyan sűrűn írni. Sajnos az iskola és az edzések elég sok időmet elveszik. Próbálok gyakrabban hozni részeket. És megszeretném köszönni a legjobb barátnőmimnek hogy támogatnak. Tudom hogy olvassátok szóval köszönöm. És elnézést ezért a kis szövegért itt a végén. Nem lesz szokásom hogy írok a storyn kívül de most úgy éreztem hogy muszáj ezt elmondanom. További kellemes napot/estét. ❤️🥰

Egy átlagos lány | Lando Norris ff. | SZÜNETEL‼️Where stories live. Discover now