Egy átlagos lány | Lando Norris ff. | SZÜNETEL‼️

Negyedik rész - A haverok

Amint befordultunk az utcába isteni jó illat csapta meg az orromat. Ismerős volt az étterem neve is. Amint beültünk rögtön jöttek is felvenni a rendelést.

- Szia Lando, mit hozhatok?

- Szia Linda, én szeretnék kérni rántott húst sült krumplival. Te mit kész Lily?

- Én egy Carbonarat szeretnék.

- Rendben. Ha kész van hozom!

- Köszönjük. - mondtuk egyszerre Landoval és felröhögtünk. Aztán elkezdtünk beszélgetni.

- És van barátod? - kérdezte Lando.

- Nincs. Volt ameddig nem mentem egyetemre. Amikor elkezdtem tanulni nem nagyon volt időm másra és ezért inkább azt mondta hogy szakítsunk. Nem volt szép tőle de lehet hogy jobb is így. Neked van barátnőd? - kérdeztem meg kicsit félve.

- Nincs. A barátnőm megcsalt a legjobb barátommal. Bár eléggé rossz volt a kapcsolatunk, nagyon sokat veszekedtünk. - mondta Lando kicsit bánatosan.

- Hidd el majd találsz valakit, híres vagy, tuti ugranak rád a csajok, ne aggódj. - mondtam kicsit féltékenyen.

- Oké hogy ugranak rám a csajok de nekem nem kell olyan lány aki térdre borul csak azért mert híres vagyok és jóképű. Én igaz szerelmet szeretnék ami tényleg nem a pénzemről szól. - fejezte be és láttam a szemében hogy komolyan gondolja.

- Megértelek, én itt vagyok, velem megbeszélhetsz bármit. Tudom még csak pár napja ismerjük egymást de ígérem hogy bennem megbízhatsz. - Lehet meghülyültem, de miért ilyen helyes?  - persze ezt már csak magamban mondtam.

- És nehéz az egyetem? - kérdezte kíváncsian, de persze tudomásul vette azt amit az előbb mondtam.

- Hát nem könnyű, utolsó évem szóval mindjárt vizsgázom, nagyon sokat kell tanulnom. Ettől függetlenül el fogok menni az összes versenyre és támogatlak. Nekem a versenyek az életem részei évek óta, még ha éjszakai verseny én akkor is fent maradok és megnézem míg már mindenki más alszik. - mondtam mire megérkeztek az étellel.

- Jó étvágyat! - mondta Linda és ránk mosolygott.

- Mindig ezt eszed? - kérdeztem.

- Nem mindig de általában igen mert imádom ezt a kaját. - mondtam mire el is kezdte enni jóízűen.

- Hát akkor jó étvágyat! - mondtam és én is elkezdtem enni.

- Neked is! - motyogott teli szájjal.

Mire befejeztük a kajálást vissza is mentünk a gyárba.

- Nekem még esszét kell írnom de ha gondolod bejöhetsz az irodámba, gyorsan megírom és utána beszélgethetünk is. - dobtam fel az ötletet.

- Jó, bár hozzám délután jönnek a srácok. - közölte velem boldogan, majd kicsattant az örömtől.

- Melyik srácok? - tettem fel a kérdést.

- Max, Danny, Alex, George, Charles és Pierre.

- Jöhetek én is? - kérdeztem és ráharaptam a számra.

- Pe-Persze. - dadogott mintha zavarba esett volna.

- Jó. Akkor menjünk megírom gyorsan az esszét és utána mehetünk. - mire kimondtam Lando már futólépéssel haladt az irodám felé.

- Szia apa. Vissza értem, délután átmehetek Landohoz? Megy hozzá pár haverja és gondoltam mostmár jó lenne egy kis kikapcsolódás nekem is. - kérdeztem meg kicsit félve.

- Szia kicsim. Felőlem, de hogy fogsz utána eljutni a szállodáig? Érted menjek majd? - tett fel egy halom kérdést mire közbe szóltam.

- Nem kell apa, megoldom.

- Oké de írd meg az esszédet! Az fontosabb mint az ivás.

- Rendben apa, és köszi! - már mentem is tovább és be zuhantam az irodámba és gyorsan elkezdtem gépelni. Erre hirtelen megszólalt Lando:

- Tudok segíteni? - kérdezte halkan.

- Nem nagyon de azért köszönöm. - mondtam nyugodt hangon és folytattam tovább.
Eltelt kb. 15-20 perc és már szinte ordítottam is fel hogy:

- Kész! Végre, mehetünk.

- Uh-oh oké. - mondta bágyattan mivel elszundikált.

- Úgy látom jobb lesz ha most én vezetek! - szúrtam oda neki éles hangon.

- Igen annak most örülnék. - lépegettet lassan nehogy elessen.

- Megyek, nehogy eldőlj addig! Mi a címed? - kérdeztem de csak annyit kaptam válaszként hogy majd beírom a kocsiba.
Ameddig oda értünk Lando megint bealudt szóval gyengéden oda hajoltam és adtam egy csókot az arcára. Felébredt és kipirult az arca.

- Mitől fáradtál el ennyire? - kérdeztem.

- Kajakóma. - egy szavas választ kaptam de mindent megértettem. Egyetértettem vele mert én is szívesen aludtam volna mellette de inkább most írtam meg az esszét mint holnap mert valószínűleg másnapos leszek.

- Majd felébresztenek a srácok és a pia. - bólogatott majd elővette a kulcsát és odaadta mert ő nem tudta volna kinyitni az ajtót annyira fáradt volt. Bementünk, az előszobában családi képek fogadtak. Láttam a pici Landot a testvéreivel. Karácsonyi képek is szembe jöttek velem. Percekig csak álldogáltam és néztem a képeket elpirulva, mire egy hangos kopogás rázott ki a bambulásból. Max és Danny volt az. Lando már sietett is az ajtóhoz. Amikor kinyitotta az ajtót Max és Danny csak beszélgettek aztán beléptek, köszöntek Landonak majd megakadt rajtam a szemük.

- Szia. Mi még nem ismerjük egymást. Daniel Ricciardo és - vágtam közbe.

- És Max Verstappen, tudom. Évek óta nézem a versenyeket, nem kell bemutatkozni. Én Lily Watson vagyok.

- Örvendek. - mondta Danny és rám mosolygott.

- És honnan ismered Landot? - Kérdezte Max.

- Apukám lesz az egyik mérnöke. És majdnem elütöttek miatta. - mondtam, majd hangosan felnevettünk.

- Nem az én hibám hogy nem az útra figyelsz. - mondta Lando majd ő is halkan kuncogni kezdett.

- Menjünk beljebb. - mondta Danny és le is vágta magát a nappaliba. Max követte, én a konyha felé vettem az irányt. Lando meg engem követett. Éppen a bort vette ki a hűtőből és a poharakkal együtt ment a nappali felé amikor kopogtak. Charles és Pierre volt az. Az ablakból láttam ahogy éppen beszélgetnek. Max ment kinyitni az ajtót mivel Lando nem tudott. Én a nappaliban ültem egy fotelben mellettem a kanapén Danny és Lando ült. Max már rohant is vissza, Charles és Pierre követték őt.

- Ohhh... Mi még nem láttuk egymást. Gondolom nem kell bemutatkoznom. - mondta Pierre ravasz hangon.

- Tényleg nem kell, Charles Leclerc és Pierre Gasly. Én Lily Watson vagyok. 

- Pontosan. - kacsintott rám Charles. Nem tudtam lereagálni, valószínűleg lányos zavaromban elpirultam.

- Valaki tudja mikor jön Alex és George? - kérdezte Lando megtörve a csendet.

- Szerintem pillanatok kérdése és itt vannak. - mondta Max amikor éppen kopogtak. - Nem megmondtam? - kérdezte és az arcára kiült egy elégedett mosoly mikor mindenki felnevetett.

- Megyek kinyitom az ajtót. - mondtam és elindultam az ajtó felé.

- Sziasztok. Gyertek beljebb! - hívtam be őket, de ők csak értetlenül néztek amikor meghallották a srácok nevetését.

- Szóval te vagy Lando új mérnökének a lánya. Üdv én - mondta volna tovább Alex amikor közbe vágtam.

- Alexander Albon és George Russel, több éve nézek F1-et szóval nekem nem kell bemutatkoznatok. Én Lily Watson vagyok.

- Szia Lily. Remélem jól kijövünk majd. - Mondta George és bementek a nappaliba. Végig pacsiztak mindenkivel és végre valahára leültünk és kinyitottuk az üveg bort. Öntöttem mindenkinek egy kicsit, leültem és hallgattam az érdekes és egyben vicces történeteket.