Biztos ez a valóság? (Reddie)

1.

2016:

Rich szemszöge:

Amikor Mike felhívott azzal, hogy Pennywise visszatért nem tudtam miről beszélt, valami gátolta az emlékeket de mostmár mindenre emlékszem, Edsre az én kicsi asztmás Eddie Kaspbrak-em és a másik öt lúzer, a mi hetesünk, a lúzerek klubja.

De most, hogy mindenre emlékszem itt gugolok a gyerekkori szerelmem mellett, és vére mindent beterít.

-Eds...-mondom sírva a fiú nevét miközben megfogom az arcát ami még mindig ott volt az a mosoly amibe első pillantásra beleszerettem.

-Rich én...-kezdte el mondani de nem fejezte be, hirten a karja ami eddig egy kicsit még a levegőben volt leernyedt.

-Richie.-kezdte Bev.

-Igen?-néztem rá kérdőn és egy kicsit sírva mert tudtam valahol legbelül hogy Eds már nincs köztünk.

-Richie, drágám meghalt...-mondta Bev egy kicsit sírva.

-Nem! Csak elfáradt és pihennie kell!-mondtam hátha megtudom győzni őket de már saját magamat sem tudom.

-Mennünk kell, befog omlani a hely!-mondta Bill.

-Nem hagyhatom itt!-mondtam miközben elkezdtek a fiúk ráncigálni miközben Eddie testét magamhoz öleltem.

Miután sikeresen kiértünk és még vissza akartam futni de nem hagyott Ben és Mike.

-Vissza kell mennem hozzá!-üvöltöttem majd a ház összedőlt és elkezdte elnyelni a föld mintha nem is létezett volna.

Még egy kicsit ott álltunk a ház előtt vagyis ahol még pár perce még ott volt egy ház, majd elindultunk ahoz a tóhoz ahonnan a fiúkkal mindig a vízbe költünk és nem mertünk leugrani a szakadékról addig amíg egyik nap Bev le nem ugrott.

A többek is maguk alatt voltak, nem volt ott az az öröm ami régen mindig bennünk volt mikor ide jöttünk, most csak a magány és a szomorúság volt ott még akkor is, hogy sikeresen megöltük Pennywiset.

Én egy kis kövön ültem miközben levettem a kicsit már törött szemüvegemet ami Eds vérétől pirosan csillogott.
Mivel azért látni akartam elkezdtem a vízben letörölni a piros már senkit sem életben tartó anyagot. Nagyon fáj az a gondolat, hogy az akit mindennél és mindenkinél jobban szeretek az már nincs köztünk, az érzelem, az emlékek csak jöttek és jöttek majd eltört a mécses, elkezdtem zokogni.
Persze a többiek azonnal oda úsztak hozzám és magukhoz öleltek, de ez nem hozza már vissza őt az én kicsi törékeny mindenkin segítő Edsemet.

-Rich, jól vagy...?-kérdezte Bev egy kicsit szomorúan de nem tudtam válaszolni csak zokogtam és zokogtam.

Még egy kicsit itt voltunk majd még utoljára elmentünk a klubházhoz és elbúcsúztunk a helytől azzal, hogy többet nem jövünk vissza Derry városába soha többé.
A kis bunkerben még megemlékeztünk Edsről és Stanleyről a kettő hiányzó tagunkr akiket nem kellet volna elveszítenünk.

-Richie te merre mész tovább?-kérdezte Beverly.

-Kettő nagyon fontos helyre, a játékterem majd a híd...-mondtam miközben ellenőriztem a bicskát a zsebemben.

-De ugye nem fogsz semmi hülyeség csinálni a hídon, a szerelmesek hídjánál?-kérdezte Bev egy kicsit félve mintha arra számítana hogy ott leszel öngyilkos, pedig arra sokkal jobb dolgok is vannak mint egy hídnál legyalogolni egy folyószakaszhoz és leugrani.

-Nyugi csak megemlékezek Edsről, egyedül a magam módján is.-mondtam miközben már a kis motel felé voltunk.

Miután beértünk összepakoltunk, én még Eds cuccait is hiszen mégsem hagyhatom itt őket!

-Ti megvagyok?-kérdezte Ben.

-Igen minden pipa.-mondtam amire Bev és Bill is bólintott.

Miután beraktuk a bőröndöket a kocsikba még elköszöntünk azzal, hogy várjuk a következő Lúzerek találkozót csak ne Pennywisehez kapcsolódjon.

Remélem még egy csomót fogjuk egymást látni mondjuk Ben és Bev együtt mentek, elvileg vesznek egy hajót hiszen Bev híres divattervező.

Miután tényleg minden kész volt már indultam is a szerelmesek hídjához.

Mikor oda értem megálltam a kocsimmal és kiszáltam, egy kicsit még néztem a huszonhét éves vésetem majd legugoltam és a már kinyitott bicskával vésni kezdtem, újra a régit ami már alig látszott.

Miközben véstem csak jöttek az emlékek még azok is akikre eggyáltalán nem emlékeztem, mind az én kis Edsemmel kapcsolatos, amikort át kellet együtt élnünk.

Majd egyszer csak minden homályos és nem tudtam uralkodni a saját testem felett csak eldöltem, szerencsémre láttam pár autót ami megált és azonnal majdnem, hogy ugrottak ki a kocsiból és teljes homály.

669 szó
⚠️Viberen csinálok Cukika34gyel egy csoportot amibe 5 embert keresünk, a lényege az a csoportnak hogy a különc 13-18 év között tinik megtudják beszélni a bajaikat és esetleg új barátokra találjanak.⚠️

(Tudom fura első fejezet ilyen az utolsó szokott lenni de majd a kövi fejezeteknél megtudjátok miért ez az első és nem az utolsó.)