A gyermekkor a legszebb időszak. Főleg, ha olyanok vesznek körül, akiket szeretünk. Ezt a sötétség és a fény megtestesítője is tudta. A sors mindkettővel megtapasztaltatta ezt, de míg az egyiknek meghagyta ezt a csodás áldást, addig a másikra ezt átokként koronázta, s könyörtelenül elvette. Fell, a hófehér, tisztalelkű farkas boldogan élt a családja szerető karjainak biztonságában. Ezzel szemben Chaos-t, a sötétség és halál őrzőjét megfosztották ettől. Mindketten egymást tartották életben, de mióta igazságtalanul elszakították őket, az idő különvált éjre, s nappalra. Idővel egyre inkább halványodott személyiségük.
---
Az ágon egy bagoly ült, s álmosan fürkészte a nappali világot. Az éjszakai madár csaknem leesett az otthonául szolgáló fáról, mikor a bokor hangos csörgéssel megmozdult tőle nem messze. A hangzavart egy ragadozó okozta, de annak nem a bagolyra fájt a foga. Sokkal inkább a szabadságra. Egy fehér fej bukkant ki a bokorból, majd fekete, nedves orrával körbeszaglászott. Nem érzett semmit, az erdő lágy illatain kívül, így előmerészkedett a bokorból, majd megrázta magát. Miután sikeresen lehullottak a ráragadt levelek, futásnak eredt. Az erdőben igen jól kitűnt, de az mégis elnyelte se perc alatt.
---
A kastélyban gyér világítás uralkodott. A palota márványlapjain hangtalanul, mégis erőteljesen osont végig egy fekete árny. Sötét füst lengte körül. Szeme vérvörösen izzott, miközben átszelte a folyosót. Kivágta a nagy kétszárnyas ajtót, amin faragott szőlőtőkék díszelegtek. A halál ura fagyos léptekkel közelített a szoba ezüst szőnyegén, a fekete keselyűhöz. A szoba ajtaja félelmetes lassúsággal zárult be, pont úgy, mint a halál hideg marka szokott áldozata körül. A kastély környékét, sikoltások, és csapdosások hangja rengette meg, mely minden élő állat csontjáig hatolt.
---
Fell nevetve száguldott az erdő sűrűje közt, a kis tengerszem felé tartva. Elöntötte őt a szabadság, és gondtalanság érzése. Sok állat nyugalmát megzavarva kiáltozott, a fiatal, életvidám farkaskölyök. Alig 18 perc alatt meg is érkezett, hőn áhított céljához. Minden szabad percét, a tó partján töltötte. Ha nem fürdött, akkor emberi formáját felöltve olvasott, festette a természetet, játszadozott adottságaival, azaz varázserejével, ami az őröknek mind megadatott. Aznap is – mint mindig – gyorsan elszaladt az idő. Fell épp a naplementét nézte, mikor a távolban valami megcsillanni látszott. Fejét kissé oldalra döntve kémlelte a távolt, s próbálta kivenni, mit is lát ott. A látóhatár szürkesége mögött ugyanis egy torony sziluettjét vette észre.
- Valahol a Márvány-hídtól, nem messze lehet. –gondolta, s felállt kedvenc kősziklájáról.
Egy kis idő múlva észbe is kapott, s észrevette, hogy sötétedik. Szíve szerint éjszaka is kint lett volna, de szülei biztosan élve nyúzták volna meg. Elhesegette hát a gondolatot, és sietős léptekkel elindult vissza, melegséget, és szeretet árasztó otthonába.
---
Chaos lassan, kimért léptekkel tartott szobájába. Bekanyarodva a kastély nyugati szárnyába, elérte szobáját, majd befeküdt ágyába. Hogy elnyomta-e az álom? Dehogy. Értetlenkedve nézte a plafont, már 6 perce. Mégis hogy lehet, hogy MAGA a sötétségnek elege van a sötétségből?! Sokszor tette már fel ezt a kérdést, de mindig csak 1 válasza volt rá. Néha elege lesz belőle, és azt kívánja, hogy legyen az életében egy kis fény. Régen titkon kiszökdösött, hogy élvezhesse a nappal nyújtotta meleget. Ami azonban még fontosabb volt neki, hogy meglátogathasson egy bizonyos, csintalan kiskölyköt, aki olyan volt, mint ő.
- 14 évvel korábban –
Egy fekete alak surrant ki a kastély hátsó kapuján, majd leellenőrizte, hogy egyedül van, futásnak eredt. Aznap erősen tűzött a nap - úgy látszott jó időnek néz elébe a két pimasz, szófogadatlan kölyök. – Chaos apró pofiját kellemesen melegítette a nap, s orrába ezer új illat nyoma költözött. Minden ilyen pillanatot, szeretett volna megőrizni. Bő fél óra futás után megérkezett, a tengerszemhez. Hangtalanul lépett az elgondolkodott fehér barátja mögé, hogy onnan ijessze meg őt.
- Ha elkaplak, akkor nem menekülsz, Hercegnő. – lehelte rémisztően nyugodt hangon.
- Te jó ég! Nem vagy normális! – ugrott egyet ijedtében, de főleg meglepetésében a fehér szépség.
- Rajtam nem tudsz változtatni. – nevetett győzedelem ittasan a fekete.
- Nem is akarok. – mondta Fell, majd elmosolyodott. – Örülök, hogy sikerült jönnöd.
- Ki nem hagynék ilyen alkalmat.
Fell nevetett, majd a kihívás egy szikrája beférkőzött a fejébe, s ezt egyből megosztotta legjobb barátjával is.
- Hát, öregfiú, nézzük mennyire rozsdásodtál be. – mondta, majd megfordult, s a háta fölött hátranézett. – Lássuk beváltod-e az ígéreted, és elkapsz-e. – azzal elfutott.
A vakmerő feketeségnek se kellett kétszer mondani, így be is vetette vadász ösztöneit, hogy előszeretettel levadássza prédáját.
---
Miután kellően lefárasztották magukat, a naplementét nézték a parton feküdve. Az erdő hangjait hallgatták, míg egyikük meg nem szólalt.
- Kétségem se volt, hogy nyerek és te megint alul maradsz. – kuncorászott, a kis fehér bundás.
- Fejezd be, olyan idegesítő vagy! – morogta oda sértődötten.
- Ugyan már, ne vágj ilyen fejet. Egyszer majd te leszel a gyorsabb és erősebb, és akkor majd el tudsz kapni. – mondta, majd gonosz módon hozzátette. – Talán.
- Haha, most jót nevettem. – szólt oda szarkasztikusan.
Egy ideig még csendben figyelték a természetet.
- Egyszer?
- Egyszer.
- Te nem félsz, hogy később nem fogjuk ezt csinálni?
- Mégis mit?
- Hát, hogy lejövünk a tóhoz és jól érezzük magunkat. Csak úgy. Szórakozásból, és hogy együtt legyünk.
- Tudod, én hiszek benne, hogy megmarad ez a szokásunk. Amiben pedig nagyon hiszünk, az végül úgy is lesz.
- Biztos? Mi van, ha nem?
- Ha nem, akkor annak úgy kellett történnie. A sors akarta.
- Megígérsz nekem valamit Fell?
- Persze, mi az?
- Ha a sors másfele visz minket, akkor is velem maradsz? A barátom maradsz? Csak ne felejts el engem, ahogy én se foglak, jó?
- Sose tennék ilyet. Tudod, hogy lélekben mindig ott leszek. A fény, és a sötét. Az élet, és a halál. Emlékszel erre?
- Emlékszem. – mondja a fekete, majd hallgatják a patak csobogását.
- Stars can't shine... - kezd bele a fény őrzője.
- ...without darkness. – fejezi be az idézetet a sötét hordozója. Szeretetteljesen egymásra mosolyognak.
~~~~~~~~~~~~
Hey!
Inkább ide írok a végére nektek! Remélem tetszett nektek ez a fejezet. Csöpögős lett? ":)
954 szavas kb., úgyhogy nem is olyan rövid. Nagyon élveztem a megírását, remélem ugyanolyan jó olvasni is. Betűztem nektek egy képet oda fentre is. Interneten találtam, Jetera készítette (nem biztos), minden elismerésem neki. Az én karaktereimre igazán illik.
Annak aki nem angolos itt az idézet jelentése: ,,A csillagok nem képesek világítani, sötétség nélkül."
Mindenesetre találkozunk a következő fejezetben. Bye <3
🏵 Sunny 🏵
ESTÁS LEYENDO
FoD - Forest of Demons (Magyar)
FantasíaSziasztok! Ez lenne itt az első könyvem amit megírok, és fel is rakom ide. Nagyon remélem, hogy nem fogok elhasalni. xD Köszönöm, ha megnézed, na de most már kezdjük is az ajánlóval. ...
