Nem tudlak nem szeretni... [BEFEJEZETLEN]

I. Fejezet

Már annak négy éve, hogy megismertem Milánt, aki egy nagyon aranyos fiú.
Minden gondolatomat meghallgatja, ha negatív, ha pozitív.
Egyszerűen imádom őt!
Ha belenézek a szemeibe, megnyugvásra lelek.
Ő most éppen a derekamat ölelte, míg én főztem a kedvencét.
Igyekszem a kedvébe járni, de ez fordítva is így van.
Elég ha egymás szemébe nézünk, és megtudjuk egymás gondolatait.
Elkezdtem kavargatni az ételt, nehogy leégjen.
Majd mikor kész lett, elzártam a gázt, Milán addig a vállamra hajtotta a fejét, úgy nézte, hogy mit csinálok.
Félretettem az ételt, amit csináltam, majd a használt edényeket, illetve eszközöket betettem a mosogatóba, hogy elmossam őket.
De mikor nyitottam meg a csapot, akkor Milán kivette a kezemből a szivacsot és az akkori tányért ami a kezembe volt, majd mondta, hogy menjek és pihenjek kicsit mostmár.
Elmosolyodtam, és megpusziltam az arcát, igaz, lábujjhegyen kellett állnom hozzá, hogy felérjem, de sikerült.
Ő is elmosolyodott, elzárta a csapot, majd megcsókolt, amit viszonoztam.
Enyhén csókolóztunk, majd elvált tőlem, és mosogatott tovább, és így szólt;
–Baba, menj fel a szobába aludni, mindjárt megyek én is. Amúgy is késő van már.
–De megígérted, hogy nézünk filmeet! — lázadtam fel, hisz álmos sem voltam még.
Hozzá akartam bújni, miközben filmet nézünk, hisz ez a nap szabad volt.
Jó kis szombati nap.
Mi lehet ennél jobb?
–Jólvan törpe, akkor filmet nézünk, csak ne bánts —kuncogott fel, majd a hajamba nyomott egy puszit.
Nevettem én is, majd felszaladtam a lépcsőn, mint egy boldog kisgyerek, aki egy hosszú diéta után tejcsokit kap a szüleitől dicséretképp.
De ő pontosan tudja, hogy milyen öröm lakozik bennem akkor, mikor vele vagyok, és csinálunk valami érdekeset, vagy én már annak is örülök, ha csak magam mellett tudhatom, és nem dolgozik.
Benyitottam a szobába, és lefeküdtem az ágyra, majd vártam a fiancémet, hogy betoppanjon a szobaajtón.
Mikor hallottam a lépcső hangját, ahogy fellépkednek rajta, majd benyitott a hálószobába, becsukta az ajtót, és mellém feküdt.
Mintha apám lenne, betakargatott, mint egy négy éves kislányt, jó alaposan, majd odabújt hozzám.
Elkezdtem keresgélni filmeket a Netflixen, de észrevettem azt, hogy Milán már nem a filmet nézi, ahogy keresem, hanem már alszik.
Elmosolyodtam.
A világ legboldogabb embere voltam, hogy ennyi probléma után is vele lehetek, akármennyit is veszekedünk.
Illetve a sok negatív is eszembe jutott, például mikor azt mondták; hogy a távkapcsolat, és a sok idegesség miatt nem fogunk úgysem együtt maradni.
De már négy éve boldogítjuk egymást, illetve egy háztartásban is élünk.
Mondhatni az elvárásokat, amiket tini korunkban elterveztünk, azok mind teljesítve lettek.
Olyan jó volt úgy szétnézni a házban, és a szobában is, hogy ez csak a miénk, illetve ezt magunknak köszönhetjük.
A későbbiekben a gyermekünk is itt fog majd lakni, és mi leszünk a szülei.
A gondolatokba belemélyedve a szemeimben megjelentek először kis- majd nagyobb méretű könnyek, amiktől a későbbiekben nem sokat láttam.
Jó volt látni, ahogy életem szerelme mosolyogva alszik.
Letettem a távirányítót az éjjeli szekrényre, és simogatni kezdtem az arcát, majd a haját, illetve néhol beletúrtam.
Tudja, hogy nagyon szeretem, és az életemet adnám érte, ha azon múlna.
Ő tényleg az az ember, aki tudja, hogy mi kell nekem ahhoz, hogy boldog és magabiztos lehessek.
Már három órája fekszünk így.
Próbáltam elaludni, de nem ment.
Csak néztem magam elé, és törtem a fejemet.
Ránéztem Milánra, aki álmában mosolygott, és szuszogott.
Azon kezdtem el gondolkozni, hogy hogyan lehet valaki ilyen imádnivaló, és aranyos.
Kis idő múlva, mondjunk most tizenöt percet, Milán elkezdett keledezni.
Ránéztem, ő pedig a kómás, de éppen kialudt szemeit kezdte el dörzsölgetni, és rám vetette a tekintetét.
Áhh... Azok a gyönyörű szemei...
– Hogy aludtál, kincsem? —kérdeztem rá, mire ő kómás hangon megszólalt, hogy jól.
Ilyet sem sűrűn hallani.
Alig alszik manapság.
De én nyilván örülök annak, ha kialussza magát, hisz az nem csak az én örömöm, hanem az ő pozitív hangulata is.
Próbáltam felülni, hogy kimenjek a konyhába inni valamit, de Milán visszahúzott az ágyba, hogy még utóljára összebújjunk.
Átkarolta a derekam, majd a hasamat kezdte el simogatni, illetve magához húzott háttal.
Elmosolyodtam.
Oda fordultam hozzá, egymás szemébe néztünk, kicsit feljebb ültem, majd megcsókoltam.
Megmarkolta a derekam, majd levezette a fenekemhez a kezét, és azt is megmarkolta.
Mivel hálóingbe voltam már, így benyúlt az alá, illetve az alsónemű alá, és a seggem kezdte el simogatni alatta.
Jó érzés volt, még néha bele is markolt, arra az ingerre pedig nyilván felnyögtem.
Gondolom senkinek nem kell észt osztanom, hogyha valakinek valami jól esik, az nyilván azért van, mert valami jó dolog éri testileg vagy lelkileg.
A kezét egy kis idő múlva a derekamtól felvezette a mellemig, majd azt kezdte az ujjaival masszírozni.
Képtelen voltam elválni tőle, hisz a töménytelen nyögéstől már nem tudtam folytatni a csókolózást.
Felhajtotta a hálóingem a nyakamig, majd alábújt, és a nyelvével kezdte izgatni a mellbimbóm.
Kicsit később érzékien rá is harapott, amitől jobban megkívántam ezt az egészet.
– Akarlak. Minden egyes porcikádat érezni szeretném. Magamban akarlak érezni! —rámnézett, és láttam, hogy ez egy perverz vigyort csalt a szájára.
– Megbeszéltük, törpe —csak annyit éreztem, hogy a keze teljesen a vénuszdombomhoz vándorolt, végigsimítva a hasamat ezzel a mozdulatával, majd félrehúzta a bugyimat, és belémnyomta első ujját.
Elég hangosan nyögtem fel elsőre, hisz kívántam is, magamban akartam érezni.
Elkezdte mozgatni az első ujját bennem.
Majd éreztem, hogy egy második is bekerül, és a nyögési ingerem néhol felment a legmagasabb szintre.
– Kicsim, nem az ujjaidat akarom, hanem a farkad! —mondtam már szinte könyörgő hangnemmel, de ezt látta is rajtam.
Kikelt melöllem, majd két perc késés után visszajött egy csomag óvszerrel a szájában.
Felém mászott, és levette magáról az alsóját, majd felhúzta a gumit, illetve félrehúzta az alsóneműmet, hogy beférjen.
Szépen lassan hatolt belém, mire én csak a kezeimet szorítottam össze, hisz olyan jó volt.
Fel is nyögtünk mindketten.
Milán elkezdett mozogni bennem először lassan, majd a későbbiekben gyorsabban, és ezt mindig fokozta.
A nyögéseink egyre szaporábbak lettek, és egyre hangosabbak.
Milán elkezdte a nyakamat csókolgatni, nyalni, illetve kiszívni némi helyen.
Volt hogy az alsó ajkát is végighúzta a nyakam néholi részein.
Az egyik kezével a csiklómat izgatta, míg mozgott bennem.
Elkezdett nagyra kerekedni bennem az élvezet, és a hátáról felhúztam a pólót, úgy karmolásztam a műkörmözött ujjaimmal a hátát, amire fel-felszisszent.
Jó volt hallani.
Az élmény kb. tartott tizenöt percig.
Pihegve mentünk el egymáson.
Milán elment a gumióvszerben, lehúzta magáról, összecsomagolta, és gyorsan kiment a fürdőbe, hogy kidobja a használt gumit a szemetesbe.
Utána visszajött mellém, lefeküdt, betakart minket, főleg engem, hogy "nehogy megfázzak", majd hozzámbújt.
Elkezdtem a haját simogatni, és így aludtunk el.