Csak egy Brazil koktél

2 fejezet

8 óra körül járhatott és az agyam folyamatosan Diego-n kattogott.
Próbáltam kitalálni az okát hogy miért hagyhatott el de nem ment. És azt is tudtam hogy én nem csináltam semmit rosszul úgyhogy nem emésztem magam tovább.
Leültem az íróasztalomhoz és a holnapi óráimra készültem.Mivel már egyetemre járok ezért csak egy héten egyszer kellet  iskolába mennem.
Emlékszem amíg a gimibe jártam mindig Diego-val írtam a házim
De ki kell őt vernem a  fejemből.
Ki néztem az ablakokon és a sötétben kivilágították a fények São Paulo utcáit.Gyönyörű.A pálmafák csendesen ringadoztak a langyos tengerparti szélben. Távolabb az óceán habjai sodródtak a parthoz csapódva  .Nem bírom tovább.
Halkan, lábujjhegyen kiléptem az ajtón és hang nélkül próbáltam lépkedni.
-Hova mész Yara?-hallottam apa vészjósló hangját felcsendülni.
-Ó  csak Elisa hívott át magához.-hazudtam.
-Rendben.Anyád mérges lesz hogy ilyen késő mászkálsz.-mondta.
-Jójó nem maradok sokáig csak a házit írjuk meg.Szia apu!-köszöntem el.
Meg sem vártam hogy elköszönjön ki is léptem az ajtón.Lefutottam a lépcsőházban majd a főajtót kinyitva egyből megcsapott a tipikus szél.
Annyira imádom ezeket a Brazil szeleket.Én csak így hívom.
Futottam a járdán, a kivilágított utcák fényében. Egyáltalán nem fáztam, pedig már 8 óra elmúlt. Csak egy farrmer volt rajtam meg egy top ami szabadon hagyta derekamat. A hajam kiengedve hagytam, a sminkemet pedig újracsináltam.
Futottam.A szél fújta hosszú szögegyenes barna hajamat.
Útközben találkoztam furcsán rám nező emberekkel de nem foglalkoztam vele mert én az az ember vagyok akit  pont nem érdekelnek ezek a dolgok.
Leértem az aszfaltos szakaszról és egyenesen a homokba lépkedtem.
Mentem a morajló óceán felé.
Szerencsémre megláttam egy üresen hagyott napágyat.Szétnéztem és szerencsére nem volt ott a napágyas biztonsági őr úgyhogy gyorsan lerogytam majd hátradőltem.
Néztem az óceánt.Imádom.
Mindig is imádtam.
Sokszor jártunk így ki Diego-val és Elisával esténként.
Csendes gondolatmenetemet zene szakította meg. Fejemet oldalra fordítottam és megláttam egy bárt.
Um sonko tropical.
Ez volt a neve a bárnak.
Hunyorogva elindultam a kerekekkel ellátott kis bódé szerű bárhoz.
A felszereltségéhez viszonyítva nem rég jöhetett ide.Nem láttam még eddig.
Lassan odalépkedtem a bárhoz és felültem az egyik magas székre.
Egy bárpultos pasi került hirtelen velem szembe.
-Segíthetek valamiben?-kérdezte.
A pasi egyébként nagyon szexinek tűnt hozzám hasonlóan kreol színű bőre volt de hozzá kék szemekkel. Hawaii mintás inge nem volt begombolva ezért látszott szépen kidolgozott izma.
Fülbevalója volt, a szemöldöke pedig be volt egy csíkban vágva. Hajszíne hasonlított az enyémre. Mindketten igazi brazilok voltunk.
-Szia! Köszi  még nem tudom mit kérek.-mondtam, és megmondom őszintén lányos zavaromban nem is tudtam volna választani.
-Szomorúnak tűnsz. Figyelmedbe ajánlom a koktélokat. Nagyon finomak, és hidd el boldogító hatása van.-nézett rám csibészesen.
Megnéztem a koktélos ajánlótáblát és kiválsztottam egy italt.
-Csak egy Brazil koktél lesz.Köszönöm.-mondtam.
-Jó választás.Egyébként mi az oka a hölgy szomorúságának? Egy ilyen csinos lány nem szokott bánatos lenni.-elképesztő aranyos mosollyal nézett rám.
-Hosszú történet, ami azt illeti nem is szeretnék róla beszélni. Elfelejteni ugyan nem tudom. De kideríteni a szomorúságom valódi okát igen.-közöltem az igazságot
-Értem. Hát itt a koktélod remélem ettől jobb kedved lesz.-adta oda a fincsi koktélt. Kifizettem majd indultam volna...
-Várj!-kibálta- Mi a neved?
-Yara Ferreira vagyok.
-Örülök hogy megismertelek Yara.Én Benison Souza vagyok. De nyugodtan szólits Beni-nek.
-Rendben Beni!-vigyorogtam rá pajkosan.
-Remélem még találkozunk Yara! Itt leszek!-mondta.
-Oké!Tudom hol talállak-köszöntem el.

A koktélommal együtt egy kicsit jobb kedvűen sétáltam haza  a São Paulo-i meleg éjszakában.....