Csak egy Brazil koktél

3.fejezet

Kinyitottam a szemem. Diego-ra gondoltam és émelyegni kezdtem.
Felültem az ágyamban. Ma suli van.
És nem lesz ott a volt pasim akit annyira szerettem.

Az éjjeliszekrényemre pillantottam és láttam a tegnapi koktélospoharam.
Egy leheletnyi mosolyt csalt Az arcomra.
Kikecmeregtem az ágyamból majd kimentem a konyhába és főztem egy jó kávét. Ránéztem Az órára és megállapítottam hogy reggelire nem lesz időm. Na mindegy. Ajtónyílást hallottam. Rosa jött ki a szobájából.
-Szia Yara! Anyáék?-kérdezte.
-Ó Rosa! Tudhatnád hogy már elmentek dolgozni. Na de futás öltözni mert mindjárt mész suliba.-mondtam szigorú nővérként.
Bementem a szobába majd felettem egy fekete testre simuló rövidujjas ruhát. Szeretem a feketét és a vöröset magamon mert kiemeli a kreol bőrömet és nagyon sötéte barna hajamat. Gyorsan húztam egy tusvonalat a hajamat megfésültem mert már így is annyira szögegyenes.
Egyébként vicces mert Rosa-nak pedig gyűrűgöndör haja van. De a kreol bőrünk ugyanolyan.
Mikor kész voltam felkaptam a táskámat és  bontottam magamnak egy dobozos kólát. Köszöntem Rosa-nak mert ő gyalog megy suliba egyedül. Lementem a lépcsőházban majd kinyitottam a bejárati ajtót és kiléptem a São Paulo-i reggelbe.
A nap ezerrel sütött szinte, égette az arcomat. A pálmafák ugyanolyan gyönyörűek voltak mint mindig.
Ráérősen lépkedtem a kocsim felé ami a 20 emeletes bérházunk előtt parkolt.
Kinyitottam a fehér Ferrari Cabriomat.
Menyomtam a gombot és leereszkedett a tető.
Elindítottam a kocsit, közben pedig beindítottam egy Travis Scott albumot és azt hallgattam miközben az óceáni szél fújta a hajamat. Érztem azt az illatot. A Brazil szelek.
Mikor megérkeztem az egyetemre leparkoltam kocsimat majd egy kis hiányérzettel lépkedtem a suliba, mivel egyedül mentem és nem Diegoval.
Amikor beértem éreztem hogy a levegő megfagy. A folyosón álló, beszélgető, emberek lefagytak. Az összes diák szeme rám szegeződött. A tekintetük szikrát szórt, szinte átégetett.
Csak álltam ott egy helyben, lefagyva nem tudtam hogy mi történik. Éreztem hogy elkapott a hányinger. Szédülni kezdtem és forgott velem a világ.
Majd az egyik, (számomra ismeretlen)
diák megszólalt.
-Te ott! Hogy tehetted?-kérdezte hatalmas dühvel a hangjában.
-Én?? Semmit sem csináltam.
-Jajj ne viccelj már tudod te azt magadtól is!-mondta Ashley.
Ashley a kis Amerikai ribi aki folyton rá volt állva Diego-ra. Sose békélt a mi kapcsolatunkkal.
-Na jó mondjátok meg hogy mi van mert fogalmam sincs.-mondtam tehetetlenül. Közben pedig nem tudtam nem észrevenni Ashley pimasz pillantását. Valamire készültek.
Én pedig már az idegtől kezdtem úgy érezni hogy mindjárt kidobom a taccsot. Diegoval kezdtünk el ebbe az egyetembe járni. Ő már szépen elkezdte kialakítani a baráti körét ami nagyjából baseball-osokból állt ugyanis ő is a helyi baseball csapatban játszott. Közülük az egyik elkezdett lépkedni felém. Mikor kínzó lassúsággal odaért hozzám a magas szőke hajú srác, felemelte a telefonját és amit láttam az nem lehet igaz.....mi a franc? Ezt Diego fotózta tegnap. Akkor el se ment New York-ba?  Szemét módon utánam jött a bárhoz és lefotózott?  Ezzel akarja tönkretenni az életemet Diego? Miért? Én azt gondoltam hogy jó elvagyunk.
-Micsoda? Ez? Ezt nem értem én esküszöm nem!-  a képen én voltam ahogy a koktélos csávó bódéjánál állok a koktélommal. A kép alatt ez a szöveg állt: Látjátok a szép kis barátnőm megcsalt. Ez a bizalom. Yara rohadj meg!!!
-Én esküszöm nektek hogy  csak elmentem  egyet koktélozni. Ez olyan nagy dolog?-kérdeztem kétségbeesve.
-Igen nagy dolog. Mi mindannyian hiszünk Diego-nak, te megcsaltad és szegény most miattad ment el! Szégyelld magad!-mondta Ashley olyan szemrehányóan ahogy csak tudta.
-Figyelj Ashley te hülye picsa! Semmi közöd az életemhez. Az igazat meg nem tudjátok. Mindenki! Ez nem úgy volt ahogy ő beállította! Hazug ,és n tudom hogy miért de,  tönkre akarja tenni az életemet ezzel a képpel!- mondtam határozottan.
-Nem hiszünk neked!
-Miattad ment el!
-Hazudsz!
-Megcsaltad és elűzted!
Úgy látom szépen kialakította magának a csatlósait. Vele vannak. Hogy menne el Diego a francba.
Rosszullét kerülhetett, émelyegtem és úgy éreztem mindjárt elájulok.
- Tudjátok mit?  Miért magyarázkodjak?   Én úgy is tudom hogy volt. Higgyetek amit akartok! Pont nem érdekel!- azzal kifutottam a suliból a friss levegőre mert éreztem hogy mindjárt taccsolok.
Kimentem és egy bokor mögött elhánytam magam. Eközben jött utánam a legjobb barátnőm. Segített fogni a hajamat.
- Yara én hiszek neked! Mesélj el mindent légyszi!-kérlelt.
Öklendezve válaszoltam.
-Rendben menjünk valahova csak ne ide, ma biztos hogy nem megyek vissza a suliba.
-Okés gyere tudok egy helyet ott átbeszéljük...