A Privet Drive 4. szám alatt ma is paprikás hangulat uralkodott a reggelizőasztalnál. Dursley urat ugyanis kora reggel hangos huhogás riasztotta fel. A zaj unokaöccse és unokahúga, Harry és Hayley szobájából hallatszott.
- Ezen a héten harmadszor! – harsogta Dursley úr az asztal fölött – Ha nem tudjátok megnevelni azt a baglyot, kidobom a házból!
- Unatkozik! - magyarázta sokadszorra Hayley – Csak repkedni szeretne. Ha kiengedhetnénk csak egy éjszakára...
- Bolondnak néztek? – mordult fel Vernon bácsi és falat tükörtojással a szájában – Nagyon jól tudom, hogy mi lesz a vége, ha az a bagoly kijut innen.
Azzal sötét pillantást váltott feleségével, Petunia nénivel. Harry válaszolni akart, de Dudley Dursley böfögése beléfojtotta a szót.
- Eszek még szalonnát – jelentette be ezután.
- Találsz a serpenyőben, kiscsillagom – felelte Petunia néni, elérzékenyült pillantást vetve csemetéjére – Addig kell jóllaktatnunk téged, amíg megtehetjük... Még gondolni is rossz rá, hogy milyen lehet az az iskolai koszt... A végén még elfogysz nekünk!
Harry és Hayley összenéztek a tányérjuk felett. Dudley csemete inkább volt egy háromszáz éves farönk.
- Ugyan már, Petunia, én sem maradtam soha éhen a Smeltingsben – legyintett kedélyesen Vernon bácsi – Dudleyt is jól tartják. Igaz, fiam?
Dudley elvigyorodott, és Harryhez fordult.
- Add ide a serpenyőt!
- Elfelejtetted a varázsszót – dünnyögte válaszul Harry.
A következő pillanatban eluralkodott a káosz: Dudley levegő után kapott, és földrengésszerű robajtól kísérve leesett a székről; Petunia néni felsikoltott, és a szája elé kapta a kezét, Vernon bácsi pedig lüktető halántékkal felpattant a helyéről.
- MIT MONDTAM NEKTEK? – mennydörögte – MEGTILTOTTAM, HOGY KIEJTSÉTEK A SZÁTOKON AZT AZ OCSMÁNY SZÓT EBBEN A HÁZBAN!
- De hát... - makogta Harry.
- HOGY MERÉSZELED MEGFENYEGETNI DUDLEYT? – üvöltötte Vernon bácsi, és hogy további nyomatékot adjon neki, öklével az asztalra csapott; akkorát, hogy majdnem összedőlt.
- De Harry csak... - feleselt Hayley.
- SZÁZSZOR MEGMONDTAM NEKTEK: NEM TŰRÖM, HOGY AZ ÉN HÁZAMBAN A PERVERZIÓTOKRÓL BESZÉLJETEK!
Harry és Hayley meredten bámulták nagybátyjuk lila arcát. Megállták, hogy egymásra pillantsanak, akkor ugyanis még egy sor ordítozásra számíthattak volna az összeesküvésért, amit így terveztek volna meg; helyette inkább Petunia nénire néztek, aki holtsápadt arccal igyekezett talpra állítani Dudleyt.
- Rendben – szólt végül Harry – Megértettük.
- Megértettük – erősítette meg Hayley.
Vernon bácsi úgy zihált, mint egy kifulladt rinocérosz. Visszaereszkedett a székére, de apró szemeit továbbra is az ikreken tartotta.
Harry és Hayley a nyári szünet kezdetén érkeztek haza, Vernon bácsi pedig azóta úgy kezelte őket, mint az időzített bombát. Harry és Hayley ugyanis nem voltak hétköznapi ikerpár – sőt, ami azt illeti, kevésbé hétköznapibbak nem is lehettek volna.
Harry és Hayley Potter varázsló és boszorkány voltak; a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző növendékei. A tanév ideje alatt az iskolában laktak, a nyári vakációt azonban a „családjuknál" kellett tölteniük – ez pedig az említett „családnál" jobban csak őket magukat viselte meg.
