Minsung - feat. me

+ part

Mikor is volt az?...2022-2023, ugye? Jelenleg 2043 van. 20 év telt el, 38 éves vagyok. Szobrász vagyok, egész híres. MH néven futok, a műveimet pár múzeum már kiállította, instagramon van 79000 követőm!
Egyébként Minho napi szinten írogat nekem mindenféle social media appon...viszont le kellett állítanom. Ha beszélni akar velem, találjon meg!
Ezt meg is írtam neki:
Kedves Minho,
Kérlek ne akarj üzenetekben elérni, ha beszélni akarsz velem, találj meg!

~
2059...jelenleg 57 éves vagyok. Már nem szobrászattal foglalkozok. Egy barátnőmmel, meg a nővérével nyitottunk egy kis magánklinikát! (Elvégeztem egy pszichiátriai szakot, a barátnőm fogorvos, a nővére pedig gyógyszerész.)

A pultnál álldogáltam, mint mindig. Én vagyok a recepciós is délelőttönként, hozzám csak délutánonként jönnek páciensek.
Belépett egy úr. Haja némileg már őszült, a szemén pár ránc volt. Maszkját levette...elképedtem.
- HAN JISUNG??? - kérdeztem kiáltva.
- MINGYEONG??? TE MIT KERESEL ITT????
- UGYANEZT KÉRDEZHETNÉM!!!
- ITT DOLGOZOK!!!
- TE???
- ÉN VAGYOK A PSZICHIÁTER!
- OH...én csak gyógyszerért jöttem.
- Magadnak vagy...Minho-nak? - nyögtem ki a nevét.
- Mindkettőnknek - válaszolt.
- Mire? - érdeklődtem.
- Hát...mi se fiatalodunk - nevetett halkan.
- Ez igaz...Ms. Kim arra van - mutattam jobb oldalra.
- Köszi nagyon, Mingyeong - mosolygott rám. E mosoly valaha többet jelentett nekem, mint bármi más.
- Szívesen, Jis - biccentettem.
- Figyelj...mikor rendelsz? - kérdezte.
- Öm...hétfőtől péntekig, 14:00-19:00-ig - mondtam neki.
- Köszi még egyszer - bólintott.
- Szívesen azt hiszem - bizonytalanodtam el vigyorogva. A gyógyszerész részhez elindult...figyeltem minden lépését. Még akkor is vonzó volt...

*ezután 5 nappal...*
Hétfő volt. Minden rendben volt. Jisung látogatását továbbra se tudtam elhinni...találkozásunk nagy hatással volt rám. Viszont...miért kérdezte, hogy mikor rendelek?? UGYE NEM VELE VAN BAJJJ??? REMÉLEM!!!
Egyszer csak keresett valaki telefonon.
- Jó napot! - szólalt meg benne egy mély, férfi hang.
- Jó napot kívánok! Itt az Egészségház! - mondtam.
- Ma még lenne időpont Ms. Lee-nél pszichiátriára?
- Én vagyok Ms. Lee! Azonnal meg is nézem, Uram! - válaszoltam. - Á, van ma 16:00-ra!
- Nagyon szépen khm khm köszönöm - köhögött. - Beírna?
- Persze! Egy név kéne, illetve majd délután hozzon egy személyigazolványt!
- Igazán köszönöm, Ms. Lee! - hálálkodott. - A nevem Lee...Jimin!
- Rendben, Mr. Lee, be is írtam! Várom sok szeretettel! Viszonthallásra! - köszöntem el.
- Viszonthallásra! - mondta ő is.

Hát, akkor szereztem egy új pácienst!

~
15:58 volt, az ajtó nyitódott. Egy férfi lépett be...azonnal fel is mertem.
- MINHO??? TE MIÉRT VAGY ITT??? - szólítottam meg rögtön.
- Én lennék...*köhögés* Lee Jimin - kuncogott.
- Ez nem vicces, másrészt...te hogy-hogy ennyire köhögsz???
- Mostanság állandóan dohányzok - mondta nevetve, mintha ez egy jó poén lett volna.
- Minho...mit tettél magaddal?
- Mit hittél, csak te lehetsz depressziós??? - forgatta a szemeit.
- MIATTAM AZ VOLTÁL?? - illetődtem végképp meg.
- Még jó hogy! - bólintott.
-  Minho...most megijesztesz! - mondtam neki. Majd eszembe jutott egy dolog... - Akkor azért nem mondta Jisung, hogy milyen gyógyszer kell... - szomorodtam el.
- Pontosan...mikor Sung hazaért, avval kezdte a sztorit, hogy találkozott veled! Nagyon örült neked, hiszen ugyebár rég láttuk egymást eléggé. Amikor pedig említette, hogy pszichiáter lettél, azonnal tudtam, el kell jönnöm! - mesélte.
- Azt hiszem, tényleg kellene neked egy kicsi a tudásomból! - mosolyogtam rá.

- Köszi, Hugi! Tudd, hogy sokat jelentesz nekem...mikor Jisung elmondta, hogy mi volt nálatok rögtön leszidtam, hogy csak úgy otthagyott. Aztán viszont elkezdtem összeomlani...nem tudtalak elérni, nem jöttek a kommentjeid a live-okban, vagy az MV-k alatt, vagy akárcsak egy instagram poszt alatt. Konkrétan mindenért magamat hibáztattam. Sung emiatt teljesen kiakadt, hogy ne legyek ilyen magammal szemben, de nem mentünk sokra. Helyette elüldöztem szó szerint...2 egész évig szünetet tartottunk, azalatt a kitudja mennyi nap alatt pedig csakis téged kerestelek, ám soha nem jártam sikerrel. Ezután Jis visszajött, látta, hogy mennyire össze vagyok omolva, megijedt, konkrétan reszketett. Félt...féltett. Anno ennél is durvábban dohányoztam stb. Szerencsére sikerült napi 7 szára lecsökkentenem, ellenben tovább nem megy! Szükségem van egy pszichiáterre, de lehet, hogy inkább csak...a húgomra!

- Azta, Minho...figyelj, én is óriási bocsánatkéréssel tartozom! Nem tehetsz semmiről! Én vagyok az, aki el akarta magát zárni a világ elől...szégyelltem magam azután, ami Jisung-gal történt, kínosnak éreztem. Nem hallgattam tovább a zenéteket, nem néztem live-okat, az instagram-ot meg se nyitottam azóta...
- Érthető a te oldalad is! - mosolygott rám. - Amúgy mióta van pszichiátriai végzettséged?
- 5 éve...untam a szobrászatot, meg gyereknevelés mellett - vigyorogtam.
- VAN GYEREKED???
- Csak örökbefogadott...egy kisfiú, 6 éves - meséltem.
- Nekünk 3 van, ugye ők is örökbefogadottak. 2 lány, 11, illetve 9 éves, meg egy piciny fiúcska, aki mindösszesen 4 éves.
- Tuti cukik!
- Azok...nekik se akartam rossz példát mutatni, érted!
- Persze-persze! Egyébként mizu a többi skz taggal?
- Hát...Chan hyung, és Binnie soloist lett, Hyunjin, Felix táncos, most már csak oktatók, Seungmin nem hiszed el, de tanár! Ének, illetve koreai tanár! Jeongin pedig kitanulta a színészkedést, így mostanság kdrámákban találkozhatsz vele! - nevetgélt. - Jisung producer, én pedig...háziasszony csak férfi ,,edisön"-ben - kuncogott.
- Az igen! - vigyorogtam.

- Hát ja...jó volt nagyon látni, Mingyeong, szavakba nem tudom önteni! - ölelt meg hirtelen. Megijedtem a hirtelenségtől, de bebújtam karjai közé. Meleg ölelése szuperül esett... - Mennem kell, mielőtt Sung a kicsiket főzni tanítja...mert alapvetően nem ügyi a főzés-sütésben, mint tudjuk - röhögött.
- Mennyire igaz! - bólogattam. - Légy jó, Minho!
- Te is, Mingyeong!
- Kövi alkalom, Mr. Lee? - fordultam felé majdnem elnevetve magam.
- Tőlem akár holnap...leírom a címűnket, legyen ott a rendelés, rendben? - pillantott felém.
- Benne vagyok! - mosolyodtam rá, miközben a kezébe adtam egy tollat, meg egy papírt. - Szia, Minho! - integettem.
- Hello, Mingyeong! - lépett ki az ajtón.

Sziasztok!
Pár embernek írtam az előző részben, hogy lesz e oneshot-nak egy epilógusa, mivel sok dolog nem derül ki normálisan. hypen_panda barátnőm ötlete volt az epilógus, és szerintem egész jó lett!
Legyen fantasztikus napotok/estétek! <33