Protect whats yours |Taekook|

4 rész

Taehyung szemszögéből:

Csend lett a szobába, egyedül a kisfiam szipogássának a hangját lehetett hallani és mindhármunk lélegzet vételét. Jelen esetben én olyan mérges vagyok, hogy ha nem lenne a kisfiam a kezeim között, akkor talán még neki is ugranék az előttem álló lánynak. Jungkook se éppen nyugodt mellettem, de az illata keveredik egy másik illattal, ami nem éppen nyugtat meg.

-Akkor felteszem mégegyszer a kérdést...mit kerestél a fiam szobájába? – igyekeztem normális hangon beszélni, annak érdekében, hogy Jiwon ne ijedjen meg, s még azért is, mert semmi kedvem magyarázkodni a családnak.

-Én...nem ide...akartam – miközben próbált kinyögni egy értelmes mondatot a lány, Jungkook át vette tőlem Jiwont, aminek félig örültem, félig pedig nem, ugyanis Yujin le se vette a tekintetét Jungkookról és a fiamról.

-Pont nem érdekel, hogy melyik szobát keresed, bár azt nem értem, hogy egyáltalán te miért maradtál a házba, ha a szüleid gondolom nincsenek itt – teszem keresztbe a kezeimet magam előtt és igyekszem megnyugodni.

Csak ez nem sikerül, mert ez az olcsó kis omega bámulja tovább az én páromat azokkal az idegesítő szemeivel.

-Yujin mit keressel itt? Azt hittem az apádékkal haza mentél – most szólal meg először Jungkook és ez nagyon furcsa, ugyanis a hang amit használ az omega felé, egyáltalán nem olyan, mintha most beszélne a lánnyal először így.

-Látni akartalak és tudtam, ha felkeltem a fiadat akkor ott hagyod Taehyungot és ide jössz...hozzám! – az omega lány olyan kéjesen ejti ki ezeket a szavakat, hogy legszívesebben kiugranék az ablakon. Bár lehet inkább őt dobom ki.

Hogy mégis mi van?

Megdöbbent arccal nézek a mellettem álló alfára, aki nem kicsit van megijedve jelen pillanatba. Az omegám életre kel és érzem, hogy nem sok kell, hogy neki támadjon az alfának.

-Jungkook mégis miről beszél ez a kislány? – emelem fel a hangomat és igazán akkor csattan el az a bizonyos pofon, amikor az ujját a szája elé teszi, hogy halkabban beszéljek. – Te engem ne merjél csitítani te barom. Mit csináltál ezzel az omegával, amíg én egy hónapig be voltam zárva? – dühösen mentem volna neki, de mikor megláttam a gyereket a kezébe egy kicsit megnyugodtam és ki nyújtottam a kezemet, jelezvén neki, hogy azonnal adja oda nekem a gyereket.. – Ne nézzél lefelé Jeon Jungkook, hanem áruld el, hogy miről beszél ez a kis cafka és a szemembe mond, mert isten a tanúm rá, hogy megöllek – dühös tekintetemet állni kezdi és mintha ő se lenne éppen nyugodt. Ha igaz amire gondolok, akkor megölöm, nem érdekel, hogy gyerekem fél árván fog felnőni.

Jungkook hirtelen lehajtja a fejet és mely nevetésbe kezd, ami nekem nem tetszik.

-Yujin nem hiszem el, hogy ilyenre vagy képes csak azért, mert hónapokkal ezelőtt elutasítottalak – vörös szemekkel néz fel ránk, de engem egyáltalán nem ijeszt meg – Elmondtam neked akkor és elmondom mégegyszer, Taehyung a párom és sose fogom megcsalni, hiába próbáltál olcsó kis boszorkányszerű trükkökkel előállni. Te egy senki vagy a szemembe és mindig is egy senki leszel! – mikor meghallom ezeket a szavakat egy szipogó hangot hallok meg a hátam mögül, így arra fordulok.

-Igazán Jungkook? Akkor bezzeg jó voltam mikor kiöntötted a szíved, mert a drága omegád a terhessége alatt nem foglalkozott veled...és az a csók... - ahogy meghallottam a csók szót, Jiwont az ágyba tettem és se szó, se beszéd az alfának ugrottam. Jungkook nem számítva rám esik a hátára, én pedig a hasán ülve szorítok rá a nyakára, miközben megállíthatatlanul folynak a könnyeim.

-Hogy tehetted ezt te rohadék hah? Én abba az egy hónapba mindent megtettem, hogy az alfád elfogadja a kölyköt és te így hálálod meg? Egy utolsó szemét aljas alak vagy Jungkook! Legszívesebben itt és most megölnélek és keresnék egy másik normális alfát. Bár elnézve téged az összes normális alfa kihalt a francba, veled együtt mindjárt – torkom szakadtából üvöltöttem és annyi józan eszem még van, hogy tudjam egy másik alfa említése neki is fájdalmat okoz.

Jiwon újra sírni kezdett és mikor Yujin a közelébe készült menni, felálltam az alfáról és most az omega lányt tartottam neki a falnak. Szerencsétlen lány csak a kezemre tudott kapni, de a törvények is mellem álltak és ha Jungkookot nem is, ezt a kis szajhát simán megölöm.

-Taehyung kérlek fejezd be, az igazat mondom – Jungkook próbál leszedni a lányról, de ezzel csak azt éri el, hogy az omegám azt higgye őt védi és nem engem próbál vigasztalni.

-Persze az igazat...hazudsz...úgy látszik már gyerekkorunk óta hazudtál nekem – elcsuklik a hangom, majd felé fordulva kezdem el ütni jó erősen a mellkasát – Azt mondtad, hogy mindig mellettem leszel, hűséges leszel hozzám és csak engem és kölykeinket fogod szeretni. Hazudtál Jungkook, úgy utállak –térdemre esve kezdtem el még jobban sírni és az se tűnt fel, hogy Yoongi és Jimin a szobába vannak, s hol engem, hol a másik két – számomra fontos – alfát igyekeznek vigasztalni. Egyszerűen nem érdekelt semmi, csak el akartam rohanni farkas alakomba jó messzire.

-Te aljas nyomorult ribanc, mégis milyen hazugságot találtál ki? – Yoongi hangja távolból szólt és hirtelen nem tudtam hova tenni a kérdést. Miért nem Jungkooknak teszi fel a kérdést, hogy mit tett?

-Taehyung kérlek nyugodj meg – Jungkook magához ölelve próbál nyugtatni és apró puszikat hintve az arcomra igyekszik a tudatomra adni, hogy szeret. – Semmi sem igaz amit Yujin mondott, én téged szeretlek és mindig is téged foglak – mikor meghallom a szeretlek szót és Yujin gúnyos nevetését, egyszerre kap el az ideg és egy fajta izgalom, amit nem tudok hova tenni. Mindenképpen át kell alakulnom. – Tae...édesem hova mész? – nem figyeltem a kérdésre egyszerűen muszáj voltam szabadulni.

Ki rohanva a kertbe és fel nézve az égboltra veszem észre a tündöklő teliholdat, ami csak úgy be világítja az egész kertet. Leveszem a köntösömet, s engedve az omegámnak változok át farkas alakomba. Kecsesen lépkedve a hold fénye alatt nézek körbe és mikor meglátom Jungkookot, ráadásul ugyanúgy át változva, morogva kezdek el hátrálni tőle, amire egy ugyanolyan morgást kapok vissza válaszul. Ki kerekedett szemekkel kezdem el bámulni az előttem álló hatalmas alfát, majd ismét a holdra kaptam pillantásomat.

Szóval ezt jelenti ez a telihold!

Sziasztok!

Itt is vagyok az új résszel ami szerintem több kérdést is felvett, de talán a többi részbe minden kifog derülni és happy lesz a vége 🫣
Addig is remélem tetszett a rész és ha van véleményed akkor azt ne tartsd magadba főként ha teória féle...na azokat imádom
Sietek a következő résszel 🤗

VVYaoi^^