𝐀 𝐊𝐚𝐫𝐚́𝐜𝐬𝐨𝐧𝐲 𝐑𝐞𝐣𝐭𝐞́𝐥𝐲𝐞 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Ekkor még nem tudták...

-Jungkook... kérlek... Majd máskor beszelünk erről. Nekem most dolgom van. Kaját kell csinálnom. -álltam fel az asztaltól, majd nézelődni kezdtem valami ehető után, amit főzhetnék ebédre. -Te nem azt mondtad, hogy körülnézel a környéken?

-Nem, meggondoltam magamat. Segítek neked. -vont vállat.

-Csak nem aggódsz amiatt, hogy esetleg nem tudok rendesen főzni? -kuncogtam. -Hidd el, hogy közel 4 év egyedüllét alatt megtanultam magamat rendesen ellátni.

-Azt elhiszem, de most nincs kedvem egyedül kint kóricálni. -vont vállat.

-Hát jó, te tudod. Akkor indíts valami zenét azon a lejátszón. -mutattam a nappaliban levő lemezjátszóra.

-Rendben. -sétált ki a konyhából, mire én előkaptam egy zacskó tésztát az egyik szekrényből.

Nem sokkal később meg is hallottam egy régi, ikonikus karácsonyi dalt, ami nagyon passzolt ehhez a helyhez.

-Ez jó lesz? -kiáltott Kook.

-Persze, tökéletes.

-Mi lesz a mai menü? -lépett be a konyhába.

-Találtam tésztát. -mutattam fel.

-Fenomenális.

-Jesszus, mi ez a szó..? -borzongtam meg.

-Szerintem jól hangzik.

-Nagyon... Na mindegy, szóval van tészta és mi legyen rajta?

-Hm... mondjuk... Legyen rajta egy kis paradicsomos, fűszeres, fokhagymás, zöldséges szósz, meg a tetején egy kis sajt, ha van itt. -pakolta elő sorjában az alapanyagokat, amit én csak felvont szemöldökkel néztem végig. -Most mi van? -pillantott rám furán.

-Semmi. Jó ötlet. -ocsúdtam fel.

-Oké, először is te főzd meg szépen a tésztát, addig én felvágom a zöldségeket. -osztotta ki a feladatokat.

-Ez az én konyhám, én vagyok a konyhafőnök. -mutattam magamra.

-Oh, nem is tudtam, hogy megvetted ezt a házat, hogy ez a te konyhád. -hangsúlyozta ki a 'te' szócskát.

-Jungkook... inkább maradj csendben. -hadonásztam felé kezeimmel, majd egy nagy levegő után nekiláttam a tésztának.

-Ugye most nem sértődtél be? -kérdezte halkabban Kook.

-Dehogy. Miért, kellett volna? -nevettem fel.

-Nem! -vágta rá. -Csak azt hittem. -válaszolta, miközben már nagyban vagdosta fel a paradicsomokat.

-Én nem vagyok ám ilyen, Kook. Értelmes embernek tartom magamat. Nem vágom be a durcit felesleges hülyeségek miatt.

-Ezt már észre vettem, és őszintén szólva örülök is neki. A feleségem nem ilyen. -sóhajtott egy nagyot.

-Apropó.... amúgy hogyan is hívják a feleségedet? -fordultam egy pillanatra felé, majd visszafordultam a forró vízben lévő tisztához.

-Lorennek. Nem olyan magas, hosszú sötét barna haja van és nagyon vékony, gyönyörű nő. Csak rendkívül érzékeny, és ez az a dolog, ami néha már az agyamra megy.

-Például?

-Például múltkor is azt beszéltük éppen, hogy milyen sütit csináljunk karácsonyra és én azt merészeltem mondani, hogy már meguntam azt a sütit, amit eddig szokott csinálni minden ünnepre. Semmi hátsó szándékom nem volt, csupán csak közöltem vele, mint férj a feleségével, mire ő besértődött és kereken 5 napig szóba sem állt velem, amivel nem is lenne akkora baj, de ő még kiköltözött a kanapéra is, amivel szintén nem lenne olyan nagy probléma, ha szegény kisfiúnk nem nézte volna végig. Utálok a fiúnk előtt veszekedni Lorennel. Igaz, hogy csak ritkán szoktunk összekapni, de ez egy kisgyermekre sokkal nagyobb hatással lehet. -magyarázta.

-Ez érthető. De miért nem próbálsz meg Lorennel beszélni erről, szépen?

-Hidd el, már próbáltam kedvesen a tudatára adni, hogy nem kéne mindenen felkapni a vizet, de tippelj mi lett a vége... -forgatott szemet.

-Besértődött? Ezen is?

-Pontosan. Hah... mindegy is. Összeségében egy imádnivaló nő és nem utolsó sorban egy remek anyuka. Ez a lényeg, nem? -mosolyodott el szomorúan, amit egy kicsit furcsálltam.

-Ez is. Meg az, hogy a kapcsolatotok egészséges legyen.

-Akkor nem lesz gond. -sóhajtott egy nagyot. -Viszont... neked tényleg nem volt még senkid? -váltott témát.

-Jungkook... nem szállnál már le végre a szerelmi életemről? -fordultam felé.

-De, csak furcsa, hogy nem akarsz róla beszélni.

-Mert cikinek tartom, hogy 26 éves létemre még nem volt senkim, akivel komoly lett volna a kapcsolatom. Gimnáziumban rengeteg plátói szerelmem volt és sokszor voltam egyéjszakás kaland a díszbuzik körében. Ezután elment a kedvem az egésztől és úgy vagyok vele, hogy ha a sors úgy akarja, hogy dob mellém valakit, akkor állok elébe, de én már többet nem kezdeményezek, az biztos. -hadartam el.

-Oh, hát ahhoz képest eléggé sokat tudsz a szerelemről, szeretetről meg az ilyesmikről.

-Mindenki sokat tud ezekről, nem csak én. Ez alap dolog. A különbség csak annyi, hogy én már sok embert szerettem, csak én nem voltam még szerelemből szeretve. Viszont hiszem, hogy egyszer még ezt is meg fogom élni. -mosolyodtam el szomorúan.

-Sajnálom, Jimin... Na gyere ide. -tárta szét a karjait mosolyogva, mire én lassan odasétáltam hozzá és megöleltem őt, amit viszonzott is.

-Most itt vagyok veled egy darabig. Nem tudom meddig, de most nem érezheted magad egyedül. Tudom milyen a magány, mert egyke vagyok. És tudom, hogy néha nagyon nehéz tud lenni. -simogatta a hátamat, ami rendkívül jól esett.

-Én is egyke vagyok. És köszönöm. Csak aztán nehogy beléd essek. -váltam el tőle kuncogva.

-Az vicces lenne. -rázta meg a fejét mosolyogva.

-Inkább fájdalmas... -motyogtam, miután visszafordultam a gáztűzhely felé.

-Miért?

-Hagyjuk, Kook. -vontam vállat.

-De kíváncsi vagyok. -erősködött.

-Mert családos apuka vagy, nem vagy se meleg, se biszex és a világ másik felén élsz. Mit gondolsz mi történne, ha megtetszenél nekem? Megint egy plátói szerelemben szenvednék csak... -érveltem.

-Hát... azt mondtad amúgy sem vagyok az eseted.

-Azt csak azért mondtam, mert nem tudtam, hogy mit reagálsz arra, hogy megtudtad a nemi identitásomat. -vallottam be.

-Szóval mégis az ideálod vagyok? -lepődött meg.

-Nem, nem tetszel nekem. Jól nézel ki, meg minden, de taszít engem az a tény, hogy családod van, szóval nem kell félned. Nem áll fenn annak a veszélye, hogy majd szerelmes leszek beléd. -nyugtattam meg.

-Jól van. Amúgy, bocsi hogy ilyen hülyeségeket kérdezek, de még tényleg nem beszélgettem melegekkel és esküszöm, hogy érdekel az, hogy ők hogyan látják a dolgokat.

-Ez természetes. Most, hogy kiveséztük a nulla szerelmi életemet, már kész vagyok bármiről mesélni neked. Csak először dobjuk össze az ebédet. Juno biztosan nagyon éhes lesz, amikor hazaér.

Na igen... Ha hazáér...