𝐀 𝐊𝐚𝐫𝐚́𝐜𝐬𝐨𝐧𝐲 𝐑𝐞𝐣𝐭𝐞́𝐥𝐲𝐞 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Első szint

-Jimin, nekem családom van. -akadt ki Kook, mikor visszamentünk a házamba a könyv megtalálása után.

-Most miért csinálsz úgy, mintha az én hibám lenne ez az egész? -emeltem fel a hangomat.

-Én csak nem vagyok meleg, bassza meg. -emelte égnek a tekintetét.

-De ha ki akarsz jutni innen, akkor ezt meg kell tenned magadért és persze értem is.

-Ugyan már... Biztosan van itt valami más megoldás. -erősködött a fekete hajú.

-Oh, tényleg? És mi? Már pár napja itt vagyunk, de én eddig nem jutottam semmilyen megoldásra. Jungkook ez a könyv az egyetlen esélyünk! Ezen kívül nincs itt semmi, ami segíthetne nekünk. -hadonásztam a kezeimmel.

-Most csak azért mondod ezt, mert azt akarod, hogy én is beléd szeressek? -vádolt meg engem.

-Te hülye vagy Kook! Én csak el akarok tűnni innen végre, de te folyton csak megakadályozod ezt a kifogásaiddal! -rivalltam rá.

-A könyv szerint beléd kéne, hogy szeressek, de én nem vagyok homoszexuális. Nekem ez nem ilyen egyszerű, Jimin! -kiabált velem Kook.

-Akkor csak... próbáljuk meg. -válaszoltam halkan.

-Nem. Nem fog menni. -rázta meg a fejét, majd leült a kanapéra.

-Akkor mi legyen? -foglaltam helyet mellette.

-Fogalmam sincs. Nem veled van a bajom, Jimin. Egyszerűen én csak heteró vagyok. Te egy csodálatos ember vagy. -pillantott rám.

-Így hogyan fogunk kijutni innen? Én már haza akarok menni. -könnyeztem be. -Nagyon hiányzik a családom, Kook. Neked nem?

-Dehogynem.

-Nem értem miért nem akarod legalább csak megpróbálni. Ha visszatérnénk a való életbe, minket úgyis több százezer kilométer választana el és senki sem fogja megtudni, hogy mi mit tettünk egymással. Ez az egyetlen megoldás. Juno is miattunk halt meg. Ennyit igazán megtehetnénk érte. -folyt le pár könnycsepp az arcomon.

-Hah... Jimin. Talán igazad van. Nem is tudom. -bizonytalanodott el.

-Ölelj meg, Jungkook. -suttogtam erőtlenül.

-Tessék?

-Ölelj meg, kérlek.

A fekete hajú egy kicsit furcsállta a kérésemet, de végül az ölébe húzott és szorosan átölelt.

A szívem egy kicsit hevesebben kezdett el verni, mikor felfogtam, hogy milyen közel vagyunk egymáshoz. A torkom is kiszáradt egy kicsit és szomorúan elmosolyodtam azon, hogy Kook ilyen érzelmeket vált ki belőlem, hiszen ez számomra nem jelenthet jót. Nem lehetek szerelmes belé, hiszen nem tudná viszonozni az érzéseimet...

-Mivel kéne kezdeni? -kérdezte tőlem halkan.

-Mit?

-Hát ezt az egészet. Talán először meg kéne téged csókolnom?

-Uhm... nem tudom. Mi volt a könyvben?

-Az, hogy a két főszereplő egymásba szeretett és az igaz szerelem volt a titkok kulcsa. Sokat csókolóztak és lefeküdtek egymással és a többi...

-Izgulok Kook. -pillantottam szemeibe, mire ő csak kuncogott egy sort, majd a derekamat kezdte el simogatni.

-Ugyan miért?

-Nem tudom. Furcsa ez az egész. Nem akarok olyannal semmit sem csinálni, aki nem akarja. De te túl jóképű vagy.

-Szóval belém estél? -vigyorodott el.