𝔐𝔢𝔤𝔟𝔞́𝔫𝔱𝔞𝔪?

2)

A szorítása túl erős volt ahhoz hogy szabadulni tudjak. Teljes erőmből próbáltam kiszabadulni ez mind hiába, teste túl nagy és erős volt az enyémhez képest. 

-Engedj el!-rúgtam lábba, amit meg sem érzett. Kezei lassan csúsztak fel nyakamra, amik hirtelen kezdtek szorítani. Mindent megpróbáltam hogy ki tudjak szabadulni fájdalmas kezei közül de nem jött össze.

-Kár, hogy nem ölhetlek meg.- Engedett el. Elkezdtem köhögni míg rugdosott. Nem tudtam melyik testrészemhez kapjak az összes fájt.  Nem hagyta abba kínzásomat. 

Könyörögtem, sírtam de nem hatotta meg.

Tovább okozott testemben nagyobbnál nagyobb károkat. Próbáltam segítségért kiabálni de semmilyen értelmes szó nem jött ki a torkomon, maradt az érthetetlen nyelv. Egy idő után már nem éreztem testem csak kábultam.

-Mi folyik itt?!-Szaladt be az ajtón két férfi mire minden abba maradt. Ködösen néztem a két férfire akik valószínű tanárok lehettek. Dakho-t kivezette az egyik míg a másik hozzám jött és felsegített. Csak ültem a hideg mosdó padlóján könnyeim hullajtva párszor mély levegőket véve.

-Gyere menjünk-Állított fel a nekem segítő tanár. Ahogy az egyensúlyom lábamra helyeztem megszédültem és a mellettem lévő karjaiba estem.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Miju! Miju!-Fáradtan nyitottam ki a szemeim amik könnyesek voltak. Pislogtam párat majd körbe néztem a szobában. Korházban voltam. Családom és a suliból Alex tanár úr és igazgató volt pár rendőr társaságában.  Köszöntek majd ki küldtek mindenkit engem pedig kihallgattak, nem tudtam sok mindent mondani ugyanis nagyon fájt a szám, sőt mindenem, de amit tudtam elmondtam. Miután kimentek Alex tanár úr jött be.

-Még jó hogy megtaláltalak.-Suttogta ahogy leült a mellettem lévő székre. Ő volt az a tanár aki segített? Kissé meglepődve hajoltam meg és köszöntem meg neki.

-Ugyan, ne erőltesd meg magad.-Mosolygott rám édesen. Pár szót beszélgettünk mondta hogy anya beíratott hozzá angolt tanulni. Na de jó lesz nekem, még több plusz óra. Kis beszélgetés után távozott is, majd beszéltem mindenkivel. Holnap reggel 8-kor indulhatok haza, 1 hétre vagyok kiírva de ahogy anyát ismerem így is el fog küldeni.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Este nem tudtam aludni ugyanis ijesztő és furcsa hangokat hallottam a mellettem lévő szobából. Próbáltam nem foglalkozni vele és vissza aludni de nem ment. Idegesen álltam fel és mentem át szobába. Ahogy kinyitottam az ajtót minden elcsendesült ami egy kissé para volt.

-Hahó?-Szóltam majd közelebb lépkedtem az ágyhoz. Hirtelen ugrott fel belőle egy fiú felsikítva akinek az arcát vér borította. Megijedtem és hátra estem. Szórakozottan röhögött majd vissza feküdt az ágyba. kitágult szemekkel néztem az ágyat gyors levegőt véve. Megint nem hallottam a fiút ezért ki akartam szaladni az ajtón de nekem vágta a párnáját amire felkiáltottam.

-Meg fognak hallani kussolj-Hangzott el szájából mire még meglepődött lettem. Csak ült az ágyában véres arccal betegesen mosolyogva. Gyorsan fogtam meg a kilincset és ki akartam nyitni az ajtót de az zárva volt. Pánikolva rángattam mire hátra néztem a fiú sehol sem volt mire szét néztem a szobában a hátam mögött állt.

-Te fogyatékos ne légy már ilyen beszari ez csak festék, az ajtót pedig tolni kell.- Sóhajtott zsebre tett kézzel. Jobban meg nézve az ágy mellett tényleg festékek voltak és a piros festék szétfolyt a párnán. Torkom megköszörülve nyitottam ki az ajtót majd vissza mentem saját szobámba. Fura ez a korház az már tuti..