Kísért a múlt (BEFEJEZETT) Múlt És Jövő I

5. Sz.

Mikor meg érkeztünk egy tényleg el dugott helyen voltunk. Mondjuk érdekes bele gondolni hogy amíg ők így rejtőzködnek mi egy nyilvános helyen vagyunk és sokan még így sem találnak ránk.

- Gyere. - mondja miután ki száll a kocsiból.

Be lépve egy hatalmas hangár fogadott ahol sok ember tartózkodott és érdeklődve figyelték a jelenlétem, beljebb sétálva a csarnokban volt egy ajtó jobbra onnan pedig egy lépcső ami az emeletre vezetett.

Itt az egyik ajtón be lépve Alexander irodájában találtuk magunkat.

Volt bent egy férfi, szőke haj barna szemek és talpig feketében volt.

- Ő itt Ezra Florton a jobb kezem. - mutatta be a férfit.

- Szia Naomi Horn,- fogtam vele kezet.

- hallottam már rólad. - jelenti ki.

- Remélem csak csupa jót. - mondom mire el mosolyodott.

- Természetesen. - bólint a fejével nyomatékosítás képen.

- Na várj te ismered őt? - kérdi Alexander.

- A téren hallottam róla, elvileg csak besegített azt mondták. - erre el mosolyogtam magam.

- Elvileg. - teszem hozzá.

- Ó. - esett le neki végül hogy nem úgy van az ahogyan gondolta.

- Na szóval Gregorián Salvatore.

- Rengeteg ember haláláért felelős, volt vele egy nagyobb összetűzésem úgy 2 éve, azóta el akar kapni, habár nekem lenne okom vadászin ő rá mégsem tettem.

- De most itt az ideje hogy meg fizesse az árát annak amit tett. - Magyarázza Alexander.

- Miről is beszélsz pontosan? - kérdezem.

- A 35 emberes halál esetről amikor össze csapatunk velük, a saját bázisunkon támadtak meg minket, de nem éppen szokványos módon, nem pisztolyokkal hanem gépfegyverekkel, esélytelen volt vissza verni őket. - Világosított fel Ezra.

- És van esetleg olyan itt aki látta már azt a helyet ahol ők vannak? - kérdezem.

- Nincs, azóta nem jött ő sem hozzánk és én sem mentem oda. De azt tudjuk hol van. - jelenti ki.

- Na és hol? - kérdezem érdeklődve.

- Hiverston erdő végében van egy nagyobb terület ott vannak. - mikor ki mondta úgy éreztem le zsibbad mindenem, apa is ott lesz.

- Fel kell hívjak valakit. - mondtam nekik majd ki léptem az ajtón.

- Hová mész? - néz rám Alexander.

- Kelleni fog Frederik. - mondom

- Miért is? - kérdezi.

- Úgy ismeri a helyet mint a tenyerét. - mondom mire Alexander, furán méregetett.

- Mégis miről beszélsz? - kérdezi.

- Magánélet Alexander. - mondom majd elő véve a zsebemben levő telefonomat, fel hívtam Frederiket.

- Szia hugi. Nem szoktál csak így hívni. Tudod hogy nem....- mondaná de nem hagyom hogy be fejezze.

- Hiverston erdő. Frederik, anyát el vitte valami barom. És ott tartja azon a helyen - mondom neki mire pár percre csend telepszik ránk.