...
Mikor reggel felkelek csak erre az álomra tudok gondolni amit éjszaka álmodtam. Valamiért lelkiismeretfurdalásom van, mintha megcsaltam volna Alecet, pedig az egész csak egy egyszerű álom volt és még ha valós lenne sem lett volna baj, hiszen nem is vagyunk együtt.
Felkeltem és össze szedtem magam, hogy még időben beérjek a hamarosan kezdődő órámra.
Hamarosan vége az ősznek és kezd lehűlni az idő, a levelek lehullanak a fáról én pedig gyönyörködöm a látványban.... Amikor egyszer csak bele botlok Alecbe, szó szerint.
- Néha jobban is oda figyelhetnél, Babe! Más tuti nem kapott volna el.
Mondja önelégült mosollyal az arcán.
- Mondtam már Alec, hogy ne hívj így! Oké?
- Amugy is mégis mit keresel itt?!
- Beszélnünk kellene..
Amikor ki mondja ezt az egy mondatot, komorrá változik a hangja és ekkor úgy érzem, hogy Mrs. Johnson órája a mai nap számomra kimarad, bár szegény amilyen idős egészen biztos észre sem veszi, hogy nem vagyok jelen az óráján.
- Figyelek.
- A házunkban az újjáépítés első napján találtak egy holttestet. Rose Collin a neve.
-Egészen biztos vagyok abban, hogy te nem ismered őt de szeretném elmondani, hogy apáddal folytatott viszonyt éveken át. És hogy ő mégis hogyan került oda arról fogalmunk sincs!
- Alec.. Ismerem Roset, mikor anya és apa dolgozott ő volt velem kiskoromba. Egészen 7 éves koromig aztán lelépett. Nem tudtam miért de már így világos. Apámmal éltek együtt és a testvérem ezek szerint az ő közös gyerekük.
Alec tekintetében döbbenetet látok. Valószínű rá jött, hogy össze tudom rakni a képet magamtól is.
- Ez igen! - Tapsol meg.
- Jól össze raktad a képed Babe. Bizony Rose az anyja a te testvérednek.
- Oké. Ha ezzel megvagyunk és visszamennék ó...
Mondatomat be se tudtam fejezni. Alec máris be tuszkolt az autójába és már úton is voltunk az új birtok felé. Ideges voltam és szivem szerint vergődni tudtam volna vagy éppenséggel jól megpüfölni őt. De mégegy baleset nem segítene rajtam/rajtunk és amit megtanultam ez idő alatt, hogy bizony csakis Alec az egyedüli akiben bízhatok, hiszen bárki bármikor elárulhat és még csak fogalmunk sincs mivel vagy épp kikkel állunk szemben.
Gondolataimba fulladva követtem az ablakon át az út további részét és merész álmomat próbáltam elkezdeni mesélni Alecnek, de rá jöttem, hogy csak kiakadna hiába egy álom és a nem létező férfit vízbe folytaná..
Más egészen biztosan örülne annak, hogy ennyire féltékeny pasija van, de amit én megtanultam, hogy nem más vagyok, és szükségem van a térre, miszerint élni és érvényesülni tudjak Alec hatalma és ismeretsége ellenére is. Ugyanis azt a pici bökkenőt elfelejtette közölni, hogy neki köszönhető az egyetemi felvételem is. A dékán és tanáraim pedig mindenről értesítik.
- Nem mehetsz oda vissza. A cuccaidat elhozattam.
- Gondoltam. Láttam mikor a kocsiba pakolták.
- Én nagyon bízom benned és tudom ezt okkal teszed most, de őszintén szólva megrémít a tudat, hogy nem tudod még te sem, hogy mi jöhet vagy csak nem mondod el.
- Babe.. -teszi kezét a lábamra.
- Ha tudnám mi folyik itt az első lennél aki meg tudja.
Ezután a mondat után egymásra mosolyogtunk és folytattuk utunkat.
Sziasztok!
Elnézést szeretnék kérni tőletek, hogy ennyi ideig nem volt új rész, sajnos sok minden közbe jött. De ígérem mostantól aktív leszek!
Köszönöm a rengeteg követést, Likeot akár itt akár Tik-tokon.
Egy kéréssel fordulnék hozzátok. Szeretném, ha ez alatt a rész alatt kommentbe megírnátok nekem, hogy szeretnétek e a folytatást és, hogy esetleg sűrűbben legyen kint rész!
Köszönöm előre is !
Valamint meséljetek,hogy teltek az ünnepek, mit kaptatok karácsonyra? 🦋
Puszi Babek <3
-Mia
