Az este folyamán elmentünk a helyszínre ahol Damiennek lennie kellett volna. .Igen ő a testvérem ennyit tudtunk meg a helyszínen, a nevét. Ő maga nem jelent meg és eléggé csalódott is voltam. Szerettem volna a szemébe nézni és megkérdezni, mit is ártottam neki valaha is ?! Hiszen soha egy szót sem beszéltünk és nem is ismer de ez őt nem fogja érdekelni. Éppen reggeliért készültem ugyanis Alec egész éjjel a kontaktjaival kommunikált a szellemként élő de mégis pusztító testvérem miatt. Hirtelen kopogást hallok így az ajtóhoz megyek és kinyitom!
Az ajtó előtt egy szőkeség áll, tökéletes alak, ápolt bőr, szép haj, kék szemek, rövid piros ruha és piros magassarkú. Meg kell mondjam ledöbbentem.
- Ki az, Babe?! – Kérdezi Alec, de válaszolni sem volt időm mert a szőkeség szólalt meg.
- Nagy kár, hogy nem te nyitottál ajtót Alec, meg kell mondjam nagyon hiányoztál! Ki ez a cseléd leány? Főzhetne egy kávét! – Mondja bunkón és magabiztosan.
- Serena?! – Döbben meg Alec és tekintete idegesség és merevvé válik.
- Ő a barátnőm, nem egy cseléd! És mégis mi a megváltót keresel itt?!
- Alec Alec.. Ne becsülj le soha – veszi le napszeművegét és az asztalra vágja Alec fölé hajolva.
- Sebastian küldött itt lenne a kis csillag testvérének honléte.
- Kösz. Mostmár elmehetsz és többet látni se akarlak. A gyomrom fordul fel tőled egészbe.
- A helyedbe nem nyitnék ekkora szát, mert könnyen megtudja a barátnőd, hogy mégis mi történt aznap este amikor a születésnapja előtt te haza indultál – kacsint, majd elhagyja a szobát.
A vér megfagyott bennem és kételyek lepték el az agyam minden egyes részét. Nem tudtam megszólalni és mozdulni sem így csak vártam, hogy Alec mivel fog elő állni.
- Kiara, tudnod kell, hogy azon az estén semmi nem történt. Sokat ittam és Serena vitt el a szállásra majd másnap reggel mellette ébredtem, ő rajta nem volt ruha, és rajtam sem. Mivel sokat ittam jó viccnek érezte ha úgy állítja be, mintha együtt lettünk volna az éjszaka folyamán – mondja idegesen fel-alá járkálva
- Nem tudom mit gondoljak Alec..
- Babe, csak te vagy nekem. Te vagy az akire gondolok minden percben, akivel az életem szeretném leélni, s te vagy az aki jobb emberré tett egy rideg lelket. Te adtad vissza az életem, babe!
- Bár minden kétely nem múlt el bennem, de talán hiszek neked – mondom kis fintorral az arcomon és megölelem.
Nyugodt perceinket az ablakon csattanó lövedék szakítja félbe, Alec a földre húz és fegyverét veszi elő, embereit riasztva.
- Babe, lépnünk kell..
Mire elhagyta a mondat Alec száját már a testvérem állt velem szemben fegyvert tartva felém én pedig a földbe gyökereztem. Én középen álltam a testvérem előttem, Alec pedig mögöttem szintén egy gyilkos eszközt tartva a férfi felé.
Az egyik pisztoly elsült és én a földre kerültem és csak foltokat láttam, a hotel kiabálástól lett hangos és egy kezet éreztem magamon de megmondani nem tudom kié volt, testem elgyengült és mindenhol vér folyt.. Az én vérem. A félelem felemésztett és a fájdalom volt a legkevesebb amit akkor éreztem.
- Megmondtam Alec, eljövök, és lásd most itt vagyok...
Nekem pedig csak egy mondat zakatolt a fejemben, amit Alec olvasott fel nekem a másik kedvenc könyvemből, és szerintem a lelket is ez tartotta bennem:
,, Nem ígérhetem, hogy nem bántalak többet, de azt megígérem,hogy életem végéig szeretni foglak!"
Ki tudja melyik könyvből/filmből van az utolsó mondat?🦋
Sziasztok! Egy rövidebb résszel érkeztem most hozzátok! Remélem tetszik!
Puszikaa, Babek! <3