𝐀 𝐊𝐚𝐫𝐚́𝐜𝐬𝐨𝐧𝐲 𝐑𝐞𝐣𝐭𝐞́𝐥𝐲𝐞 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Jungkook nincsen?

A kirakatnál álltam és csak bámultam azt a könyvet, aminek a címe az volt, hogy A karácsony rejtélye.

A fejem fájt egy kicsit és nagyon fáradtnak éreztem magamat.

Hallottam az autók motorjának a hangját és éreztem azt a tipikus karácsonyi illatot, a friss esti levegővel keveredve.

Hát ennyi volt...?
Vége?

Az órám szerint épp fél óra telt el a munkaidőm lejártát követően.

Ekkor eszembe jutott Jungkook..

Vajon ő is emlékszik erre?

Egyáltalán létezik olyan ember, hogy Jeon Jungkook?

Mi van ha ezt az egészet csak én képzeltek el?
Hiszen olyan most, mintha az egész csak egy álom lett volna.

Nincs is olyan, hogy 20 fokban megmarad a hó...

Az egész csak egy hülyeség volt.

Nem is értem, hogy mit képzeltem, amikor erre a hülye könyvre ránéztem.

Hah... felejtsük is el.
Úgy sem lesz senki, aki majd velem akarja leélni az életét.

A családom már biztos vár engen otthon karácsonyra.

Akkor hát... megyek is.

Ég veled Kook... úgyis csak a fejemben léteztél, hiszen most újra itt állok a kirakat előtt. Olyan, mintha nem történt volna semmi, csak egy kis rosszul lét..

─── ･ ｡ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ───

5 nappal később

Kaptam egy levelet. Ismeretlen feladótól...

A karácsonyi takarítás után, fáradtan ültem le a Szöuli kis lakásom kanapéjára és feltéptem a levelet, amelyben ez állt.

Kedves Jimin!

A Busani Árvaházban vár rád egy lány. Nagyon szeretne egy szerető családot, amit te megadhatnál neki. Az apja nemrég hunyt el. Remélem számíthatok rád.

Juno

U.i. Ha azt hiszed, hogy az egész csak egy álom volt, akkor tévedtél. A válaszok megtalálása érdekében nézd meg, hogy kis írta a könyvet.

Juno? Ez az a Juno? Mi van?

Nem értek semmit.
Ezek szerint mégsem álmodtam?
Tényleg ott voltam abban a gyönyörű völgyben Jungkookkal?

Ennek utána kell járnom.

Na de ki volt a könyv írója?

Ezt nem fogom annyiban hagyni. Holnap reggel elutazok Busanba és elhozom azt a kislányt, aztán majd... kiderítem a többit...

─── ･ ｡ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ───

1 hónappal később

Ez a pár hét egy kész katasztrófa volt.

Hogy miért is? Sorolom...

Először is, ki kellett töltenem egy 450 oldalas könyvvel felérő papírköteget arról, hogy örökbe fogadom Juno kislányát Soo Lunát.

Luna egyébként nagyon aranyos lány. Nem sír, csendes, értelmes, vicces, szóval ilyen pont nekem való gyerek.
Nagyon jól összebarátkoztunk már és beköltözött a házamba is.

A szüleim persze furcsállták, hogy ilyen hirtelen örökbefogadtam egy gyereket, de... nem kell mindent érteniük.
ennek ellenére segítettek berendezni a házam egyik kisebb méretű szobáját egy kislányos szobára, így már Lunának is lett egy saját, cuki kis birodalma.

Ezzel jól el is ment egy hónap, így csak most lett időm tovább nyomozmi az ügy miatt.

A következő lépés az az lesz, hogy megnézem ki írta a könyvet.

Így, amikor egyik nap Lunát elvittem oviba és mentem volna dolgozni, még előtte gyorsan beugrottam abba a kirakatnak a boltjába, ahol az egész kezdődött.

Szerencsére még karácsony után bő egy hónappal is árulták azt a könyvet, csak már nem volt ott a kirakatban.

Nem akartam sokáig időzni ott, hiszen már így is késésben voltam a munkából, ezért azonnal a kezembe vettem, és megnéztem az írója nevét.

Ám amikor elolvastam azt a két szót, megállt bennem az ütő is és valahogy mégjobban összezavarodtam.

A borítón ez állt: Soo JunHae.

Juno? Most komolyan Juno írta a könyvet?

Ott helyben elővettem a telefonomat és rákerestem erre a névre.

Az internet szerint Soo JunHae egy koreai író volt, de nem nagyon volt közismert. Inkább ilyen regényeket írt, de voltak köztük romantikus történetek is és elvileg kábé egy hónapja halt meg öngyilkosság miatt.

Ezek szerint ott a völgyben az erdőben tényleg a holttestét lattuk Kookkal...

A családjáról nem írtak semmit. Viszont azt nem értem, hogy akkor mikor írhatta nekem azt levelet?
Biztosan mielőtt "megölte magát".

Szóval Juno volt a játékszabályok kitalálója.
Legalább megismerhettem Kookot. Már ha egyáltalán tényleg létező személy ez a Jungkook.

Egy megkönnyebbült érzés fogott el, mikor egész sok minden tisztázódott a fejemben ott a könyvesboltban, ezért egy jó hangulattal indultam el a munkába.

Ott különösebben nem történt semmi izgalmas. Ugyanolyan unalmas volt az irodai munka, mint bármi máskor. Azonban egy kis különbség azért mégis volt... Most már végre úgy léphetek ki ebből a betontömbből, hogy tudom, valaki vár rám otthon, vagyis inkább még az oviban.

Luna világítja be a sötét mindennapiamat. Életre keltek az apai ösztöneim és végre úgy érzem, hogy van miért felkelnem nap mint nap. Egy igazi áldás számomra ez a kislány.

Szóval mivel ovis gyerekem lett, így a munkaidőm is lerövidült egy kissé, a családomra való tekintettel, ezért mihelyt lejárt a műszakom, én azzal lendülettel robbantam ki az épületből és még fel is löktem egy férfit, aki még utánam szólt valamit, viszont én gyorsan bepattantam a kocsimba és elhajtottam onnan.

Bár így utólag belegondolva egy kicsit ismerős volt. Mintha... mindegy, hagyjuk is. Már megint csak képzelődők...

Egy jó fél órás késéssel, mivel nagy volt a dugó oda értem az ovihoz.

Szegény Luna nagyon szomorú volt, hogy szinte már csak ő maradt egyedül a csoportban, én pedig késtem.

Ezt meg is értettem természetesen, hiszen én azt ígértem neki, hogy pontos leszek, de mégsem voltam az. Éppen ezért azt találtam ki, hogy holnap el fogom vinni őt délután egy cukrászdába. Múltkor úgyis kinéztem már egyet a Han-folyónál, ahova elakartam majd vinni őt. Hát most itt az idő.

Mondanom sem kéne, hogy mennyire megörült ennek.
Engesztelés, pipa.

(utolsó rész következik)