Az élet nem egyszerű, mégis egyszerűen kaotikus egy kifordított késő tinilányként.
Képzeld el, hogy a legjobb barátaid egytől egyig balga fiúk, akikkel nem mellesleg ijesztően egy hullámhosszon vagytok. Unalmadban egy projektnek szánt autón dolgozol...
Ajánlom ezt a könyvet az összes olyan embernek, akiben minden ambiciózus álma ellenére alig hittek - hiszen a történet végére már biztosan Ti fogtok utoljára nevetni.
Tényleg ezt akarom tenni? Nem akarok inkább felállni az ágyamból és bármi mást csinálni? Komolyan?
És te, lehetsz akár jövőbeli Emese, Krisz vagy bárki, aki egy jót akar nevetni rajtam és az összes szerencsétlenségemen, jól meggondoltad, hogy ezt elolvasod? Még van visszaút! Biztosan maradsz?
Én szóltam!
Jó, akkor vágjunk bele.
Hatalmasat sóhajtottam, ahogy már-már fájdalmasan leírtam ezeket a sorokat, a billentyűzet kattogására pedig az unokatesóm, Krisztián levágta magát a jobb oldalamra, nézve, hogy mit írtam, az ominózus levelet szorongatva, amit tizenkét éves Emese írt a frissen felnőttnek.
Ez a jelentéktelennek tűnő, mégis eléggé kínos papírka a kiváltója annak, hogy én augusztus végén, a tizennyolcadik születésnapom hajnalán a laptopomat kezembe véve körmöltem. Nem létezett túl sok kedvem hozzá, és úgy igazából választásom se, mivel a gyerek énem biztos megsértődött volna rám - amilyen kitartóan haragartó életmódot élt akkoriban, sőt, ennek valahány része még boldogan tengődött bennem -, amiért nem csináltam meg azt, melyet ő ennyi idősen akart. És mivel, ha eddig elég kevés kiskori vágyamat valósítottam meg, akkor legalább hatodikos Múlt-Emeséét sikerüljön, ami azon a Krisz kezében pihenő lapon feküdt.
Pontosan hat éve megfogadtam, hogy az egész végzős évemet dokumentálni fogom, ha törik, ha szakad. Akármilyen jó, röhejes, egyenesen gáz, abszurd vagy halmozottan tragikus események történnek, az bekerül ebbe a szent Word dokumentumba - és ekkor Kriszt már vagy a hatodik alkalommal kapta el a röhögőgörcs. Nem törölhetem ki, nem írhatom át a ballagásunk után, nem tehetek a jövőben ellene semmit, maximum az újraolvasása közben csak a fejemet foghatom magam és a rám jellemzően túl elhamarkodott döntéseim miatt.
Szóval, hajrá! Már nincs visszaút, vagy mi... Igaz, Krisz, Kev, Vidi, Pati, Emese (azaz én), és úgy akárki, aki meg fog jelenni ebben a kínosan csodálatos leíratban?
Főszerepben: a mindenkori Elit, avagy a Kaotikus Tizes
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Emese - azaz a csodás jómagam, a lehetetlen helyzetek koronázott királynője
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
