Valami

3. Fejezet

Egy fiatal férfi állt a folyosón. Élete csúcsán lehetett, csak úgy sugárzott róla a magabiztosság, és az elegancia. Mély barna szemei, melyek már inkább a feketéhez közelítettek megértő intelligenciát tükröztek. Arcvonásai élesek voltak, de kecsesek, és nőies misztérikusságot sugároztak.

Yin Yu volt az! Egy kósza fekete tincset fésült el arcából, miközben komoly arckifejezéssel kopogott be az ajtón.

-Szabad!-üvöltötte ki valaki bentről.

-Mester, hivatott engem!-szólalt meg a tanítvány.

Az ifjú kinyitotta az ajtót és egy határozott lépéssel átszelte a küszöböt. Kifejezéstelen arccal meredt az férfira aki az alacsony asztalka mellett írt valami féle tekercset. Mikor az illető rájött ki a látogatója nagylelkűen felajánlott egy helyet magával szembe.

-Igen, tudom.-kezdett bele a másik miközben homlokráncolva körmölt továbbra is.-Gyere ülj le!

Yin Yu helyet foglalt, várva, hogy mestere befejezze teendőit. Addig játékosan körbefuttatta tekintetével a kis helyiséget. Nem talált semmi különöset, épp olyan volt mind mindegyik másik háló a kolostorban. Egy kis fa asztal az íráshoz egy ágy, és egy szekrény a tárolásra.

-Hogy megy az élet manapság?-kérdezte vidáman amint feltekerte tekercsét, és díszes szalaggal átkötötte azt.

-Zökkenő mentesen mint mindig.-jött a szűkszavú válasz.

-Ohh, ugyan már! Tudom én, hogy manapság nem igazán láttuk egymást, de ennél nyugodtan mondhatnál többet!-panaszkodott erre a férfi.-Igazán szép dolog az udvariasság, de neked néha túlságosan az agyadra megy.

-Elnézést!-hajtotta le fejét bánatosan Yin Yu.

-Most meg minek szabadkozol?-mosolygott rá mestere.-Szeretnélek végre egyszer panaszkodni hallani téged! Szidj akit csak akarsz, legyen az tanító, vagy az a problémás gyerek Yizhen, vagy bánom is én!

-Nem hinném, hogy csupán csevegni hívott engem.-váltott témát a tanítvány.

Egy pillanatra nehézkes csend ült a kettejük közé.

-Lenne egy feladatom számodra!-szólalt meg végül a rangidős taoista, mire az ifjú illemtudóan bólintott.-Egy levelet kellene továbbítanod, egy régi társamnak Weizi falvába! Tudom milyen messze van így arra kérlek vigyél magaddal két másik tanítványt is kiről úgy érzed nem hátráltat.

-Rendben akkor elvinném magammal Yizhent, és Jian Yut.-felelt halkan Yin Yu.

Mestere erre szemöldökét kezdte dörzsölni, mintha nagy fejfájásban szenvedne.-Yin Yu fiam! Most mondtam, hogy csak olyat vigyél magaddal aki nem tart vissza! Erre te magaddal vinnél egy dorgálatlan oroszlánt, és egy ravasz tigrist kik nem mellesleg csak a megfelelő pillanatot keresik arra, hogy összeszűrhessék a levet.

-Mester, Yizhen a legtehetségesebb diákunk ami a harcot illeti, Jian Yu esze élesebb társaiénál, tudása is széleskörű, emelett az emberekkel is illedelmesen bánik, és még a karddal is egész ügyes. Ami pedig a civakodást illeti ha kordában tartom Jian Yu indulatait nem lesz semmi baj!-érvelt döntése mellett.

-Haahh...te és az elképzeléseid! Még a világ végének eljövetele sem tudna megrengetni téged fiam!-sóhajtott a férfi fejét fogva.-Ohh igen, tessék a levél és a pénz útiköltségekre.-ezzel átnyújtotta a tekercset melyet nemrég fejezett be, egy kisebb erszény kíséretében.

Yin Yu átvette, majd ruha ujjába rejtette a felé nyújtott tárgyakat, és fel is állt az asztaltól, hogy távozhasson. Éppen nyúlt volna a kilincsért mikor meghallotta, mesterét amint utána kiált:
-Ohh és üzenem Yizhennek, hogy legközelebb még a te kérelmedre sem fogja megúszni!-fejezte be. De aztán még gyorsan hozzátette:-Legyen kényelmes utatok!