Hogy mint jelent az ősz? Az őszi eső könnyeket sír a fák halványuló leveleire. Lassacskán peregnek majd földet érnek. Az üres ágak reménytelen sikolyai az szél süvítésével keverednek. Az ősz utolsó napsugarai kezet csókolnak. Fátyolos tekintetek, összeroskadó lelkek jellemzik az elmúlás évszakát. Akik még egy pillanatig élni akarnak nem az őszi illatokba fulladva haldokolni. Elsuhanó tájak fájdalmas jajgatása tölti be a levegőt. Remegő végtagok, meggyötört sóhajok. Ez jelenti az őszt. Sápadt arcokon keserédes mosolyok a félelemtől elmosódott sminkkel összemosódik. Segélykiáltások a végtelennek tűnő semmibe. Fulladozás a csöndbe. Éjszakai lámpások is fakóbban égnek, míg egykoron ők jelentették a fényt egy végtelennek nyúló éjszakában. Az őszi sárba már egyedül tapadok, melynek fáradt testem boldogan ajánlom. Majd egy szép napon mikor lelkem álmos vizekre téved elmeséli neked az őszi hajnal látványit.
YOU ARE READING
Lelkem szétfoszlott képzete
PoetryEgyik fahéj-illatú őszi éjszaka nem tudtam álomba sírni magam. Csak a plafonomra vetített csillagokat szemléletem, miközben gondolataim elérhetetlen ábrándokat kergettek. Az érzelmek annyira magukkal ragadtak, hogy már csak arra eszméltem fel, hogy...
