Cigaretta füst mentával
Pillanatnyi mámor, bódító ábráddal
Befűteném a lelkem darabjait
Hogy ne kínozzák a múlt árnyai.
Fullasztó ébenfekete éjszaka ereszkedik ránk
Elemet kellene már cserélni a csillagokba
Akkor végre nem a sötét éjszaka lenne ágyunk
Néma bánat meg paplanunk.
YOU ARE READING
Lelkem szétfoszlott képzete
PoetryEgyik fahéj-illatú őszi éjszaka nem tudtam álomba sírni magam. Csak a plafonomra vetített csillagokat szemléletem, miközben gondolataim elérhetetlen ábrándokat kergettek. Az érzelmek annyira magukkal ragadtak, hogy már csak arra eszméltem fel, hogy...
