A bilincseken túl...

Bizonyíték

Nem terelheti el a figyelmemet semmi. Nyomozó vagyok, a legjobb és a város érdekeit kell a vágyaim elé helyeznem, már pedig ő egy kibaszott maffiavezér aki több száz embert megölt már. Az is lehet, hogy most is van valami terve és végig hazudott mindenről, hogy csapdába csalhasson. Annyira megzavarta az ösztöneim és a józan gondolkozásom, hogy az valami hihetetlen.

Most itt áll előttem felém tartja két csuklóját, gyönyörű barna szemei csak engem néznek s arra vár, vajon fel-e rakom rá a bilincset. A torkom ki van száradva, a tenyerem izzad, az adrenalintól csak úgy zúg a vér a fülemben.

-Ha azt akarja, hogy ezeket mind elhigyjem... bizonyítsa be azt, hogy valóban így történtek az események!-veszek egy mély levegőt. Kell a bizonyítek mivel ha bevinném a bíróságra egy hangfelvétel nem lenne elég.

-Ezer örömmel kisasszony.-Ezzel leengedi a kezét maga mellé. Folytatnám a mondani valómat de sajnos...

Az iroda ajtóm kivágodik, egy füst bombát dob be valaki, a gáz szétterül az egész irodámban amitől az orrom hegyéig sem látok el.

- Behatolás most!- kiáltja a férfi aki mostmár tisztán hallom, hogy a szemét Edwárd az. Komolyan mondom ha ennek vége azonnal kirúgom.

Viszont a füstben van valami.... talán altató lehet, mert kezdek szédülni és már talán nem is én állok a saját lábamon.

-Fogom nyomozó! - suttogja egy férfi hang a fülembe. - Most szépen megszökünk innen, rendben?

•
•
•
Luke szemszöge

Tudtam, hogy ez a semmire kellő kis fasz nem fogja kibírni. Szerencsére annyira kezdő.... már akkor hallottam, hogy közeledik és a társaival beszél amikor Emily a bilincset akarta rám rakni. Ha ennek vége úgy is kinyírom, mit számít.

Viszont sikeresen megszöktem Emilyvel. Nem volt nehéz dolgom, egyszerűen a falhoz simulva az ajtó mögébújtam, majd onnan kiosontam. Természetesen a kezemben a gyönyörűségemmel. Azt gondoltam, hogy egy kicsit nehezebb, de így miközben megdugom addig tudom majd hajtogatni még lélegzik. Nem mondom, hogy miközben a kocsim ülésére helyeztem s beláttam tökéletes mellei köze nem gondolkodtam el azon, hogy ott helyben letépeim a ruháit, de azt akarom, hogy könyörögjön érte. Beteg fantáziám legszebb vágya.

Úgyhogy idehoztam a hazába és várom, mikor kel fel. Sokan ítelkeztek már felettem az Emily iránt való rajongásom illetve megszállottságom miatt, de kimondhatatlanül nem érdekel. Tökéletes nő. Őt nem Isten, hanem maga az ördög formálta nekem. Dereka pont belepasszol két vastag kezem közé a vastag formas combja pedig a nyakamba való. Ahogy az évek teltek mindenki azt hitte majd tesz valami olyan dolgot amitől kiábrándulok vagy megunom, sőt! Mindenki ezt akarta. Még az apám is... de ez nem jött be, csak mégjobban akarom minden mozdulatát, minden pillantását, minden mosolyát, hogy értem legyen. Hogy ő is értem éljen.

Most a nappalijában ülök éppen az épület kameráit néztem, csak elszaladtak a gondolataim. Ellnőriztem, hogy biztos senki nem-e keresi itt Emilyt.

Ekkor lépteket hallok a háló felől, felemelem a fejem és egy nyomozóval találom szembe magam.

- Kurva gyorsan elmondja, hogy mi történt és miért vagyok itt különben most azonnal fejbe lövöm! - látszik rajta mennyire zaklatott, de ahogy remeg a pisztoly a kezében azt is látom még mennyire benne van az altató.