Veled, sose nélküled (SZÜNETELVE)

1. fejezet: A nap amikor találkoztunk

Ősz volt. Gyönyörű őszi színekben pompáztak a fák,mintha egy őszi szivárvány lett volna. Nem volt még olyan hideg, hogy bundában keljen járni, éppen csak egy picit szeles.
Nem fáztak, laza ruhában voltak otthon. Xie Lian, egy szürke melegítő nadrágban és egy nagy fehér pulóverben volt,amibe akár még egy ember is belefért volna. Banyue pedig csupa lila öltözékben. Banyueről tudni lehetett hogy imádja a lilát. Annyira, hogy kicsiként lila hajat szeretetet volna. Xie Lian nem bánta. Azt gondolta legyen, de egy feltétellel-Banyue ezt csak 12 évesen tehette meg- Nem akarta,
hogy olyan fiatalon festett haja legyen. Xie Lian és Banyue testvérek voltak. Xie Lian gondoskodott magukról. A szüleik meghaltak amikor Banyue 3 éves volt.
Ezért nem nagyon emlékszik rájuk. Xie Lian épphogy csak akkor töltötte a 17. életévét. Az esetkor otthon voltak, és valaki fehívta Xie Liant, egy ismeretlen számról:

-Haló? Gege, te vagy az?-az a valaki aki fehívta Xie Liant az Hua Cheng volt.

Hua Cheng a Xie család beosztottja volt. Igazából a Xie család egy nemes réteg, mely a királyságot védelmezte. Hogy miért kellet akkor az a sok beosztott? Azért, mert a család legtöbbjének a szabadidejét is a palotában kellett töltenie. Ezért míg Xie Lian kicsi volt mindent tisztítani és baba biztossá kellett varázsolni. Hua Cheng eleinte árva volt. Mikor megszületett a szülei eldobták, mert szörnyszülöttként tekintették rá.
Hogy miért tekintettek az ártatlan csecsemőre szörnyszülöttként? Mert nem volt meg a gyermek jobb szeme.
A kórházban nem értette senki, hogy egy ilyen dologért miért kell otthagyni.( De azért ők is szörnyülködtek...)

Ettől a naptól fogva, Hua Cheng árva lett. Egy nap a 7 éves Xie Lian, békésen sétált az egyik elhagyatott utcán egy kis vidéki faluban. Megpillantott egy nagyobbacska gumót. Mikor felemelte, hogy még nézze mi van ott, temérdeknyi varázslatos pillangó szállt ki a paplan alól.
Nem csak pillangók bujdostak ott, hanem egy félénk árva kis fiú is. A fiú teljesen kétségbe volt esve, nem tudta mit csináljon.
A fiú nagyon félt, de Xie Lian nem tudta elképzelni hogy miért fél ennyire. Legalább is 7 évesen nem érti annyira a dolgokat az ember. Meg sajnálta, ezért hátára vette a félő gyermeket, és hazaindult vele.

Amikor hazaértek egyből 3 szobalány sietett oda:

-Lian úrfi, ki ez a gyermek? Ismered? Talán a barátod?-kérdezőskődtek a szobalányok.

- Nem. Az út szélén találtam rá,és megsajnáltam. Félt. Rettegett. Otthonra vágyik. Egy olyanra, ahol szeretik és megbecsülik őt.- Mondta határozottan, de mégis melegséggel szívében, Xie Lian.

*
*
*
Xie Lian ki ment a konyhába Banyuenek reggelit készíteni.-termeszetesen csak műzlit ,mert Banyue reggel csak azt volt képes megenni, plusz nem tudta megenni Xie Lian főztjét mert elhagyta magát.

-Banyue gyere kész a reggeli!-Ordította Xie Lian.
-mm- jött ki nyöszörögve Banyue a szobájából.
- Miért kell ilyen korán ordítással
felverni az embert?- kérdezte ásítozva Banyue.
-Mert iskolába kell menned. Plusz
ha így folytatod el fogsz késni.- szólt nyugodt hangon Xie Lian.

Egyszer csak kopogást hallottak az ajtón.

-Vajon ki lehet?-kérdezte morcosan Banyue

-Nem tudom. Megyek megnézem.

Mikor kiment meglepődött. Aki kopogott az nem más volt mint Hua Cheng.

- Jó reggelt, Gege!- mondta mosolyogva Hua Cheng

- Ó! Jó reggelt, San lang.-mondta gyengéd hangon Xie Lian.-Mi járatban vagy elrefelé, San Lang?

- Csak érdekelte San Langot, hogy hogy van Gege.- Mondta mosolyra nyitva a száját Hua Cheng.

- Jól vagyok. Köszönöm a kérdést. Te San Lang? Hogy vagy?
- Soha jobban
- Miért?
- Mert láthatom Gegét.

Xie Liant elöntötte a pír. Mikor ezt észre vette egyből a fejéhez kapta a kezeit, hogy eltakarja. Sajnos késő volt, mert Hua Cheng már látta. Elmosolyodott.

- Gege, talán megbántottalak?
- Nem, San Lang teljesen félre érted. Nem bántottál meg.
- Biztos?
- Biztos.

Banyue már nagyon unta, hogy kimarad mindenből, ezért oda sietett.

- Bátyó, ő kicsoda?- kérdezte felvont szemöldökkell Banyue
- Egy régi barátom.
- Milyen régi?
- 11 éve ismertem meg.
- Hogyan?
- Majd később elmondom...
- De én most akarom tudni!
- Xie Banyue!
- Jól van, bátyó. Akkor vissza megyek reggelizni.

- Gege, nem csak azért jöttem mert látni akartalak, hanem azért is mert mostantól én leszek a jobb oldali szomszéd.
- Ó, tényleg? De jó.
- Igen.
- Reggeliztél már, San Lang?
- Még nem.
- És van kedved velünk reggelizni?
- Természetesen. Főleg ha Gege mellett ülhetek.
- Ha szeretnél. Felőlem

Leültek. Banyue valamiért nagyon árkozóan méregette Hua Chenget.

- Banyue, mi a baj?- kérdezte aggódva Xie Lian.
- Ő!- mutatott mérgesen Hua Chengre.
- Hogy hívnak?- kérdezte félmosollyal Hua Cheng.
- Téged?
- Hua Cheng. Bár a San Langot jobban szeretem.
- Banyue
- Hua-gege, ha bántod a bátyámat, nem kegyelmezek.
- Xie Banyue! Hagyd most azonnal abba.
- Oké, Bátyó.- mondta gonosz vigyorral az arcán.
- Ne vigyorogj, Banyue!
- Jól van na.

*
*
*
Este mikor hazaértek, meglepetés várta őket. Hua Cheng már ott várta őket a kis kereksztalnál. Banyue rá nézett Xie Lianre.

- Bátyó, mit keres itt Hua-gege?- vonta fel a szemöldökét.
- Nem tudom.- azzal oda ment Hua Chenghez.-San Lang, hogy jutottál be?
- Titok.- suttogta Xie Lian fülébe. Xie Lian azzonal belepirult. Újfent nem tudja, hogy miért.
- Hua-gege mit csináltál a bátyóval?- ment oda mérgesen Banyue.- Megmondtam. Ha báhigyan megbántod a bátyót, nem kegyelmezek.
- Banyue, nyugodj meg kérlek. San Lang nem bántott meg. Én sem tudom mi történt, de minden esetre, San Lang nem csinált semmi rosszat.- nyugtadgatta Banyuet.
-Ha te mondod bátyó. Na mindegy. Én megyek aludni. Jó éjt Bátyó. Neked is Hua-gege.
- Jó éjt Banyue!- mondták kórusban.

( Most mindenesetre sajnos csak ennyit írtam, de a héten jön majd a következő fejezet<3)