Rejtélyek tengerében

Ébredés

Zsibbadó érzés terjedt végig a végtagjaimban, a hangok eltompultak a környezetemben. Erőszakkal nyitottam ki a szemem, de csak a homály összemosódott színeit láttam. Mániákusan forgattam a szemem jobbra balra, de nem ismertem fel hol lehetek, majd a sötétség újra magába nyelt.

[Kód aktiválva: 'Hülye író, hülye regény'. Automatikus rendszerindítás.]

A sötétségben egy gépies hang szólalt meg. Shen Yuan nehezen kinyitotta a szemét. A mostani ébredés végre sikeresnek bizonyult. A homály kitisztult a szeme előtt és végre magához tudta venni a környezetét.

Mikor szemei óvatosan körbejárták a szobát, akkor jött rá, hogy nem korházban van.

A szobában ősi bútorok helyezkedtek el, mintha egy múzeumi kiállítás közepén lenne.

Ahogy balra pillantott, egy jóképű férfit látott. A férfi a Han-dinasztia korabeli yuanduan stílusú ruhát viselt, vagyis sötét, térdig érő, hosszúujjú felöltőt húzott, alatta vörös szoknyával és fehér övvel. Egyenes háttal ült az ágy szélén, és aggódó tekintettel figyelte
őt.

-Shidi, végre felébredtél! Érzel bármi kellemetlent?

Shen Yuan csak bámulni tudott, elméjét statikus fehér zaj töltötte el. Nem ismerte fel a környezetét, sem azt az embert aki előtte ült.

Shen Yuan pislogás nélkül bámult a férfira, szívverése minden eltelt pillanattal felgyorsult, a pánikroham gyorsan fokozódott benne. Ki a franc ez? Miért öltözködött így? Hol vagyok?

Yue Qingyuan halántékán verejtékcseppek alakultak ki. Mi történt Shen shidivel? Miért néz úgy rám, mintha szellemet látott volna?

A férfi kunyújtotta karját Shen Yuan felé, de mielőtt a vállát érinthette volna, Yuan kitért és szó szerint kiugrott az ágyból.

Yuan amint látta közeledni az idegen férfit, csak a menekülésre tudott összpontosítani. Ledobta magáról a takarót, és kiugrott az ágyból. Ez pusztán ösztön reakció volt, azzal nem számolt, hogy valószínüleg jó ideje feküdhetett és végtagjaiba még nem tért vissza az erő. Lábai alig érték a földet, mire teste összeesett és elvágódott a kemény padlón. Látását fekete pontok töltötték be, amelyek olyan gyorsan mozogtak, mint a televízió képernyője adáshiánykor.

Yue Qingyuan ijedten kerülte meg az ágyat, és shidije segítségére sietett, mikor Shen Yuan rekedt hangon ordított rá: -Ne gyere a közelembe!

Yue Qingyuan a helyére fagyott. Nem tudta mit tegyen. Shen shidije a földön feküdt és nem tudott felállni, a segítséget viszont határozottan elutasította. Félve, hogy Shen Qingqiu több kárt tesz magában, ha ráerölteti a segítséget, hátrébb lépett.

-Elmegyek Mu shidiért, Shen shidi ne menj sehova- mondta, és egy utolsó pillantást vetve Shen Qingqiura elsietett a Cang Qiong gyógyítójáért.

Shen Yuan látása mikor kitisztult, könyökére támaszkodva feltolta magát a földről, majd végignézett a testén. Régies illatú és stílusú, fehér ruhákat viselt, talpa mezítelen volt és jobb lába a takaróba csavarva lógott az ágy szélén. Esés közben egy papírlegyezőt is lerántott ami most az ölében pihent.

Shen Yuan reflexből nyitotta ki a bazsarózsával festett legyezőt és lágyan legyezte magát vele. Némileg lenyugtatta pattanásig feszült idegeit.

Ahogy testét lassan elhagyta a pánik, gondolatai a legsürgetőbb probléma felé irányultak. Mégis hova került és hogyan került ide?

[Rendszer betöltése folyamatban...]